2006 március elsején Horváth Csaba, akkor II. kerületi szocialista polgármester felkelt reggel, felöltözött elegánsan, ahogy a nagy bejelentésekhez szokás, bepakolt a kocsijába néhány láda szép, de azért nem túl drága kiültethető növényt, majd útnak indult a Moszkva tér felé. Akkor még így hívták az átkos egyik bánatos mementóját a narancssárga számlapos órával, a csalamádés mikrós hambival és a hajnali hat körül alpárian káromkodó román vendégmunkásokkal. „Jó lenne felújítani – gondolta magában Csaba –, de ahhoz félre kéne tenni az amúgy is mínuszos számláról. Végül is ha kiteszünk egy kis virágot, tartunk egy sajtótájékoztatót arról, hogyan nézne ki a felújítás, ha lenne rá pénz, és teszünk néhány jól hangzó ígéretet, az már tulajdonképpen olyan, mintha meg is csináltuk volna az átalakítást” – gondolta magában a bölcs kerületvezető.
Így is lett: Kóka János gazdasági miniszterrel és Demszky Gábor főpolgármesterrel kézen fogva kiálltak a Moszkva térre, és azt mondták, hogy most már bármi lesz, ők bizony fejleszteni fognak! Szóba került, hogy harmincmilliárd forint, hogy a második kerület már „elkészítette a ksz-t” (jelentsen ez bármit is), elhangzott, hogy „rézsűs kialakítás”, és persze a zöldfelület is.
Aztán eltelt négy év, és nem történt semmi. Mármint a Moszkva téren, az ország pedig csődbe ment. Később, amikor már Tarlós István volt a főpolgármester és Horváth Csaba ellenzékben ült, számtalan nagy ívű felszólalás és számonkérő nyilatkozat hangzott el a szájából, mondván: a Moszkva tér helyzete most már tarthatatlan, és ideje lenne végre felújítani. Tipikus baloldali technika.
A Liget-projekt indulásának tizedik évfordulója alkalmából tárlatvezetést tartottak a Néprajzi Múzeumban, ahol azt is meg lehetett nézni, egy évtizede milyen képet mutatott Budapest egyik legnagyobb parkja. Az épület helyén – ami egyébként elnyerte az Európa legjobb középülete díjat egy olyan nemzetközi versenyen, amelynek fennállása óta, vagyis az elmúlt huszonöt évben magyar épület nem kapott helyezést – egy hatalmas parkoló állt.
Emlékeznek még? A kukorica- és lufiárusok által birtokba vett Városligetre, ahol sötétedés után már nem biztos, hogy érdemes volt végigsétálni, a lerohadt Pecsa épületére, a gondozatlan parkokra és fákra, és arra a néhány bánatos gazdira, akiknek a kutyái napi szinten egyenletesen trágyázták végig a területet, hogy a fűre még véletlenül se próbáljon meg rálépni az ember. Nem volt könnyű arrafelé fesztelenül andalogni, az biztos!
És persze, ott van Karácsony Gergely is, aki annyit küzdött azért, hogy minden így maradjon!
Igazi zöld főpolgármesterként komoly számításokat végzett, hogyan fog szám szerint csökkenni a Ligetben álló fák állománya, hogy a Fidesz-kormány csak pusztít és rombol, betondzsungelt akar és tönkretenni mindent, ami az embereknek kedves. Vagyis a lufiárusokat, a kutyavécének használt zöldterületeket és a düledező Pecsát, illetve azt a sok ezer férőhelyes parkolót, amelynek a közepén szomorúan magasodott az ’56-os emlékmű. A városvezető mindent bevetett: módosította a Városliget építési szabályzatát, hogy megvonhassa az építési engedélyeket. Aláírt egy változtatási tilalomról szóló tervezetet, elmondása szerint azért, hogy a ligetben ne legyen több beton. De ne legyen több zöldfelület sem – erre az anomáliára persze nem gondolt. Tüntetett, tiltakozott, felszólalt és betiltott. Gulyás Gergely akkoriban nagyon frappánsan úgy vágott vissza: Karácsony neheztel rájuk, mert a kormányzati fejlesztések éppen arra világítanak rá, hogy cselekvéssel jóval messzebbre lehet jutni, mint önsajnálattal. Nem tudok vitatkozni.
Ez a jótanács azonban terméketlen talajra hullt főpolgármesterünk elméjében, ugyanis a cselekvésre azóta sem jutott ideje, és az a szerény kétszázmilliárd forintos tartalék is elpárolgott a kasszából, amiből talán kitellett volna még néhány impozáns projekt az esztétikusnak legkevésbé sem mondható Blaha Lujza téren felül. Akárhogy is, 2010-től kezdve Budapest évtizedek óta nem látott fejlődési pályára állt, ami Karácsony és Gyurcsány visszatérésével nemhogy megakadt, hanem rükvercbe kapcsolt. Sőt, a Világgazdaság egyenesen csődhelyzettől félti a fővárost, ami prognózisuk szerint még a jövő tavaszi választások előtt beállhat. Írta ezt azt követően, hogy megismerte a főváros anyagi helyzetéről szóló legfrissebb adatokat.
Az unásig panaszkodó városvezető, aki mindenért a Fidesz-kormányt teszi felelőssé, arról persze nem szívesen nyilatkozik, hogy szeptember végéig Budapest kasszájába csaknem 250 milliárd forintnyi iparűzési adó folyt be, amiből novemberre mindössze négymilliárd forint maradt. Ezt nem én mondom, hanem Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes. Mindemellett Karácsony nem fizet szolidaritási adót, úgyhogy a Magyar Államkincstár inkasszózott – mondanom sem kell, nem lett népszerűbb ezzel a döntéssel Karigeriék szemében.
Amennyiben jók a megérzéseim, a Világgazdaság tévedett: ez nem csődközeli állapot, hanem maga a csőd. Mindezek tükrében felmerült bennem a kérdés: vajon Karácsony Gergely egy sikeres főpolgármester? Elért olyan eredményeket, amiket elődei nem? Innovatív és kezdeményező? Jó diplomata? Jól bánik a pénzzel? Olyan városvezető, akiből még többet és többet akarunk, mert a vak is látja, milyen tehetséges? Nos, talán egy nagycsoportos óvodás is könnyűszerrel megállapítaná: nem. Karácsony Gergely sikermutatója a nullánál villog, nagy jóindulattal.
Miért akarná akkor őt bárki, bármilyen pártnak a vezetője ismét a főpolgármesteri székben látni? Ez olyan, mintha a derbin arra a lóra tennék nagyobb téteket, akinek a futását két futamon keresztül figyeltem, és tutira utolsó helyen végzett. Joggal gondolná rólam mindenki, hogy megháborodtam.
Nos, ezen logika mentén úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc is megháborodott. Mert az utolsó, leglassabb lóra tesz, vagyis Karácsony Gergelyre, tudtuk meg a minap. Csakhogy a bukott miniszterelnököt nem a siker érdekli, legalábbis nem a teljesítmény, az innováció, a kreativitás vagy a kiváló diplomáciai készségből adódó produktumok. Ez minden bizonnyal igaz, merthogy Budapest jelenlegi főpolgármestere ezeknek a tulajdonságoknak és készségeknek abszolút mértékben híján van.
Egyetlen tulajdonsága van csupán, ami Gyurcsánynak vonzó lehet: a pozíciójából adódóan sok pénz felett diszponál.
Így történhetett meg az, hogy a láthatóan csődöt mondott Karácsony mögé teljes fegyverzettel beállt a DK és vezére. A most nyilvánosságra hozott lista szerint tíz DK-s és öt szocialista polgármesterjelöltről is megállapodott Gyurcsány Ferenc pártja az MSZP-vel, ezenfelül harmincnégy városban is megvannak a baloldali jelöltek, köztük hét vármegyeszékhelyen. A megállapodásról Gyurcsányék azt mondták, a DK–MSZP-szerződésben cél volt, hogy a két párthoz tartozó hivatalban lévő polgármesterek újbóli indítását támogassák az egész országban.
A konklúzió tehát, hogy Karácsony a pozíciója megtartásának érdekében jóformán átnyújtotta Budapestet a DK-vezérnek, így pedig újabb ékes bizonyítékát láthatjuk annak, hogy a városvezetőnek Gyurcsány húzza a nótáját.
Nem mintha ez az információ az újdonság erejével hatna, a maga nemében azonban végtelenül szomorú. Ezzel ugyanis biztossá vált, a formáció egyetlen célja a pénzszivattyúzás, ennek érdekében pedig semmi sem drága.
