Kérem olvassák el figyelmesen az alábbi szöveget! A szöveg nehéz, a múlt század első harmadának nyelvén íródott, de a jelen is nehéz, és mégsem olvashatunk mindig 444-et, Népszavát meg Puzsér Róbertet. Szükség van olykor a gondolkodásra.
Szóval akkor, az idézet:
„Sebeko bécsi orosz nagykövet 1914. június 30-i jelentése szerint Ferenc Ferdinand halálával nagy álmok omlottak össze; a szarajevói merénylet viszont mások szerint olyan kihívás volt. amely miatt Viviani francia miniszterelnök sem csodálkozott volna, ha Bécs rögtöni megtorlást vesz. A Pravda belgrádi napilap – Marinkovics lapja – Szarajevó hírére abban a feltevésben volt, hogy a merénylet következtében Magyarországon visszaállott a szabad királyválasztás joga és hogy a függetlenségi párt – a szerb és orosz közeledést hirdető Károlyi Mihály gróf – alakít kormányt. A kormányhatalom azonban Tisza István gróf kezében volt, aki az 1867-i kiegyezés alapján állva, nem kívánt, nem is tudott külön magyar politikát folytatni; de bár a vezetéssel együtt a felelősséget is Bécsnek engedte át, a magyar kormány részéről nem titkolta észrevételeit. Bécsben valóban úgy látták, hogy a megtorlásnak semmi akadálya nem lesz. Mikor Tisza István gróf távoleső birtokáról június 30-án Bécsbe érkezett, a közös külügyminiszter és a vezérkari főnök azon megállapodásának, hogy Szerbiát katonailag megfenyítik, határozottan ellene mondott. A magyar közvélemény a budapesti orosz főkonzul jelentése szerint a merénylet után is nyugodtan fogta fel a helyzetet, eltérően azoktól az izgalmaktól, amelyeknek Bécs, Zágráb és Szarajevó székhelye volt. Bécsből való elutazása előtt, július 1-én reggel, Tisza írásban kérte az uralkodót, hogy a magyar kormány nevében a Conrad–Berchtold-féle tervvel szemben foglalhasson állást, mert sem bizonyítékok hiányában támadó lenni nem akart, sem Magyarországot egy orosz–román–szerb támadásnak kitenni nem kívánta. Berchtoldnak Conradhoz írt leveléből kitűnt, hogy Tisza orosz háborútól tartott […].
Czernin gróf július 3-i jelentése teljes mértékben igazolta Tisza gróf aggodalmait, mert Bratianu közölte vele, hogy Szaszonov kijelentése szerint szerb háború esetén Oroszország sem maradhat közömbös. Bécsben tehát ekkor már tudni kellett azt, hogy a szerb hadjárat megindítása Oroszország, esetleg Románia támadását vonja maga után. Ez az aggodalom tükröződött Berchtold grófnak Tschirsehkyhcz írt levelében is, melyben szemrehányást tett neki azért, hogy Németország Romániát 1913-ban Bulgáriára szabadította. Conrad és Berchtold ezzel saját felfogásuk szerint mindent megtettek azért, hogy Tiszát a szerb hadjárat gondolatának megnyerhessék. Attól tartván, hogy ez még így sem lesz lehetséges, Ferenc József útján Vilmos német császárhoz fordultak, mert feltételezték, hogy a magyar miniszterelnök nem fog a két uralkodó megegyezésével szembe helyezkedni. Így készült el július 2-án az uralkodó levele, amelyhez a június 28-án elkészült és július 1-ről keltezett emlékiratot mellékelték és amellyel Hoyos Sándor gróf 4-én Berlinbe utazott. Tisza hiába sürgette július 3-án egy közös miniszteri értekezlet összehívását, hogy a helyzet tisztázható legyen; a külügyminiszter új kártyát tartott a kezében, amelyet akkor még nem akart kijátszani. Az utolsó percben azonban ő is visszariadt attól, hogy a levél tartalmát a magyar miniszterelnök nem ismeri, és megküldötte neki a fogalmazványt. Tisza módosító távirata – feladva Budapesten, 1914. július 5-én d. e. 11.50 órakor – Bécsbe érkezett, de akkor már Hoyos gróf az eredeti levelet Berlinben átnyújtotta. Technikailag sem állhat meg tehát az a feltevés, hogy Berlinben a Tisza által módosított levelet nyújtották át. […]
