Közelednek a 2024-es európai parlamenti választások. A tét talán mindennél nagyobb: valójában arról döntenek Európa szavazó polgárai, hogy az unióból egy föderális, birodalmi jellegű Európai Egyesült Államok lesz, amelyben minden irányítás Brüsszel kezébe kerül, vagy pedig létrejön egy új, erős és szuverén nemzetállamokra épülő nemzetközi együttműködés, amelynek akár a neve is megváltozhat, visszatérhetnénk például az Európai Gazdasági Közösség elnevezéshez.
S bár még bő három hónap van a szavazásig – június 6–9. között járulunk urnákhoz –, azért már készültek felmérések, közvélemény-kutatások, például a Politico vagy a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) részéről. Ezekből nagyjából azt lehet megtudni, hogy minden valószínűséggel továbbra is az Európai Néppárt és a szocialisták végeznek az első két helyen, a liberálisok és a zöldek valamelyest visszaesnek, s az Identitás és Demokrácia frakciónak esélye van arra, hogy megelőzze a liberálisokat. Erre talán a Konzervatívok és Demokraták frakciójának is van esélye, azonban arra reális kilátás nincs, hogy a szuverenisták e két csoportja többséget szerezzen a parlamentben.
Ez, ha csak nem történik valami gigászi fordulat a következő három hónapban, reális forgatókönyvnek látszik. Sajnos.
De ezzel kell számolni, s nem pedig álmodozni valamilyen csodálatos áttörésen, aminek döntően az az oka, hogy a nyugat-európai választók jelentős része már átesett azon az agymosáson, amely alapján egyszerűen elhiszik a progresszív, globalista fősodor szövegeit, legyen szó az orosz–ukrán háborúról, a genderkérdésekről, az oltásokkal kapcsolatos visszaélésekről, a migráció támogatásáról, a klímaideológiáról, vagy legyen szó a kereszténység jelentőségéről, pontosabban – számukra – jelentéktelenségéről – és még sorolhatnám.
Ezzel számot kell vetnünk, mielőtt hiú ábrándokba hajszolnánk bele magunkat, s túl merész álmokat szövögetnénk. Ami a jelenlegi kilátások szerint a legjobb forgatókönyv nekünk, szuverenistáknak, az az, hogy annyira megerősödik ez az oldal, hogy alkalmanként képes blokkoló kisebbséget létrehozni a parlamentben, persze annak függvényében, hogy éppen milyen típusú – kétharmados vagy egyszerű többségi – szavazások lesznek. Azt pedig már most megjósolhatjuk, hogy a balliberális fősodor minden esetben arra fog törekedni – természetesen jogellenesen, de ez már régen nem szempont náluk –, hogy az egyszerű többség érvényesüljön, ami által elérhetik a számukra kedvező szavazati számot.
A másik dolog: Ursula von der Leyen, akinek a Pfizer-vezetővel való, SMS-ben intézett 35 milliárd eurós vakcinavásárlása miatt már régen bíróság előtt kellene állnia, illetve rég le kellett volna mondania, bejelentette, hogy újrázni szeretne. Elég pocsék, sőt kártékony vezetője volt az Európai Bizottságnak, talán még az isiászos Jean-Claude Junckernél is borzasztóbb munkát végzett az öt év során, tehát „természetes”, hogy a folytatásra törekszik.
A baj nem ez, hanem az, hogy adott esetben ez még meg is történhet. Már csak azért is, mert a néppárt ismét nyerhet, s ő ugyebár a teljesen balra tolódott néppárt tagja.
De a lényeg ebből: Von der Leyennek, aki egyébként Klaus Schwabnak, a WEF, a Világgazdasági Fórum elnökének nagy híve, egyben a WEF kuratóriumának a tagja, óriási támogatottsága van a brüsszeli és a davosi elitben egyaránt.
Ergo, ha az erőviszonyok lényegesen és alapjaiban nem változnak meg az EP-ben – és sajnos vélhetően nem fognak megváltozni –, akkor készüljünk fel lélekben Von der Leyen újrázására, egy újabb borzasztó öt évre.
Nemrég zajlott le egy panelbeszélgetés szuverenista EP-képviselők között Brüsszelben, amelyen a lengyel PIS (Jog és Igazságosság) tagjai és a Belga Érdek (Vlaams Belag) képviselője vett részt. A vitában a résztvevők világossá tették – amint erről a wpolytice.pl beszámol –, hogy a háttérben gőzerővel zajlik az uniós szerződések módosítására irányuló munka, de erről a széles európai közvélemény nem sokat tud, mert a fősodratú média tudatosan nem számol be ezekről. Idézem a portált: „A tervek szerint Brüsszel átveszi az irányítást a korábban tagországok által kezelt területek felett. Ebbe beletartozik az oktatás, az egészségügy, a védelem, a külpolitika, a határok, az uniós országok belpolitikája, a vétójog és az euróvaluta. A tagországok esetében ezért fennáll annak a veszélye, hogy elveszítik szuverenitásukat egy európai szuperállam felépítése érdekében.”
