A diagnózis fölállításáig tegyünk félre minden egyebet – például a ki tudja, miből kicsengetett, százmilliós gyűlést, a harsányan üres, egybites politikai üzeneteket, a végtelen narcizmust, a cipollai manipulációt –, és foglalkozzunk csak magával az emberrel. Kicsoda, miféle ember lehet ez a Magyar Péter, akit a balliberális sajtó hetek óta futtat, épít, ajnároz, s aki mindezen erőfeszítések, alátolt színpad dacára a minap politikai szeppukut követett el?

Vasárnap azt írta az oldalára, hogy mindenkit följelent, beperel és elszámoltat, aki azt merészeli állítani, hogy ő többször megverte a feleségét. Merthogy a „rogáni” suttogópropaganda szerinte ezt terjeszti.

Mindez azért furcsa, mert mindaddig a lőtéri kutya sem értesült róla, hogy alanyunk esetleg verte volna a feleségét, vagy hogy ilyesmivel vádolják őt. Sőt az állítólagos suttogó propaganda sem jutott el hozzám. Mindez arra utal: elég csapnivalóan sugdolóztak, ha egyáltalán.

Mint a szakállas viccben. Gazsi megy az erdőben, meglátja őt a rendőr.
– Hé, Gazsi!
– Úgy dögöljek meg, biztos úr, nem én voltam!

Hát körülbelül így lehetünk mi is vasárnap óta Magyar Péterrel, akit az égvilágon senki sem vádolt semmivel, ő mégis találva érzi magát, s az út közepére kiállva üvölt.

A folytatás sem kevésbé árulkodó. Röviddel Magyar posztja után Varga Judit megosztott egy családon belüli erőszakról szóló videót azzal a kísérőszöveggel: „Mindig van kiút.”

Akinek nem inge, ne vegye magára – gondolhatnánk. Hát Magyar Péter magára vette, és ezt írta: „Kedves Judit! Én, mint a gyermekeim anyját, téged egészen eddig védtelek egy ország előtt. Nem tudom mivel zsarolnak, és azt sem, hogy miért teszed ezt a gyermekeinkkel. Én továbbra sem fogom a házasságunk szennyeseit kiteregetni a nyilvánosság előtt. Két mondat. Mi egy rossz házasságban éltünk, most viszont mindkettőnknek esélye van egy boldog kapcsolatra. Én szurkolok neked.”

Nem teregeti ki a házassága szennyeseit, de azért csak odaveti, hogy rossz, boldogtalan házasságban éltek. Volt felesége nem vádolta semmivel, ő mégis találva érzi magát. Véletlen? Aligha. Nem tereget szennyest, mégis arra célozgat, hogy az exét zsarolják. „Miért teszed ezt a gyermekeinkkel?” – kérdezi. De hát mit tett Varga Judit? Ó, borzalom, megosztott egy videót. Akinek tiszta a lelkiismerete, annak eszébe se jutna magára venni. Magyar Péter viszont fölhabzik, mint a Rába, és úgy tesz, mintha máris elkészült volna a vádirat, nehéz vasban vonszolnák őt a kóterba. Miként ahhoz sem kell lélekbúvár-tanfolyamot elvégezni, hogy megfejtsük, mire utal, ha valaki egy rövid levélben három mondatot is úgy kezd: „Én”.

Maga a rendőri jelentés pedig, amelyből hétfőn a HVG idézett, természetesen hamis és hazug – legalábbis Magyar Péter szerint. Hiszen ellene összeesküvést szőtt a rendszer már 2020 decemberében, amikor a jelentés megszületett.

Érdekes a rendőri jelentés, segít a diagnózis véglegesítésében. Ilyesmik szerepelnek benne: „Varga Judit láthatóan félt, és a jelenlétük [a rendőrök jelenléte] nélkül kiszolgáltatott helyzetben lett volna. (…) A miniszter azt mondta férjének, »Engedj el!«, és ha máshogy nem jut ki, hát kimászik az ablakon. (…) Valaki kinyitotta a félszuterén szoba ablakát, a párkányra pedig ruhákat és csomagokat próbált pakolni, miközben Varga Judit férje ezt próbálta megakadályozni. (…) Magyar azt kiabálta, Varga nem mehet sehova, nem viheti magával a gyerekeket (akik nem voltak ekkor a helyszínen). A férfi azzal fenyegetőzött, hogy »Majd megbánod még ezt, úgysem hisznek majd neked. Az egész kormány bele fog ebbe bukni, óriási botrányt csinálok ebből«. (…) A rendőr arra utasította Magyart a házon kívül, az ablaknál állva, hogy engedje el Vargát, mire Magyar vele kezdett veszekedni.” Később Magyar „a gépjárművel való közlekedés során veszélyeztette a környezete életét, testi épségét, a rendőri felszólításnak vonakodva vagy egyáltalán nem tett eleget, agresszív, megfélemlítő, fenyegetőző magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban riadalmat, megbotránkoztatást keltsen.” És így tovább.

Természetesen nem tudjuk, mi történt, nem voltunk ott. Jelenleg két történetváltozatot ismerünk. A rendőrét, aki hivatalos személy, s mint ilyen, az állításainak perdöntő súlya van a bíróság előtt. Illetve Magyarét, aki szerint hamis és hazug a jelentés, összeesküvést szőnek ellene, suttogópropaganda dúl, sőt az életére törnek a sötétben bujkáló ellenforradalmárok, ezért testőröket fogadott föl önnön védelmére. De azért ő nem fél, és II. János Pál pápa reinkarnációjaként azt üzeni híveinek: „Ne féljetek!”

Döntsék el önök, melyik a hihetőbb változat. Mindenesetre Juhász Péter („egy egyórás, durva dulakodás volt, ami közben szerezhetett sérülést a volt élettársam”) és a gyermekeit saját bevallása szerint időnként elkalapáló Márki-Zay Péter máris támogatásáról biztosította Magyart. Similis simili gaudet.

Nem vagyok pszichiáter, így hivatalos diagnózist nem állíthatok föl, csupán magánvéleményt. Amit Magyar (Cipolla) Péter eddig elővezetett, az szerintem egy kisebbségi komplexusos, nála sokkal sikeresebb exfelesége miatt sértett, mellőzöttségéért bosszúért lihegő, hiperagresszív, narcisztikus, manipulatív, bántalmazó emberre vall. Bántalmazó: legalábbis lelkileg. (Ám a pszichikai bántalmazás sokszor a fizikainál is kegyetlenebb lehet.) Vádol, fenyeget, folyton másra mutogat. Saját felelősségét lazán átugorja, önvizsgálatra képtelen. Mindig mindenért azok a hibásak, akikkel egyébként hosszú évekig együtt dolgozott, akik a bajtársai voltak, és akikre most – többnyire mindenfajta bizonyíték nélkül – kígyót-békát szór.

Borítókép: Magyar Péter beszédet mond (Fotó: Havran Zoltán)