Évekkel ezelőtt, 2012-ben döntött úgy Brüsszel, hogy a Grand Place-en nem hagyományos karácsonyfát állít, hanem egy huszonöt méteres, elektronikus télfát, ami képernyőkből készült, színesen világított, és öt euróért meg lehetett mászni. A térről eltűnt a betlehem is. Mindezt azért tették akkor, hogy megkíméljék a több mint húszszázalékos muszlim közösség lelkivilágát attól a ténytől, hogy itt, Európában keresztények élnek, akik karácsonykor Jézus születését ünneplik.
De ez a fajta őrület nem tőlünk indult: Amerikában már régóta igyekeznek a karácsony szót kiradírozni az emberek gondolataiból: New Yorkban a Rockefeller Center előtt minden évben gyönyörű karácsonyfa áll, alatta azonban a „Happy Holiday!” felirat díszeleg, nehogy megbántva érezze magát a szintén keresztény többségű államokban az, aki nem az.
És hogy Brüsszel egyetlen hajszállal se maradjon le a haladó Nyugattól, két évvel ezelőtt törvénytervezet készült, amely szerint az Európai Bizottság betiltotta volna a karácsony és egy sor kereszténységhez és nemiséghez kapcsolódó kifejezés használatát. A tervek szerint a hivatalos kommunikációs anyagokban új szavakat alkottak volna. Karácsony helyett téli ünnep, Mária helyett Malinka, hölgyeim és uraim helyett tisztelt közönség. Többek között ezek szerepeltek a tervezetben. Hátborzongató! Főleg annak tükrében, hogy minket, magyarokat évek óta vegzálnak amiatt, hogy alaptörvényben rögzítettük a család fogalmát. Paradox, nem?
Erről az egész elmebajról egyébként már 2005-ben nagyon találó kritikát fogalmazott meg Ben Stein amerikai publicista és ügyvéd, írását pedig a CBS rádió vasárnapi kommentárjában olvasta fel: „Bevallom: zsidó vagyok, és minden egyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem, ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam emiatt fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék különböztetve. Ezek a fák csak azok, amik: karácsonyfák. S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek boldog karácsonyt kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy megaláznának vagy gettóba akarnának csukni. A tény az, hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászoljelenet van felállítva az egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibuban. Ha az emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a menóra néhány száz yardnyira arrébb. Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom, hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények. Az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások időszakaiba.”