Sajnos, korai volt az örömünk. Be kellett látnunk, hogy a kommunisták nem vesznek el, csak átalakulnak. Ez a legveszélyesebb tulajdonságuk. Higgyék el, negyven év kényszerű együttélés után mi, magyarok könnyen felismerjük őket, átlátunk az éppen divatos álcán is. 

Ma már a biológia törvényszerűségével sem törődnek. A másként gondolkodók pedig fasiszták, szélsőjobboldaliak stb., de ezeket a „beceneveket” önök már jól ismerik. Talán a woke-nak nevezett neomarxizmus, kommunizmus jelenti ma az egyik legnagyobb veszélyt a szabadságra.

Továbbra is totalitárius ideológiáról van szó, amely nem tűr meg más véleményt, azt megpróbálja nevetségessé tenni, negatív színben feltüntetni vagy akár büntetni. Ma, aki azt mondja, a biológiának mégiscsak van köze ahhoz, hogy valaki nő-e vagy férfi, vagy a női sportot meg kell védeni a férfiaktól, akkor „transzfób”. Aki azt mondja, hogy meg kell védenünk családjainkat, gyermekeinket az iszlamista terrorral szemben, akkor „iszlamofób”, és akár be is börtönözhetik, lásd: Egyesült Királyság. 

Kísértet járja be a Nyugatot, a woke kísértete, az újkommunizmus kísértete. Sokkal veszélyesebb kísértetről van szó, mint az elődje, mert észrevétlenül támad. Elsőre jószándékúnak látszó programokon keresztül támad a woke, mint az ENSZ 2030-as fejlesztési céljai, vagy az iskolai érzékenyítéseken keresztül, amikor a szülők észre sem veszik, hogyan használják fel gyermekeiket kultúránk átalakítására. De filmeken, dalokon keresztül is támad, anélkül, hogy feltűnne, az új woke-vallás dogmáit hirdetik éppen.

Az ’56-os magyar szabadságharcosok példája jelenvalóbb, mint valaha. Példájuk erőt és inspirációt ad, hogy ismét harcoljunk a szabadságunkat támadó woke-nak álcázott kommunisták ellen. Üzenetünk egyértelmű: woke-elvtársak, nem félünk! Nem félünk a São Paulo Fórumtól, nem félünk a Puebla-csoporttól, nem félünk az amerikai demokratáktól, nem félünk az európai intézmények magukat progresszívnek gondoló irányítóitól, és nem félünk a pusztító „wokizmustól” sem.

Emlékeznek még a párizsi olimpiai játékok megnyitójának bizarr jeleneteire? Magyarország miniszterelnöke így értékelte: „Csak meg akarták mutatni a világnak, hogy milyenek is ők”. Hát ilyenek. Lehet választani. Lehet választani a woke és a józan ész között. Ma ez a nyugati civilizáció egyik legfontosabb döntése. 

 Amikor nemzetről beszélek, akkor a közép-európai nemzeti kisebbségek jogainak védelmére is gondolok. Azaz elvárjuk, hogy tiszteletben tartsák a magyarok szabadságát és jogait, bárhol is éljenek a nagyvilágban. 

Persze, cserébe mindig jönnek a szokásos támadások a globalista és woke oldalról. De kit érdekel? Ha ők kritizálnak, az azt jelenti, hogy jó úton járunk. Ráadásul magunk mögött tudhatjuk az emberek támogatását is. Azoknak a támogatását, akik úgy gondolják, hogy valami nincs rendben a világgal, vissza kell térnünk a józan észhez, meg kell védenünk a szabadságot, és véget kell vetnünk a woke ostobaságainak. 

 Tudom, hogy meg tudjuk csinálni, itt Mexikóban, az egész amerikai kontinensen, az USA-ban és Európában is. Mi vagyunk a többség, még akkor is, ha vannak országok, amelyek rendszerei megnehezítik a győzelmet, vagy ahol elcsalják a választásokat, mint Venezuelában. Ahogy a kommunista totalitarizmus előző formáját is legyőztük, ugyanez sikerülni fog az újkommunizmussal, a wokizmussal is. 

Össze kell fogni, fel kell ismerni az álarc mögé rejtőzött ellenséget, tisztában kell lenni az értékeinkkel és harcolni kell minden nap, harcoljunk minden nap!

Éljen Mexikó! Éljen Magyarország! Éljen a szabadság! Isten áldjon bennünket! 

(Az Alapjogokért Központ madridi irodavezetője beszédének szerkesztett változata, amely 2024. augusztus 24-én a CPAC Mexico konferencián hangzott el.)