Innen érthető meg az argentin néplélek másik jellemzője, az általános nemzeti érzés, hogy ők a földkerekség legnagyszerűbb népe, amit valamiért a világ nem hajlandó tudomásul venni. Az ebből fakadó mókás össznemzeti frusztráltságot tetézte, hogy jó ideje valami elromlott Argentínában, ahol válság követett válságot. Sok más mellett az egyik okot éppen a már említett Evita körül kell keresni, egészen pontosan férje, Juan Domingo Perón személyében, aki összesen tíz évig irányította az országot. A vezetésével kialakult mozgalom beette magát az argentin társadalom, állam, gazdaság, média, egyetemek, szakszervezetek stb. minden rétegébe. 

 Legutóbbi kormányzásuk eredményeként – ahogy az a baloldal esetében lenni szokott – az ország az összeomlás szélére került: az éves infláció 2023-ban elérte az elképzelhetetlennek tűnő 230 százalékot, a lakosság negyven százaléka pedig szegénységben élt.

Ebbe robbant be Milei, aki motorfűrésszel járta végig az országot, hogy leépítse az elképesztő méretűre duzzasztott államot. Az erősen antikommunista Milei fő üzenete a válságban lévő gazdaság rendbetétele volt, illetve a túlburjánzó állam leépítése, még inkább az állami és társadalmi struktúrák peronista megszállásának leépítése. Lényegét tekintve Milei nagyon hasonló kihívással nézett szembe, mint a magyar jobboldal 2010-ben.

Jó pár éve Latin-Amerika országainak többségét a „narkokommunista internacionáléhoz”, a Sao Paulo Forumhoz tartozó woke-kormányok irányítják. Brazíliá­ban Lula és a bírái igyekeznek ellehetetleníteni a Bolsonaroék által vezetett jobboldalt, nemrég még az X-et is korlátozták egy időre. Mexikóban pedig a baloldali kormánytöbbség most ereszti szélnek a szövetségi bírákat, hogy a nép válassza meg az új, kormánynak tetsző utódaikat. Nem csoda, ha előbb Milei, majd Trump megválasztása óriási húzóerőt jelent a kontinensen erősödő jobboldali-patrióta erőknek, nem csoda, ha reményt ad a szabadság erőinek, hogy visszabillenhet jobbra a latin-amerikai politikai inga.

De ünneplésre ad okot Milei kormányzásának első éve is. 

Milei támogatottsága továbbra is ötven százalék felett van, s olyan is ritkán fordul elő, hogy az elnök után a gazdasági miniszter kapja a legnagyobb ovációt. Pedig nem áldozatok nélküli Milei gazdasági politikája. Kormányra lépése óta növekedett a szegénység, azonban már ez is javuló tendenciát mutat.

 Ahogy mondta, a hatalmon lévőnek nemcsak ajánlott megküzdenie a kultúráért, hanem kötelező is, a szocializmust csak jobboldalról lehet legyőzni, az egyetlen módja pedig, hogy legyőzz egy erős ellenfelet, ha erősebb vagy nála. Meglátjuk, mi lesz Milei kormányzásából. Mindenesetre a kezdet biztató.

A CPAC Argentína sem múlt el magyar felszólaló nélkül. 

 Sok minden más is kellett hozzá, persze, de a nemzeti erők nemzetközi együttműködése alapjainak lerakása nélkül, ami az Alapjogokért Központ egyik missziója is, nem állhatnánk most itt. A patrióta politika nem öncél. A patrióta politika a szükséges feltétele egy békésebb és biztonságosabb világnak. Egy ilyen világban a magyarok problémáira is könnyebb megoldást találni.

A szerző az Alapjogokért Központ madridi irodavezetője