Na most régebben (amikor persze minden jobb volt) a normalitás vagy a teljes sötétség korában, amikor még nem csak a tehetősek jártak vendéglőbe (ez nézőpont és ízlés kérdése), ez úgy ment, hogy az embernek volt törzshelye. Esetleg több is. Ezeken a helyeken a pincér úr a nevén szólította, majd természetes intelligenciájától vezérelve feltette az egyetlen értelmes kérdést (A szokásost?), esetleg csevegtek egy kicsit a személyzet aznapi ellátmányáról (Mi a csumi, Lajos úr?) és minden körülmények között tudta, hogy mire számíthat. Fizetés készpénzzel, jatt érdemek szerint. De akkor sem esett pánikba, ha számára idegen környékre tévedt. Voltak alapvetések. Ha a parkolóban sok a teherautó, gyaníthatóan rendben van a pacal és a resztelt máj. Kakastöke, hogy a csúcson hagyjuk abba. Ha a kifüggesztett étlapon burjánzanak a tételek, ráadásul fotókkal illusztrálva, soványmalac-vágtában el onnan. Szintén uzsgyi, ha nem a helyi arcok üldögélnek az intézményben, mert akkor vélhetően rámentek a turistalevevésre.
Nagyjából így éltünk, mielőtt mindent újragondoltak volna. Helyettünk. Egyelőre viszont nincs megállás, a mesterséges intelligencia befigyel mindenhová, hogy aztán majd a totális ellenőrzésre szánt alkalmazások segítségével szépen kimenjen majd a divatból, mert a divat már csak ilyen, akár a történelem, maga az örök körforgás és visszatérés mítosza.
Az viszont velünk marad, hogy brit tudósok és brit rendőrök összefogásának köszönhetően a mesterséges intelligencia beépült a térfigyelő kamerákba, átnéz az autók szélvédőin és azonnal észreveszi, ha nincs bekapcsolva a biztonsági öv, és a tetejébe még telefonálgatott is a delikvens. Vagy bármi mással múlatta az időt. Mindez közlekedésbiztonsági szempontból módfelett dicséretes, aztán rögvest ott vagyunk az egyre gyakoribb eldöntendő kérdésnél. Biztonság vagy szabadság?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!