Egy példa.
Néhány évvel ezelőtt még jókat röhögtem az észak-koreai filmrajongó rakétáin, hogy majd úgyis elfáradnak néhány méter után és belepottyannak a tengerbe, aztán odaállítanak egy tábornokot az ágyú elé, és bumm sakalaka, mert te voltál a hülye, öcsém.
Mára kissé az arcomra fagyott a mosoly, tekintve, hogy olyan figurák shoppingolnak folyamatosan a phenjani diszkontból, akikre a kecskémet nem bíznám rá, nemhogy a világbékét. Tehát még felesleg is keletkezett a cuccból, amit ki lehet vinni a vásárba.
Még egy példa, talán kicsit kapcsolódik is az előzőhöz. Szintén néhány évvel ezelőtt a magyarországi jobboldalt kormányostól, szavazóstól szakmányban antiszemitázták és nácizták le itthon és külföldön egyaránt. Most meg mit hallok? Magyarország túlzottan Izrael-barát, bármit is jelentsen ez. És mi az, hogy túlzottan, kérdezem szelíden. Csak nem az, hogy miután a csőcselék csecsemőket fejezett le, odab…sztak nekik egyet? Vagy hogy az ellencsapást nem mossuk össze a holokauszttal? Esetleg nem nácizzuk le Netanjahut? Értjük ugye, hogy nem szép lenácizni egy zsidót.
Oly szép példája ez a nyelvrablásnak (is), hogy Orwell mindjárt kimászik a sírjából, hogy körülnézzen egy kicsit.
Na jó, még egy, még mindig a néhány évvel ezelőttről. A politikus túszok és véleményformálóik már egy atomerőmű látványától is dobtak egy hátast (pláne, ha a magyarok kezdtek bele), az európai hadsereg szitokszónak számított, most meg felmerül az európai atombomba (magvas) gondolata. Persze, mindannyian változunk és ez így van jól. Már alig várom, hogy a momentán lejobbosozott gazdák, akiknek a német–lengyel síkságtól az Ibériai félszigetig tele van a traktorjuk ezzel az egész tehetségtelen, szerencsétlen (vagy még rosszabb) társasággal, rehabilitálva legyenek, esetleg megdicsőüljenek, vagy legalább egy halvány, szégyenlős bocsika el legyen rebegve feléjük és egyben irányukba. Hiszen tényleg változnak az emberek, nyilván még önmaguktól is függetlenül és nem valamiféle érdekek mentén. Azok is válhatnak egy ihletett pillanatban a kisdedek gyámolítóivá, akik addig Belgiumig rohantak zokogva a gyermekvédelmi törvény szigorítása kapcsán és legszívesebben szétérzékenyítették volna a mit sem sejtő óvodásokat.