De miért is van ez így? (Nálunk is, ahogy az egész keresztény civilizációban, Észak-Amerikától Európán át Ausztráliáig.) A humanizmus, az úgynevezett felvilágosodás, a tudomány előretörése miatt? Ez csak részben magyarázza. Történelmileg igaz, hogy a materiális világ megismerésével számos hitbéli vélelem megdőlt, okafogyottá vált. A tudomány meg tudott magyarázni sok olyan kérdést, amelyre korábban nem volt válasz, és az emberiség az adott jelenséget az isteni gondviselésnek (vagy a sátáni gonoszságnak, szeszélynek stb.) tulajdonította.
Annyira elkezdett az ember hinni a tudományban és saját képességeiben, hogy az Istenben, a transzcendenciában, a magasabb rendű szellemiségben való hitet babonának, mesének, fölösleges tehernek kezdte érezni.
Persze ma már látjuk, hogy van egy ellentétes folyamat is: a kiüresedett, materiális világ, a fogyasztás- és élményközpontú, öncélú, sokszor hedonista életmód egyre kevésbé képes azt a megelégedést, pláne boldogságot nyújtani, amit oly sokáig reméltünk tőle. Ezért újra a spiritualitást, a magasabb rendű szellemiséget, a transzcendenciát, az önmagunkon túlmutató célokat keressük. Legalábbis sokan. Ezért lett divat a meditáció, a jóga, a tai chi és számos más, a mi kultúránktól alapvetően idegen spiritualitás. Mert az embernek természetes igénye van rá. De odáig még viszonylag kevés nyugati ember jutott el, hogy ezt a spiritualitást, a hiányérzet megszüntetését, a lelki üresség betöltését ott keresse, ahol az ősei mindig is megtalálták: a kereszténységben. Mert az nem divat. Az régimódi, avétos, boomer dolog. A reiki meg a sudarshan krya sokkal menőbb.
Utóbbiakkal alapvetően semmi baj, és valóban képesek lelki békét adni – de főleg azoknak az embereknek, akiknek a kultúrkörében évszázadok, generációk óta ez a természetes. A keleti embereknek. Van egy alapvető különbség a nyugati és a keleti spiritualitás, illetve az ennek megélését segítő tevékenységek között.
A keleti meditációk kiüresítik az embert, így szüntetik meg az indokolatlan vágyakat, rágódásokat, lelki békétlenséget. Az ő világukban, évezredek alatt kialakult társadalmi-szellemi berendezkedésükben ez adódik természetesen. A buddhistáknál, a hinduknál, a taoistáknál is. Az elengedés, a „lebegés”, a „semmivé válás”. A keresztény meditáció – azaz az ima – viszont nem kiüresít, hanem megtölt. Szentlélekkel. A hívő ember lelkében ettől szűnik meg a békétlenség.
Ideje újra felfedeznünk saját, keresztény spiritualitásunkat. És ha lassan is, de ez a folyamat elindult. Amerikában a fiatal (20-as, 30-as éveikben járó) férfiak körében egyre gyakoribb az ébredés, a visszatérés a kereszténységhez. Miért pont náluk? Mert a feminizmus meg úgy általában a mai, posztmodern világ hadjáratot indított a férfiak ellen. „Toxikus maszkulinitásról” hallunk rendszeresen, amit le kell győzni. A férfiak pedig keresik a támaszt, a kiutat, a védelmet a rájuk zúduló indokolatlan, irracionális gyűlölettel szemben. És ezt egyre inkább Krisztusban találják meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!