Azok vitték előre a népek történetét, akik a szabadságért harcoltak, ahogy azt önök is teszik. Tudom, hogy a mexikóiak is szeretik a szabadságot. Közeledik a függetlenség napja, ami ennek a legegyértelműbb kifejeződése.
Ha van valami, ami összeköt bennünket, magyarokat és mexikóiakat, az a szabadság szeretete. A magyar nép is mindig történelmet írt, amikor összefogott és kiállt szabadsága védelmében. Állhattak velünk szemben a világ legerősebb hadseregei: az oszmánok, a Habsburgok vagy a szovjetek; minket az sem érdekelt.
Ősi hivatásunk, hogy megvédjük függetlenségünket, szuverenitásunkat és szabadságunkat, mindig erősebb volt, mint az ellenség fegyvereitől való félelem. Sokszor legyőztek bennünket, de végül minden birodalom elbukott, amely uralkodni akart rajtunk. Magyarország ezer év után is szabad és szuverén ország.
Miért mondom ezt? Mert ma ismét meg kell védenünk a szabadságot itt Mexikóban, Amerikában, Európában és az egész nyugati világban. Szeretném, ha tudnák: nincs nagyobb erő a szabadságnál. A Jóisten szabad embereknek és népeknek teremtett bennünket, ezért a szabadság végül mindig győzedelmeskedik.
De ki és mi fenyegeti ma szabadságunkat, életmódunkat és a józan ész uralmát?
1956 őszét írtuk. Közép-Európa népei már egy évtizede éltek szovjet elnyomás alatt és olyan kommunista diktatúrákban, amelyeket hazaárulók vezettek, akiknek fontosabb volt, hogy a világkommunizmus érdekeit szolgálják, mint a saját hazájukét. A kommunistáknak két jellemző vonása van: egyrészt csalással és erőszakkal jutnak, illetve tartják meg hatalmukat – elég csak arra gondolnunk, mi történik most Venezuelában –, másrészt távol áll tőlük népük érdekeinek szolgálata.
1956-ban a budapesti fiatalok nem haboztak szembeszállni az akkori legnagyobb szovjet hadsereggel, hogy harcoljanak a kommunista diktatúra ellen, a szabadságukért, saját, családjuk és nemzetük jövőjéért. Az 1956-os forradalom modernkori történelmünk és a szabadság történetének legfényesebb napjai. Ahogy Albert Camus francia író mondta: „A leigázott és láncra vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármely más nép.”
Forradalmunkat a szovjet tankok leverték, de ez csak átmeneti volt. Aztán megbukott a Szovjet Birodalom, leomlott a berlini fal, a vasfüggöny, és megbukott a kommunizmus is. Azt hittük, végre kiűztük mindennapjainkból a történelem egyik leghalálosabb ideológiáját, a nemzetközi szocializmust, ugyanoda, ahová korábban már a rokonát, a nemzeti szocializmust, azaz a nácizmust is.
