Aki hozzánk jön, számolnia kell ezzel, és talán megannyi apró részlettel, amelyek olyannyira természetessé váltak itthon, hogy külön nem is tudnám őket mind kiemelni, ugyanakkor egyértelmű jelei annak, hogy hiszünk Istenben. Az, aki hozzánk jön, aki átlépi az otthonunk küszöbét, ezt tudja, legyen bármilyen meggyőződésű vagy hitvilágú, nem neheztel ránk emiatt.
Nyugat-Európa mégis úgy viselkedik, mint a túlkompenzáló házigazda, aki érkező vendégének mindenáron otthonossá akarja tenni a saját lakását. Számára kedves képeket rakna a falra, iszlám jelképekkel díszítené a sarkokat, vásárolna ugyanolyan plédeket és tányérkészletet, de talán még a lábtörlőt is másmilyenre cserélné, hogy a messziről jött vendég úgy érezze: a saját otthonába érkezett. Olyan furcsán hangzik az egész, nem? Pedig tényleg ez történik!
Évekkel ezelőtt, 2012-ben döntött úgy Brüsszel, hogy a Grand Place-en nem hagyományos karácsonyfát állít, hanem egy huszonöt méteres, elektronikus télfát, ami képernyőkből készült, színesen világított, és öt euróért meg lehetett mászni. A térről eltűnt a betlehem is. Mindezt azért tették akkor, hogy megkíméljék a több mint húszszázalékos muszlim közösség lelkivilágát attól a ténytől, hogy itt, Európában keresztények élnek, akik karácsonykor Jézus születését ünneplik.
De ez a fajta őrület nem tőlünk indult: Amerikában már régóta igyekeznek a karácsony szót kiradírozni az emberek gondolataiból: New Yorkban a Rockefeller Center előtt minden évben gyönyörű karácsonyfa áll, alatta azonban a „Happy Holiday!” felirat díszeleg, nehogy megbántva érezze magát a szintén keresztény többségű államokban az, aki nem az.
És hogy Brüsszel egyetlen hajszállal se maradjon le a haladó Nyugattól, két évvel ezelőtt törvénytervezet készült, amely szerint az Európai Bizottság betiltotta volna a karácsony és egy sor kereszténységhez és nemiséghez kapcsolódó kifejezés használatát. A tervek szerint a hivatalos kommunikációs anyagokban új szavakat alkottak volna. Karácsony helyett téli ünnep, Mária helyett Malinka, hölgyeim és uraim helyett tisztelt közönség. Többek között ezek szerepeltek a tervezetben. Hátborzongató! Főleg annak tükrében, hogy minket, magyarokat évek óta vegzálnak amiatt, hogy alaptörvényben rögzítettük a család fogalmát. Paradox, nem?
Erről az egész elmebajról egyébként már 2005-ben nagyon találó kritikát fogalmazott meg Ben Stein amerikai publicista és ügyvéd, írását pedig a CBS rádió vasárnapi kommentárjában olvasta fel: „Bevallom: zsidó vagyok, és minden egyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem, ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam emiatt fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék különböztetve. Ezek a fák csak azok, amik: karácsonyfák. S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek boldog karácsonyt kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy megaláznának vagy gettóba akarnának csukni. A tény az, hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászoljelenet van felállítva az egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibuban. Ha az emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a menóra néhány száz yardnyira arrébb. Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom, hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények. Az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások időszakaiba.”
Az apropót az adta, hogy állítólag a Fehér Ház át akarta nevezni a karácsonyfát ünnepi fának. A témát a világhálón azóta újra és újra előveszik, noha Washingtonban egyelőre ilyen törekvés nem ütötte fel újra a fejét. A neten mégis körlevélként terjed Ben Stein írása, más, nem tőle származó idézetekkel összegyúrva, más kontextusba helyezve – ne dőljenek be neki!
