Halált virágzik most a türelem – írta Radnóti nyolcvan éve az utolsó Razglednicájában. Most viszont életet virágzik a türelem, mondhatjuk keserű iróniával a tragikus sorsú nagy magyar költő megrendítő gondolatát kifordítva. Türelem és stratégiai nyugalom – most, a háborúba ájult Európában, a béke szigetét jelentő Magyarországon erre van szükség. Erre intett jó két éve Orbán Viktor, miután az orosz hadsereg átfogó támadást indított Ukrajna ellen, és ezt hangsúlyozta a tegnapi rádióinterjúban is.
A magyar kormányfő kezdettől fogva ország-világ előtt egyértelművé tette, hogy egyfelől Magyarországnak ebből a konfliktusból ki kell maradnia, mert ez nem a mi háborúnk, és mert a magyar emberek biztonsága a legfontosabb; másfelől minél hamarabb minden lehetőt meg kell tenni a fegyverszünet és a béketárgyalások megkezdése érdekében.
Azonban a mostani EU-csúcs is azt igazolta, hogy háborús hangulat van Brüsszelben, az uniós vezetők a saját háborújuknak tekintik az orosz–ukrán háborút, amibe már csúszik bele a NATO is azáltal, hogy ukrajnai missziót szervez. Annak ellenére, hogy eredeti küldetése szerint védelmi szövetség, amely saját területén kívül nem hajt végre katonai akciókat, és ehhez a magyarok ma is ragaszkodnak.
Ebben a veszélyes helyzetben, amikor Európa-szerte egyre többen készülnek a harmadik világháborúra, a fő kérdés az, hogy mi ki tudunk-e maradni belőle. Orbán Viktor erre azt válaszolta:
Amíg nemzeti kormány áll az ország élén, addig az orosz–ukrán háborúban Magyarország egyik fél oldalán sem avatkozik be.
Hogy ez milyen horderejű kijelentés, illetve vállalás, az is jelzi, hogy e tekintetben a magyar kormány szinte egyedül van Európában, csak a Vatikán van még egyértelműen és következetesen a béke álláspontján. És arról se feledkezzünk el, hogy az akkori magyar politikai vezetés mind az első, mind a második világháborúból megpróbált kimaradni, de a külső nyomásnak (Bécs, illetve Berlin) csak egy ideig tudott ellenállni, végül mégis belesodródott, aminek mindkét esetben nemzeti katasztrófa lett a következménye.
Petőfi írta egykor:
Az idő igaz, / S eldönti, ami nem az.
Az időnek most különösen sorsdöntő szerepe van. Mi lesz ennek a veszélyes helyzetnek a végkifejlete: háború vagy béke? – az itt a kérdés.
A magyar kormányfő és vele együtt sokan abban bíznak, hogy előbb-utóbb repedezni fog a háborúpárti európai gondolkodás, mert – a Nyugaton uralkodó „véleményúthenger” ellenére – egyre több embernek válik világossá, hogy ennek a háborúnak a harctéren nincs megoldása. Magyarországnak ki kell várnia, ki kell tartania addig, hogy az európai emberek „a béke felé tolják” a saját – ma még háborúpárti – kormányaikat.
Mivel a közvélemény-kutatások, de a józan ész szerint is az európai emberek többsége békepárti, az a legfontosabb kérdés, hogy az uniós politikában is békepárti többség jön-e létre. Ez a másfél hónap múlva tartandó európai parlamenti választások tétje, ezért minden más (egyébként jogos) érdeket, szempontot, célt ennek kell alárendelni.
Tehát: türelem és nyugalom! Mert aki időt nyer, életet nyer.
