Röpke ugrás: Hollandia. Ott aztán még lőttek is a liberális demokrácia szent nevében. Majd jött az érdekes fickó, nyert, de mégsem, akár a lengyeleknél. De eggyel visszább, bele a melegágyba. Franciaország.
Monsieur Macron legutóbbi csevegése az újságírókkal olyan, mintha egyetlen éjszaka alatt elolvasta volna a Gerilla mindhárom kötetét, valamint De Gaulle tábornok emlékiratait, és mire eljött a hajnal, ő maga is megvilágosodott. Na jó, a reggelihez még befigyelt az Orbán-összes.
Persze, politikus, és érzi, hogy a franciáknak – csakúgy, mint a németeknek, a hollandoknak, az olaszoknak és lassan mindenkinek – a töke tele van ezzel az egész önveszejtéssel, de azért mégis figyelemre méltó mondatok. Hogy aszongya: Franciaországnak franciának kell maradnia. Nagyon jó, Nicaraguának meg nicaraguainak.
Ezzel már nagyon el tetszett késni, de szurkolok, mint az elnök úr nyilván a nemzeti válogatottnak. Aztán:
Minden nemzedék diákjainak meg kell tanulnia, mit jelent a köztársaság, történelem, kötelességek, jogok, nyelv, tisztelet – és ezt gyerekkortól kezdve tanulni kell.
Amennyiben ez azt is jelenti, hogy nem késelünk, nem fejezünk le büntetlenül tanárokat, nem üvöltözzük a szakállunk felett idegen istenek nevét Európa utcáin, nem hajtunk be kamionnal ártatlan emberek közé, akkor üdv a klubban. Isten hozta, mondhatnánk. Macron úr azt is megígérte, hogy fellép az illegális migráció ellen és leszámol a drogbandákkal is, ami nagyjából egy és ugyanaz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!