Nincs még veszve Lengyelország. Mondom ezt annak ellenére, hogy konganak a vészharangok. De Duda elnök soha nem fogja aláírni azt a mindenfelől összefújt papírszemetet, amit az állengyel Tusk és a brüsszeli haverjai elé raktak. Meg ugye az is van, hogy lengyel barátaink többsége még nem hülyült meg teljesen, és nem a Tuskék által nagy nehezen összetákolt zűrzavaros társaságra szavaztak.
Kissé délebbre a magyar miniszterelnök és a kormány a helyén van, és ezt nem habozik közölni a világ közvéleményével.
A világ közvéleménye (népek, polgárok, katonák) meg egyre inkább úgy van ezzel, hogy jé, ezek a magyarok annak ellenére, hogy nap mint nap ezt olvassuk, látjuk, halljuk, nem valami fasiszta diktatúrában sínylődnek, hanem inkább valami kicsike biztonságban éldegélnek.
Pláne, ha ide is jönnek valami borzalmas stadion miatt, esetleg mindjárt ideköltöznek az épülő kalifátus helyett.
A kettő között ott lenne Szlovákia. Belőlem már soha nem lesz Fico-rajongó, mert felettébb ép az emlékezetem, de talán most lehetne egy kicsit normalizálni a helyzetet. Soha nem késő, a remény hal meg utoljára, a francnak hiányzik körénk még a kisantant is, meg ilyenek, és ha lassan is, de felfogtam, hogy a politika nem egy érzelmi terepasztal. Még délebbre nézve ugyanez a helyzet Szerbiával. A magyar–szerb viszony még soha nem volt ilyen jó, még azon sem sértődtek meg nagyon, hogy oda-vissza legyőztük őket fociban. Na de komolyabban: végre nem fejszékkel hadakozunk, inkább a közöset keressük. A Délvidék ugyan soha nem volt ősi szerb föld, ellentétben Rigómezővel, ahol addig húzogatják a szerbek bajszát, míg baj nem lesz, csak szólok. A románokkal is elvagyunk valahogy, ha nem is akkora a szerelem, de hát Istenem.
Nyugatabbra nézve már nagyobb a baj. Ismerek minden ilyenkor előjövő szöveget, ám nézzük a tolerancia jegyében, hogy mire gondolok. Németországban besokalltak a gazdák. Csak az nem látta, hogy ez lesz, akin már a német juhász sem segíthet, nemhogy a lőtéri kutya. Ugyanis ők etetik azokat az idiótákat, akik az ő nadrágszíjukkal szórakoznak, és a tetejébe még rájuk eresztenék a mocskos ukrán élelmiszert. Ott az a baj, hogy nincs átmenet.
Vagy a weimari romhalmaz van, vagy a szélsőjobb. Köszi, mindkettőt ismerjük, és egymásból táplálkoznak. Addig is a Bild nevű szennylap belebegteti, hogy akkor mindjárt nekiesnek a ruszkiknak. Világháború már megint? Két dolog lenne itt schnellben. Az egyik az immár állandósult kérdés: Scholz tud róla? A másik, részemről, hogy remek ötlet, de ezúttal kivételesen nélkülünk.
Édesanyátok, az a bánatos mutti menjen a Donhoz fagyoskodni!
Röpke ugrás: Hollandia. Ott aztán még lőttek is a liberális demokrácia szent nevében. Majd jött az érdekes fickó, nyert, de mégsem, akár a lengyeleknél. De eggyel visszább, bele a melegágyba. Franciaország.
Monsieur Macron legutóbbi csevegése az újságírókkal olyan, mintha egyetlen éjszaka alatt elolvasta volna a Gerilla mindhárom kötetét, valamint De Gaulle tábornok emlékiratait, és mire eljött a hajnal, ő maga is megvilágosodott. Na jó, a reggelihez még befigyelt az Orbán-összes.
Persze, politikus, és érzi, hogy a franciáknak – csakúgy, mint a németeknek, a hollandoknak, az olaszoknak és lassan mindenkinek – a töke tele van ezzel az egész önveszejtéssel, de azért mégis figyelemre méltó mondatok. Hogy aszongya: Franciaországnak franciának kell maradnia. Nagyon jó, Nicaraguának meg nicaraguainak.
Ezzel már nagyon el tetszett késni, de szurkolok, mint az elnök úr nyilván a nemzeti válogatottnak. Aztán:
Minden nemzedék diákjainak meg kell tanulnia, mit jelent a köztársaság, történelem, kötelességek, jogok, nyelv, tisztelet – és ezt gyerekkortól kezdve tanulni kell.
Amennyiben ez azt is jelenti, hogy nem késelünk, nem fejezünk le büntetlenül tanárokat, nem üvöltözzük a szakállunk felett idegen istenek nevét Európa utcáin, nem hajtunk be kamionnal ártatlan emberek közé, akkor üdv a klubban. Isten hozta, mondhatnánk. Macron úr azt is megígérte, hogy fellép az illegális migráció ellen és leszámol a drogbandákkal is, ami nagyjából egy és ugyanaz.
Franciaország (hangsúlyozom innen a távolból nézve) pokoli helyzetben lehet, egy tyúklépésnyire a polgárháború kitörése előtt, és Macron nem buta ember. Most akkorát nyitott, amit meg kell becsülni. Bár azon jól szórakozom, hogy
ha Orbán Viktor dobta volna fel az iskolai egyenruhák visszahozását, és nem ő, mekkora fasisztázás kezdődött volna el abban a Brüsszelben, ahol már Ursulát is puhának vélik a jakobinusok.
És amit meg kell tisztítani a korrupt kreténektől. Hamarosan itt az alkalom.
Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök (Fotó: Europress/AFP/Ludovic Marin)
