A Chávez–Maduro szocialista kormányzatok nem kedveztek a politikai szabadságjogoknak sem. Az elmúlt húsz évben több mint négyszáz médiumot zártak be, a korábban működő 110 lapból alig maradt tíz. Az elnöki megszólalásokat kötelező élőben közvetíteni. Nem szabad elfeledkezni a hadsereg szerepéről sem. Ma a hadsereg felügyeli a gazdaság egy jelentős részét, az állami olajvállalatot is egy tábornok vezeti, ráadásul 2016 óta rájuk bízták az élelmiszerek és a gyógyszerek terjesztését, kiosztását, ami egy éhező országban óriási hatalomnak számít, amivel egyes hírek szerint a hadsereg nemcsak él, hanem vissza is él.

Venezuelában tényleg nem könnyű az ellenzék dolga. A kevésbé szerencsés ellenzéki vezetők rendre börtönben végzik. Így járt Caracas egykori ellenzéki polgármestere, Antonio Ledezma is, akit 2015-ben tartóztattak le, majd a házi őrizetből megszökve Spanyolországba költözött. Leopoldo Lopez egykori ellenzéki vezetőt 2014-ben csukták le, majd házi őrizetből szabadították ki 2019-ben, ahonnan a caracasi spanyol nagykövetségre menekült, végül Spanyolországban talált menedékre. 

 Henrique Capriles Radonski a 2013-as választásokon mindössze másfél százalékkal veszített Maduróval szemben, pár évre rá eltiltották a közügyektől, hogy ne indulhasson újra a kormányzói székért. A legutóbbi 2018-as elnökválasztások tisztaságát megkérdőjelezte a nemzetközi közösség. Ezt követően az ellenzéki többségű parlament frissen megválasztott házelnöke, Juan Guaidó ideiglenes elnökké nyilvánította magát, csaknem ötven ország, köztük az Egyesült Államok, valamint az EU és Magyarország támogatását is élvezve. Guaidó mögül idővel elkezdtek kihátrálni a nagyhatalmak, majd 2022-ben a parlamenti többsége is elveszett, és távozott az országból, miután elfogatóparancsot adtak ki ellene.

A venezuelai ellenzék széles összefogással készült az idei választásra, amelyet María Corina Machado konzervatív politikus neve fémjelez. 2023 októberében még mutatkoztak reményt keltő jelek a venezuelai választások szempontjából. Akkor a Maduro-kormányzat és az ellenzéki szövetség megállapodást írt alá Barbadoson a közvetítésben komoly szerepet játszó Norvégia, illetve többek között Amerika, az EU és Oroszország (!) képviselőinek jelenlétében arról, hogy megfelelő garanciák mellett tartják meg a 2024-es választásokat. A megállapodás lényege, hogy Maduróék számos engedményt tesznek egy demokratikus választás érdekében: elfogadják az ellenzék jelöltjét, illetve politikai foglyokat bocsátanak szabadon, cserébe az Egyesült Államok is enyhít az országgal szemben fennálló szankciókon.

Úgy tűnik azonban, hogy ebből a megállapodásból nem lesz semmi. Az ellenzéki előválasztáson kilencven százalékkal elnökjelöltté választott konzervatív María Corina Machado közügyektől eltiltás miatt végül nem indulhatott a választáson. Machado maga helyett a filozófus-akadémikus Corina Yorist szerette volna indíttatni ellenzéki elnökjelöltnek, 

zt a lépést még a venezuelai rezsimmel egyébként megértő brazil és kolumbiai elnökök is elítélték. Az utolsó pillanatban, hogy ne maradjon jelölt nélkül az ellenzék, ketten is regisztráltak elnökjelöltnek, akik közül kérdés, ki élvezi majd a teljes ellenzék támogatását. De az sem kizárt, hogy ez a helyzet megosztja az ellenzéki erőket.

Eközben a Maduro-kormányzat, ahogy az lenni szokott a bajban, előhúzta az »antifasiszta« kártyát és beterjesztette a parlamentnek az »antifasiszta« törvényt, amely lényegé­ben arra teremthet lehetőséget a kormányzatnak, hogy bármely kritikusát még könnyebben eltávolíthassa a közéletből. Az utóbbi hetekben ráadásul az ellenzéki kampány több munkatársát és aktivistáját is letartóztatták, a többiek közül pedig sokan azon gondolkodnak, hogy elmenekülnek az országból. Amerika a fejlemények miatt elkezdett visszavezetni feloldott szankciókat is. Nos, az az ország nem nevezhető teljes demokráciának, amely így fut neki a választásoknak.

Erről és a térség más országairól is szó lesz a CPAC-en, a jobboldali erők legnagyobb euró­pai rendezvényén, ahol idén kiemelt figyelmet kap Ibéroamerika.

A szerző az Alapjogokért Központ madridi irodavezetője