A vajúdó férfi szülős vlogja után pedig újabb sokk érhette a világot, merthogy a brit Glamour Magazine címlapján 2023-ban egy terhes férfi szerepelt, aki ekként nyilatkozott a róla (és a vele élőkről) szóló cikkben: párjával először nagyon összezavarodtak, amikor pozitív lett a terhességi teszt, de aztán úgy döntöttek, hogy megtartják a babát.
Kövezzenek meg érte, de nekem ez egész egyszerűen követhetetlen logikailag. Pedig muszáj lenne értenem, mert – csak hogy az avétosabb tájékozottságú olvasókat felvilágosítsam – ha valaki a Glamour címlapján szerepel, az azt jelenti, hogy felkerült a térképre, tehát követendő példaként állították a habzó szájú tömeg elé, bizonyítandó: ez most az új menőség.
Ez a bizonyos 27 éves Logan Brown tehát azt írta, hogy egyik reggel furcsán érezte magát, ezért elvégzett egy terhességi tesztet, ami pozitív lett – mint kiderült, egy ideig nem kapott tesztoszteront néhány egészségügyi problémája miatt. „Olyan volt, mintha az egész világom megállt volna. Hogy minden, az egész férfiasságom, amiért olyan sokáig és olyan keményen dolgoztam, mintha teljesen eltűnt volna”. Ezt a megjegyzést egyébként a női–férfi egyenjogúságot oly’ vehemensen őrző uniós képviselők figyelmébe ajánlanám, de túllépve ezen a kis elszóláson – vagyis hogy a teherbe esés, a várandósság és a szülés mégiscsak egy nő alapvető kelléke – azt kell hogy mondjam, megértem, hogy Logan összezavarodott akkor reggel. Hiszen az a sok, remek és kiváló koponya ott az EP környékén mind azért küzdöttek, hogy a hozzájuk hasonlók gyermeket szülhessenek, ugyanakkor a fent említett tervezetben az is szerepel, hogy az abortusz is alapvető joga. Most tehát akkor, ha már kimaradt az a pár adag tesztoszteron, melyik alapvető jogával éljen? Hogyan lesz igazán kiváló produktuma az évtizedek óta masszívan működő szélsőliberális agymosásnak? Ha megöli a magzatát, vagy ha terhes férfiként pózol a Glamour címlapján, mint generációja egyik nagy szabadságharcosa?
Logan és párja hosszas tanakodás után úgy döntöttek, utóbbi mellett döntenek, az mégiscsak jóval látványosabb. Joggal merülhet fel mindenkiben a kérdés, hogy vajon miért citáltam elő ezt a cseppet sem előremutató történetet az év első napjaiban. Nos, csak azért, mert két napja olvastam arról, hogy az abortusz immár legalább az ötödik egymást követő évben a világ vezető halálozási oka. A The Christian Post szerint tavaly világszerte több mint 44,6 millió terhességmegszakítást hajtottak végre, és csak ezt követi a második leggyakoribb halálozási ok, vagyis a fertőző betegségek, ami tavaly globálisan 12,9 millió ember halálát okozta, a harmadik helyre pedig a rák szorult, amely 2023-ban „alig” 9 millió ember életének kioltásáért felelős. Azért az „alig” szót használtam, mert ez a 44,6 millióhoz képest csekély szám, tudván, hogy milyen gyakori betegségnek számít a köztudatban.
Mindezek tükrében mondta azt Predrag Fred Matic horvát baloldali politikus – akinek a férfiak szülését „köszönhetjük” –, hogy „a tagországoknak felül kellene vizsgálniuk a terhességmegszakításról szóló nemzeti szabályaikat, hogy azok mielőbb összhangba kerüljenek a nemzetközi standardokkal”. Felmerült bennem a kérdés, vajon azért kellett átvinni a férfiak szüléséről szóló javaslatot, hogy így már ők is végeztethessenek magukon abortuszt? Merthogy a két dolgot a legtöbb genderhívő összemossa. És, ha felteszed a kérdést, hogy azért akarnak-e a „férfiak” teherbe esni, hogy elvetethessék ők is a gyerekeiket, akkor habzó szájú feministák koncolnak fel, nagy eséllyel élve, mondván: nem a XVII. században élünk, az abortuszhoz való jog alapvető. Hát így.
A fentebb taglalt dokumentumban szerepel még az a mondat is, hogy „olyan oktatást kell biztosítani az általános (!) és középiskolás diákoknak, ami többek között tükrözi a szexuális irányultságok sokszínűségét, valamint a különböző nemi identitásokat”. Igen. Vagyis a magyar kormány direkt félrevezeti a magyar társadalmat a gyermekvédelmi törvénnyel, mert senki nem akarja, hogy az ovis gyerekét átműtsék, és transznemű, tűsarkúban bukdácsoló szakállas bácsik sem akarják az általános iskolásokat érzékenyíteni.
És bár úgy tűnhet, bezárult a logikai kör, egy gondolat erejéig még visszakanyarodnék Cseh Katalinhoz, aki, feltételezem, büszkén szavazta meg annak idején Matic javaslatát, mit sem sejtve arról, hogy a valódi feminizmusnak tulajdonképpen ezzel a gesztussal adott csak igazán nagy lórúgást. De mit tudhatok én a feminizmusról, ugye. Szóval Cseh Katalin, aki eredeti végzettsége szerint orvos, valamiért ezzel totálisan szembemenve előszeretettel kampányol az emberi élet kioltása mellett.
Tette ezt annak idején a Klubrádióban elhangzott elhíresült interjúban, ahol röhögcsélve ecsetelgette, tulajdonképpen a „művi vetélés” a botmixerezéshez hasonlít. Ez a gondolatsor nem csak egy orvos, egy szülész-nőgyógyász, de egy nő szájából önmagában gyalázatosan hangzik. Ezúttal viszont a Momentum európai parlamenti képviselője írásban fejtegette véleményét az aktív eutanáziáról, pártja és személyes hozzáállásáról, tapasztalatairól. A politikus az elején tisztázta, hogy ő nemcsak közéleti szereplő, hanem orvos is – ami egyébként azt is jelenti az esküje szerint, hogy tevékenysége nem irányulhat emberi élet kioltására –, így szerinte ugyan nem kötelezhetünk senkit arra, hogy nézeteivel ellentétes dolgot tegyen, de „biztosan akadnak olyan magasan képzett szakemberek, akik képesek lennének az eutanázia véghezvitelére”.
