Az utcában, ahol élünk, a bodza, az akác és a frissen vágott fű illata keveredik a jázminéval és a rozmaringéval. Az ember egy nagy orrá változik, és parfümöt gyárt lélekben és elméletben. Aztán a gyerekeivel beszélget telefonon, anyányiak már – ahogy mondták egykoron –, és így édesanyák is immáron tehát. Május van, tán a legszebb hónap mind közül, vasárnap, anyák napja, harangszó, a harang szaván kívül meg olyan csend, hogy még a benzines kaszák is szégyellnek beleszólni. Na jó, egy kis madárdal fokozza a fokozhatatlannak tűnőt. Tiszta kék ég, verőfény, enyhe déli szellő. Minden természetesnek tűnik, és az is. Aztán a Ferencváros gálaelőadást rendez a Debrecen ellen, ellenállhatatlanok ezúttal. Ott vannak a játékosok anyukái, a meccs végén a futballisták mindenféle színű és korú tüneményes gyerekei rugdossák a lasztit a kapuba. Családok. A Fradi is az, egyre nagyobb. Egy tökéletes nap. Nem is nagyon akaródzik leülni a géphez, híreket olvasni, nézni, készülni a hétfőre. Hogy a természetest felváltsa a mesterséges, a családot a családellenes. Mondhatjuk: a békét a háború.
Aztán persze mégis. És máris a következőt olvasom.
Mesterséges intelligencia által generált új ukrán szóvivő mutatkozott be. Nos, ebben a mondatban minden benne van arról a külvilágról, amelyben élnünk adatott. Illetve nem. A közlés az alcímmel teljes. Egy valóságshow-szereplőről mintázták. Kiről másról? Hogy ukránról-e, a tekintetben kissé elbizonytalanodom, miközben Victoria Shit (így hívják a terméket) nézegetem, ő meg engem. Mert inkább tűnik félig-meddig afroukránnak, mint megközelítően északi típusnak, ahogy Stirlitzéknél kategorizáltak régebben.
Mindenesetre nem náci, az tuti, a mesterséges intelligencia (MI) nem hülye, hanem intelligens. Legfeljebb én nem vagyok oda érte annyira, mint a progresszív technokraták, de ez senkit nem érdekel. Menetel szépen előre nélkülem is, mígnem egy reggel arra ébredünk, hogy felzabálta a valóságot velük és velem együtt.
Addig is és máris létrehozták az első magyar MI-alapú éttermi asszisztenst is. A kolléga napi huszonnégy órában áll a kedves vendégek rendelkezésére, mindenre tudja a helyes választ, még az olyan életbevágó kérdésekre is, mint hogy például az adott helyen kapható-e vegán menü.
Mindemellett az érdeklődő össze tudja hasonlítani a kiszállítási árakat a helyben fogyasztás esetén felmerülő költségekkel, foglalhat és átnézheti a vendégértékeléseket is, amelyek szintén elengedhetetlenül fontosak hirtelen és orvul támadó éhség esetén. Amit aztán a platform segítségével ő maga is megtehet, ráadásul két órával a látogatás után figyelmeztetik is erre a páratlan lehetőségre.
Na most régebben (amikor persze minden jobb volt) a normalitás vagy a teljes sötétség korában, amikor még nem csak a tehetősek jártak vendéglőbe (ez nézőpont és ízlés kérdése), ez úgy ment, hogy az embernek volt törzshelye. Esetleg több is. Ezeken a helyeken a pincér úr a nevén szólította, majd természetes intelligenciájától vezérelve feltette az egyetlen értelmes kérdést (A szokásost?), esetleg csevegtek egy kicsit a személyzet aznapi ellátmányáról (Mi a csumi, Lajos úr?) és minden körülmények között tudta, hogy mire számíthat. Fizetés készpénzzel, jatt érdemek szerint. De akkor sem esett pánikba, ha számára idegen környékre tévedt. Voltak alapvetések. Ha a parkolóban sok a teherautó, gyaníthatóan rendben van a pacal és a resztelt máj. Kakastöke, hogy a csúcson hagyjuk abba. Ha a kifüggesztett étlapon burjánzanak a tételek, ráadásul fotókkal illusztrálva, soványmalac-vágtában el onnan. Szintén uzsgyi, ha nem a helyi arcok üldögélnek az intézményben, mert akkor vélhetően rámentek a turistalevevésre.
Nagyjából így éltünk, mielőtt mindent újragondoltak volna. Helyettünk. Egyelőre viszont nincs megállás, a mesterséges intelligencia befigyel mindenhová, hogy aztán majd a totális ellenőrzésre szánt alkalmazások segítségével szépen kimenjen majd a divatból, mert a divat már csak ilyen, akár a történelem, maga az örök körforgás és visszatérés mítosza.
Az viszont velünk marad, hogy brit tudósok és brit rendőrök összefogásának köszönhetően a mesterséges intelligencia beépült a térfigyelő kamerákba, átnéz az autók szélvédőin és azonnal észreveszi, ha nincs bekapcsolva a biztonsági öv, és a tetejébe még telefonálgatott is a delikvens. Vagy bármi mással múlatta az időt. Mindez közlekedésbiztonsági szempontból módfelett dicséretes, aztán rögvest ott vagyunk az egyre gyakoribb eldöntendő kérdésnél. Biztonság vagy szabadság?
