Azok vitték előre a népek történetét, akik a szabadságért harcoltak, ahogy azt önök is teszik. Tudom, hogy a mexikóiak is szeretik a szabadságot. Közeledik a függetlenség napja, ami ennek a legegyértelműbb kifejeződése.
Ha van valami, ami összeköt bennünket, magyarokat és mexikóiakat, az a szabadság szeretete. A magyar nép is mindig történelmet írt, amikor összefogott és kiállt szabadsága védelmében. Állhattak velünk szemben a világ legerősebb hadseregei: az oszmánok, a Habsburgok vagy a szovjetek; minket az sem érdekelt.
Ősi hivatásunk, hogy megvédjük függetlenségünket, szuverenitásunkat és szabadságunkat, mindig erősebb volt, mint az ellenség fegyvereitől való félelem. Sokszor legyőztek bennünket, de végül minden birodalom elbukott, amely uralkodni akart rajtunk. Magyarország ezer év után is szabad és szuverén ország.
Miért mondom ezt? Mert ma ismét meg kell védenünk a szabadságot itt Mexikóban, Amerikában, Európában és az egész nyugati világban. Szeretném, ha tudnák: nincs nagyobb erő a szabadságnál. A Jóisten szabad embereknek és népeknek teremtett bennünket, ezért a szabadság végül mindig győzedelmeskedik.
De ki és mi fenyegeti ma szabadságunkat, életmódunkat és a józan ész uralmát?
1956 őszét írtuk. Közép-Európa népei már egy évtizede éltek szovjet elnyomás alatt és olyan kommunista diktatúrákban, amelyeket hazaárulók vezettek, akiknek fontosabb volt, hogy a világkommunizmus érdekeit szolgálják, mint a saját hazájukét. A kommunistáknak két jellemző vonása van: egyrészt csalással és erőszakkal jutnak, illetve tartják meg hatalmukat – elég csak arra gondolnunk, mi történik most Venezuelában –, másrészt távol áll tőlük népük érdekeinek szolgálata.
1956-ban a budapesti fiatalok nem haboztak szembeszállni az akkori legnagyobb szovjet hadsereggel, hogy harcoljanak a kommunista diktatúra ellen, a szabadságukért, saját, családjuk és nemzetük jövőjéért. Az 1956-os forradalom modernkori történelmünk és a szabadság történetének legfényesebb napjai. Ahogy Albert Camus francia író mondta: „A leigázott és láncra vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely más nép.”
Forradalmunkat a szovjet tankok leverték, de ez csak átmeneti volt. Aztán megbukott a Szovjet Birodalom, leomlott a berlini fal, a vasfüggöny, és megbukott a kommunizmus is. Azt hittük, végre kiűztük mindennapjainkból a történelem egyik leghalálosabb ideológiáját, a nemzetközi szocializmust, ugyanoda, ahová korábban már a rokonát, a nemzeti szocializmust, azaz a nácizmust is.
Sajnos, korai volt az örömünk. Be kellett látnunk, hogy a kommunisták nem vesznek el, csak átalakulnak. Ez a legveszélyesebb tulajdonságuk. Higgyék el, negyven év kényszerű együttélés után mi, magyarok könnyen felismerjük őket, átlátunk az éppen divatos álcán is.
Régen kommunizmusnak hívták, ma woke-nak. Korábban az osztályharc volt a jelszavuk, ma tucatnyi kitalált „nemi identitás” felszabadításán ügyködnek. Korábban cenzúrának hívták, ma politikai korrektségnek. Azelőtt el akarták törölni a múltat, ma nevet adtak neki: az eltörlés kultúrája. Lassan tényleg sikerül eltörölniük mindent, ami valódi identitást adott az embereknek, ami vallási, nemzeti és családi identitást ad nekünk.
Ma már a biológia törvényszerűségével sem törődnek. A másként gondolkodók pedig fasiszták, szélsőjobboldaliak stb., de ezeket a „beceneveket” önök már jól ismerik. Talán a woke-nak nevezett neomarxizmus, kommunizmus jelenti ma az egyik legnagyobb veszélyt a szabadságra.
Továbbra is totalitárius ideológiáról van szó, amely nem tűr meg más véleményt, azt megpróbálja nevetségessé tenni, negatív színben feltüntetni vagy akár büntetni. Ma, aki azt mondja, a biológiának mégiscsak van köze ahhoz, hogy valaki nő-e vagy férfi, vagy a női sportot meg kell védeni a férfiaktól, akkor „transzfób”. Aki azt mondja, hogy meg kell védenünk családjainkat, gyermekeinket az iszlamista terrorral szemben, akkor „iszlamofób”, és akár be is börtönözhetik, lásd: Egyesült Királyság.
Kísértet járja be a Nyugatot, a woke kísértete, az újkommunizmus kísértete. Sokkal veszélyesebb kísértetről van szó, mint az elődje, mert észrevétlenül támad. Elsőre jószándékúnak látszó programokon keresztül támad a woke, mint az ENSZ 2030-as fejlesztési céljai, vagy az iskolai érzékenyítéseken keresztül, amikor a szülők észre sem veszik, hogyan használják fel gyermekeiket kultúránk átalakítására. De filmeken, dalokon keresztül is támad, anélkül, hogy feltűnne, az új woke-vallás dogmáit hirdetik éppen.
A woke-elvtársak új forradalmat hirdettek, minden ellen, ami naggyá tett minket. A woke forradalmat hirdetett a józan ész ellen. Együttélésünk legmélyebb rétegeit támadják. Meg kell védenünk társadalmaink együttélésének feltételeit, a józan észt, és legalapvetőbb értékeinket!
Az ’56-os magyar szabadságharcosok példája jelenvalóbb, mint valaha. Példájuk erőt és inspirációt ad, hogy ismét harcoljunk a szabadságunkat támadó woke-nak álcázott kommunisták ellen. Üzenetünk egyértelmű: woke-elvtársak, nem félünk! Nem félünk a São Paulo Fórumtól, nem félünk a Puebla-csoporttól, nem félünk az amerikai demokratáktól, nem félünk az európai intézmények magukat progresszívnek gondoló irányítóitól, és nem félünk a pusztító „wokizmustól” sem.
Emlékeznek még a párizsi olimpiai játékok megnyitójának bizarr jeleneteire? Magyarország miniszterelnöke így értékelte: „Csak meg akarták mutatni a világnak, hogy milyenek is ők”. Hát ilyenek. Lehet választani. Lehet választani a woke és a józan ész között. Ma ez a nyugati civilizáció egyik legfontosabb döntése.
A magyar konzervatívoknak és patriótáknak világos a válasza. Világos nem a woke-ra, nem a kommunizmusra, és egyértelmű igen a szabadságra és a hagyományos értékekre. Világosan kimondjuk, hogy társadalmaink zsidó-keresztény gyökerűek. Hangosan kimondjuk, hogy az anya nő, az apa férfi, és hogy a jövőnk a családon és a nemzeten alapszik.
Amikor nemzetről beszélek, akkor a közép-európai nemzeti kisebbségek jogainak védelmére is gondolok. Azaz elvárjuk, hogy tiszteletben tartsák a magyarok szabadságát és jogait, bárhol is éljenek a nagyvilágban.
Persze, cserébe mindig jönnek a szokásos támadások a globalista és woke oldalról. De kit érdekel? Ha ők kritizálnak, az azt jelenti, hogy jó úton járunk. Ráadásul magunk mögött tudhatjuk az emberek támogatását is. Azoknak a támogatását, akik úgy gondolják, hogy valami nincs rendben a világgal, vissza kell térnünk a józan észhez, meg kell védenünk a szabadságot, és véget kell vetnünk a woke ostobaságainak.
Ma mindennap politikai és kulturális harcot kell vívnunk a szabadságért, és le kell győznünk a woke forradalmát a józan ész ellen. Mi tesszük, amit tenni tudunk, de szükség van a szövetségesekre. A világ konzervatívjainak és patriótáinak együtt kell küzdeniük a woke ellen, a szabadság védelmében. Szükségünk van a Wokebusterekre. Legyünk korunk szabadságharcosai!
Tudom, hogy meg tudjuk csinálni, itt Mexikóban, az egész amerikai kontinensen, az USA-ban és Európában is. Mi vagyunk a többség, még akkor is, ha vannak országok, amelyek rendszerei megnehezítik a győzelmet, vagy ahol elcsalják a választásokat, mint Venezuelában. Ahogy a kommunista totalitarizmus előző formáját is legyőztük, ugyanez sikerülni fog az újkommunizmussal, a wokizmussal is.
Össze kell fogni, fel kell ismerni az álarc mögé rejtőzött ellenséget, tisztában kell lenni az értékeinkkel és harcolni kell minden nap, harcoljunk minden nap!
Éljen Mexikó! Éljen Magyarország! Éljen a szabadság! Isten áldjon bennünket!
(Az Alapjogokért Központ madridi irodavezetője beszédének szerkesztett változata, amely 2024. augusztus 24-én a CPAC Mexico konferencián hangzott el.)
