A diagnózis fölállításáig tegyünk félre minden egyebet – például a ki tudja, miből kicsengetett, százmilliós gyűlést, a harsányan üres, egybites politikai üzeneteket, a végtelen narcizmust, a cipollai manipulációt –, és foglalkozzunk csak magával az emberrel. Kicsoda, miféle ember lehet ez a Magyar Péter, akit a balliberális sajtó hetek óta futtat, épít, ajnároz, s aki mindezen erőfeszítések, alátolt színpad dacára a minap politikai szeppukut követett el?
Vasárnap azt írta az oldalára, hogy mindenkit följelent, beperel és elszámoltat, aki azt merészeli állítani, hogy ő többször megverte a feleségét. Merthogy a „rogáni” suttogópropaganda szerinte ezt terjeszti.
Mindez azért furcsa, mert mindaddig a lőtéri kutya sem értesült róla, hogy alanyunk esetleg verte volna a feleségét, vagy hogy ilyesmivel vádolják őt. Sőt az állítólagos suttogó propaganda sem jutott el hozzám. Mindez arra utal: elég csapnivalóan sugdolóztak, ha egyáltalán.
Egyetlenegy ember volt csupán, aki nagy nyilvánosság előtt az asszonyverést szóba hozta. Őt úgy hívják: Magyar Péter.
Mint a szakállas viccben. Gazsi megy az erdőben, meglátja őt a rendőr.
– Hé, Gazsi!
– Úgy dögöljek meg, biztos úr, nem én voltam!
Hát körülbelül így lehetünk mi is vasárnap óta Magyar Péterrel, akit az égvilágon senki sem vádolt semmivel, ő mégis találva érzi magát, s az út közepére kiállva üvölt.
A folytatás sem kevésbé árulkodó. Röviddel Magyar posztja után Varga Judit megosztott egy családon belüli erőszakról szóló videót azzal a kísérőszöveggel: „Mindig van kiút.”
Akinek nem inge, ne vegye magára – gondolhatnánk. Hát Magyar Péter magára vette, és ezt írta: „Kedves Judit! Én, mint a gyermekeim anyját, téged egészen eddig védtelek egy ország előtt. Nem tudom mivel zsarolnak, és azt sem, hogy miért teszed ezt a gyermekeinkkel. Én továbbra sem fogom a házasságunk szennyeseit kiteregetni a nyilvánosság előtt. Két mondat. Mi egy rossz házasságban éltünk, most viszont mindkettőnknek esélye van egy boldog kapcsolatra. Én szurkolok neked.”
