A szekularizáció tágabb értelmezése a vallás, a hit, a transzcendencia fokozatos kiszorulása a mindennapi életből, a közbeszédből, egyre jelentéktelenebbé válása mind össztársadalmi, mind pedig egyéni szinten. Ebben kétségtelenül Európa (illetve az euroatlanti civilizáció) jár az élen – amennyiben dicsőségesnek tekintjük ezt a folyamatot. (Nem az.) Bizonyos formalitásokban még megmaradtak az Istenre, a Bibliára vonatkozó hivatkozások, említések (himnuszokban, eskütételekben stb.), de ezek is egyre inkább szorulnak vissza. 

 Magyarország bizonyos mértékben szembemegy ezzel a trenddel, de az emberek mindennapjai­ban nálunk is egyre kevésbé van jelen a hit.

De miért is van ez így? (Nálunk is, ahogy az egész keresztény civilizációban, Észak-Amerikától Európán át Ausztráliáig.) A humanizmus, az úgynevezett felvilágosodás, a tudomány előretörése miatt? Ez csak részben magyarázza. Történelmileg igaz, hogy a materiális világ megismerésével számos hitbéli vélelem megdőlt, okafogyottá vált. A tudomány meg tudott magyarázni sok olyan kérdést, amelyre korábban nem volt válasz, és az emberiség az adott jelenséget az isteni gondviselésnek (vagy a sátáni gonoszságnak, szeszélynek stb.) tulajdonította. 

Persze ma már látjuk, hogy van egy ellentétes folyamat is: a kiüresedett, materiá­lis világ, a fogyasztás- és élményközpontú, öncélú, sokszor hedonista életmód egyre kevésbé képes azt a megelégedést, pláne boldogságot nyújtani, amit oly sokáig reméltünk tőle. Ezért újra a spiritualitást, a magasabb rendű szellemiséget, a transzcendenciát, az önmagunkon túlmutató célokat keressük. Legalábbis sokan. Ezért lett divat a meditáció, a jóga, a tai chi és számos más, a mi kultúránktól alapvetően idegen spiritualitás. Mert az embernek természetes igénye van rá. De odáig még viszonylag kevés nyugati ember jutott el, hogy ezt a spiritualitást, a hiányérzet megszüntetését, a lelki üresség betöltését ott keresse, ahol az ősei mindig is megtalálták: a kereszténységben. Mert az nem divat. Az régimódi, avétos, boomer dolog. A reiki meg a sudarshan krya sokkal menőbb.

Utóbbiakkal alapvetően semmi baj, és valóban képesek lelki békét adni – de főleg azoknak az embereknek, akiknek a kultúrkörében évszázadok, generációk óta ez a természetes. A keleti embereknek. Van egy alapvető különbség a nyugati és a keleti spiritualitás, illetve az ennek megélését segítő tevékenységek között. 

Ideje újra felfedeznünk saját, keresztény spiritualitásunkat. És ha lassan is, de ez a folyamat elindult. Amerikában a fiatal (20-as, 30-as éveikben járó) férfiak körében egyre gyakoribb az ébredés, a visszatérés a kereszténységhez. Miért pont náluk? Mert a feminizmus meg úgy általában a mai, posztmodern világ hadjáratot indított a férfiak ellen. „Toxikus maszkulinitásról” hallunk rendszeresen, amit le kell győzni. A férfiak pedig keresik a támaszt, a kiutat, a védelmet a rájuk zúduló indokolatlan, irracionális gyűlölettel szemben. És ezt egyre inkább Krisztusban találják meg.

De ez még nem tömeges jelenség. A nyugati társadalmakban a legtöbben még a Krisztustól való elfordulásnál tartanak. Erre is van azonban magyarázat. Az általános szekularizáció, a tudományba vetett dogmatikus hit, a médiából áradó vallásellenesség is befolyásoló tényezők. De 

A nyugati ember a kényelmes, kellemes, hollywoodi verzióban hisz. Abban, hogy „én több jót teszek, mint rosszat, ezért jó ember vagyok”. Ezzel nem csak megítélte, hanem egyből fel is mentette önmagát. Ha bármilyen hibát követ el (a bűn már fel sem merül, ő olyan súlyos dolgot sosem csinál), az nem számít, mert annyi minden jót tesz mellette. A jóemberkedéssel önmagát piedesztálra emeli és mások fölé is helyezi. Ebbe az énképbe nem fér bele, hogy valaki más, egy felsőbb hatalom döntse el, mi a jó és mi a rossz. Hogy ki a jó és ki a rossz. Mert az ember ezt már maga eldöntötte: ő jó. Fölötte ne ítélkezzen senki. De még kegyelmet se adjon neki, hiszen nincs erre szüksége. Mert ő magától jó.

Óriási egó dolgozik a nyugati emberben, ami távol tartja őt Istentől, Jézustól. Miközben pont azért is kellene közelednie hozzá, hogy féken tudja tartani saját önpusztító egóját. De mivel távolodik Istentől, ezért egyre csak nő az egója. Amitől még jobban távolodik Istentől. Ördögi kör. Szó szerint. A sátán épp azt akarja, hogy az ember a saját egóján keresztül pusztítsa el önmagát.

Bárki képes megtörni magában ezt az ördögi kört, ha keresi Krisztust. 

És nem is olyan nehéz megtalálni. Az „én a magam módján hiszek”, a „soha nem kell se templom, se pap, se Biblia, stb., egyedül is felérek Istenhez” veszélyes önbecsapás, és ugyanúgy az egó útja. Keressünk bátran keresztény gyülekezeteket, közösségeket, lelkészeket, lelki gyakorlatos helyszíneket és csoportokat, akik segítenek minket az úton. Az elvilágiasodás ellenére nagyon sok ilyen létezik. Ki-ki habitusa szerint megtalálhatja bármelyikben Jézust.

Borítókép: Katolikus hívek gyűlnek össze imádkozni az Emmanuel templomban a dél-afrikai Durban városában 2023. január 1-jén (Fotó: Rajesh Jantilal / AFP)