Igazi zöld főpolgármesterként komoly számításokat végzett, hogyan fog szám szerint csökkenni a Ligetben álló fák állománya, hogy a Fidesz-kormány csak pusztít és rombol, betondzsungelt akar és tönkretenni mindent, ami az embereknek kedves. Vagyis a lufiárusokat, a kutyavécének használt zöldterületeket és a düledező Pecsát, illetve azt a sok ezer férőhelyes parkolót, amelynek a közepén szomorúan magasodott az ’56-os emlékmű. A városvezető mindent bevetett: módosította a Városliget építési szabályzatát, hogy megvonhassa az építési engedélyeket. Aláírt egy változtatási tilalomról szóló tervezetet, elmondása szerint azért, hogy a ligetben ne legyen több beton. De ne legyen több zöldfelület sem – erre az anomáliára persze nem gondolt. Tüntetett, tiltakozott, felszólalt és betiltott. Gulyás Gergely akkoriban nagyon frappánsan úgy vágott vissza: Karácsony neheztel rájuk, mert a kormányzati fejlesztések éppen arra világítanak rá, hogy cselekvéssel jóval messzebbre lehet jutni, mint önsajnálattal. Nem tudok vitatkozni.

Ez a jótanács azonban terméketlen talajra hullt főpolgármesterünk elméjében, ugyanis a cselekvésre azóta sem jutott ideje, és az a szerény kétszázmilliárd forintos tartalék is elpárolgott a kasszából, amiből talán kitellett volna még néhány impozáns projekt az esztétikusnak legkevésbé sem mondható Blaha Lujza téren felül. Akárhogy is, 2010-től kezdve Budapest évtizedek óta nem látott fejlődési pályára állt, ami Karácsony és Gyurcsány visszatérésével nemhogy megakadt, hanem rükvercbe kapcsolt. Sőt, a Világgazdaság egyenesen csődhelyzettől félti a fővárost, ami prognózisuk szerint még a jövő tavaszi választások előtt beállhat. Írta ezt azt követően, hogy megismerte a főváros anyagi helyzetéről szóló legfrissebb adatokat. 

Az unásig panaszkodó városvezető, aki mindenért a Fidesz-kormányt teszi felelőssé, arról persze nem szívesen nyilatkozik, hogy szeptember végéig Budapest kasszájába csaknem 250 milliárd forintnyi iparűzési adó folyt be, amiből novemberre mindössze négymilliárd forint maradt. Ezt nem én mondom, hanem Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes. Mindemellett Karácsony nem fizet szolidaritási adót, úgyhogy a Magyar Államkincstár inkasszózott – mondanom sem kell, nem lett népszerűbb ezzel a döntéssel Karigeriék szemében.

Miért akarná akkor őt bárki, bármilyen pártnak a vezetője ismét a főpolgármesteri székben látni? Ez olyan, mintha a derbin arra a lóra tennék nagyobb téteket, akinek a futását két futamon keresztül figyeltem, és tutira utolsó helyen végzett. Joggal gondolná rólam mindenki, hogy megháborodtam. 

Nos, ezen logika mentén úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc is megháborodott. Mert az utolsó, leglassabb lóra tesz, vagyis Karácsony Gergelyre, tudtuk meg a minap. Csakhogy a bukott miniszterelnököt nem a siker érdekli, legalábbis nem a teljesítmény, az innováció, a kreativitás vagy a kiváló diplomáciai készségből adódó produktumok. Ez minden bizonnyal igaz, merthogy Budapest jelenlegi főpolgármestere ezeknek a tulajdonságoknak és készségeknek abszolút mértékben híján van.

Így történhetett meg az, hogy a láthatóan csődöt mondott Karácsony mögé teljes fegyverzettel beállt a DK és vezére. A most nyilvánosságra hozott lista szerint tíz DK-s és öt szocialista polgármesterjelöltről is megállapodott Gyurcsány Ferenc pártja az MSZP-vel, ezenfelül harmincnégy városban is megvannak a baloldali jelöltek, köztük hét vármegyeszékhelyen. A megállapodásról Gyurcsányék azt mondták, a DK–MSZP-szerződésben cél volt, hogy a két párthoz tartozó hivatalban lévő polgármesterek újbóli indítását támogassák az egész országban. 

A konklúzió tehát, hogy Karácsony a pozíciója megtartásának érdekében jóformán átnyújtotta Budapestet a DK-vezérnek, így pedig újabb ékes bizonyítékát láthatjuk annak, hogy a városvezetőnek Gyurcsány húzza a nótáját.

Még Budapest beáldozása sem.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Kurucz Árpád)