Magyarországól érkeztem, és talán én jöttem a legmesszebbről az idei CPAC Brazíliára. A világméretű CPAC-család egyik tagját, a CPAC Magyarországot képviselem ma itt. Az öreg kontinens egyetlen CPAC-jéről beszélünk, amely mára a konzervatívok legnagyobb európai találkozójává nőtte ki magát, és amelyet idén áprilisban már harmadszor rendeztünk meg, olyan nagyszerű előadókkal, mint José Antonio Kast, Eduardo Verastegui, Santiago Abascal és természetesen Eduardo Bolsonaro. Eduardo, még egyszer köszönjük, hogy eljöttél Magyarországra, köszönjük a barátságodat, és köszönöm neked és a csapatodnak, hogy ma itt lehettünk a CPAC-en, Brazíliában.
Eduardo Bolsonaro a CPAC Hungaryn, Budapesten elmondta nekünk, hogyan változtatta meg Brazíliát, hogy már nem Jair Bolsonaro az elnöke, hogyan rosszabbodott, sőt vált tragikussá azóta az ország helyzete.
Eduardo Bolsonaro mesélt nekünk arról, hogyan akarják elhallgattatni az ellenzéket, mesélt a letartóztatásokról is. Ijesztő! Nem csak az, ami itt történik. De az is, hogy bárhol a világon, ahol a baloldal hatalomra kerül, ott ugyanez történik. El akarnak hallgattatni minket, azt akarják, hogy ne beszéljünk. Nem szeretik a szabadságot.
Nézzék meg, mi történt Lengyelországban is! Ott 2023-ig kormányozott a patrióta Jog és Igazságosság által vezetett kormány, amikor a progresszívek kerültek hatalomra. És mi történt? Erőszakkal elfoglalták az állami televíziót, letartóztattak két képviselőt az elnöki palotában, és bosszút álltak mindenen és mindenkin, akinek bármi köze volt az előző patrióta kormányhoz.
Joggal tehetik fel a kérdést: hogyan engedhette ezt meg az Európai Unió? Nos, az európai intézmények ma már annyira „progresszívek” és annyira a „woke” kiszolgálóivá váltak, hogy ha úgy kívánja érdekük, még a demokrácia elleni legnyilvánvalóbb támadást is képesek „demokratikus megújulásnak” nevezni. Ugyanígy nevezi a szocialista spanyol miniszterelnök a konzervatív sajtó elleni támadásait.
Kedves barátaim! A baloldal, az úgynevezett progresszívek, neomarxisták, wokeisták, akár a Sao Paulo Fórumról, akár az amerikai Demokrata Pártról, akár az európai szocialistákról van szó, valójában ugyanazok, és ugyanazt akarják: átvenni az intézményeket, és mindent irányítani, amit csak tudnak, hogy ne maradjon hang és vélemény a sajátjukon kívül. Mindent el akarnak foglalni, a médiát, az egyetemeket, és gyakran még az igazságszolgáltatást is. Legalábbis ezt a benyomást keltik egyes legfelsőbb és alkotmánybíróságok, amelyek döntéseiket inkább a woke-ideológiára, mint magára az alkotmány szövegére alapoznák.
A progresszívek azt akarják, hogy ne maradjon olyan erő, amely képviseli jelmondatunkat: Isten, haza és család. Jobbnak látják, ha elhallgattatják őket, jobb, ha akadályozzák a munkájukat, vagy még jobb, ha nevetségessé teszik őket, és a „szélsőjobboldal” címszóval bélyegzik meg őket. Számukra a sajtószabadság nem a vélemények sokszínűségét jelenti. Számukra a sajtószabadság azt jelenti, hogy ne is létezzen konzervatív sajtó.
Számukra az olyan jobboldali erők, mint ti és mi, nagyon veszélyesek, két okból: a) amíg mi létezünk, addig nem hagyjuk, hogy kiterjesszék a monopóliumukat Budapestre és a vidék több pontjára; b) másodszor pedig tudják, hogy az emberek többsége azt támogatja, amit mi képviselünk, amit az emberek többsége még mindig gondol az összes lehetséges csatornán érkező manipuláció ellenére is. A legtöbb ember a józan ész szerint cselekszik, és mi képviseljük a józan észt a neomarxista ideológiáikkal szemben.
