Eközben tőlünk nyugatabbra már nyílt katonai intervenciót terveznek. A „nagyszabású” terveket azonban legalább két dolog jelentősen árnyalja. Egyfelől egy átlagos francia fiatal nemhogy Ukrajnáért, de még saját hazája megvédéséért sem kívánná az életét kockáztatni, másfelől az Európai Unió a kétmillió tüzérségi lőszer leszállítására tett saját korábbi vállalását sem tudja teljesíteni. Brüsszel 2024 márciusára egymillió tüzérségi lőszert ígért Ukrajnának, de végül ennek csak a töredékét tudták leszállítani. Az EU most azon dolgozik, hogy 2025 végére már évi kétmillió tüzérségi lőszert legyen képes gyártani, de már most több fegyvergyártó is kételkedik azzal kapcsolatosan, hogy tartható lesz az ütemterv. A kétmilliós szám mai szemmel nézve jelentősnek tűnhet, de ha csupán az első világháborús adatokkal vetjük össze, akkor látható, mit is jelent valójában: 1917 májusában, amikor a legintenzívebb volt a termelés, egy hónap alatt 2,6 millió tüzérségi lőszer készült a Monarchiában. Természetesen egyszerűbb termékek gyártása zajlott, de a szám így is beszédes, különösen azért, mert megközelítőleg kétmillió lőszert a csepeli Weiss Manfréd-gyárnál kisebb Lipták és Társa pestszentlőrinci üzemében is előállítottak ebben az évben.
Mindez nemcsak Európa háborús felkészületlenségét, hanem gazdasági teljesítményének lassulását is jelzi. Joggal mondhatjuk, hogy az elmúlt négy évet a Covid utóhatása, valamint az orosz–ukrán háború nehezítette rendkívüli módon, de ha figyelmünket a tágabb horizontok felé fordítjuk, akkor mélyebb, strukturális jelentőségű hiányokat, elmaradásokat is látunk.
A világ gazdasági fejlődését meghatározó technológiák és azok fejlesztése területén Európa elképesztő hátrányba került az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Számítástechnika, infokommunikáció, elektromosautó-gyártás és mesterséges intelligencia – mind-mind olyan területek, ahol Európa szinte kizárólag fogyasztóként értelmezhető.
Ahol volt valaha európai ipar – mint a mobiltelefonok esetében –, az is mára lényegében megszűnt létezni.
Beszédes példa az EU Te vagy Európa plakátkampánya is, amelynek minden egyes elemén valamilyen formában feltűnik a zöldátmenet és az energiatudatosság üzenete, ugyanakkor az ehhez szükséges technológiák területén sem vagyunk önellátók. A naplementében elektromos autóját töltő, ránézésre a Magreb-térségből származó, Európában élő fiatalember képe éles kontrasztban áll a valósággal, miszerint a Tesla és a BYD együttesen 36 százalékos részesedést szerzett a tisztán elektromos autók piacából 2023 első kilenc hónapjában. A Volkswagen-csoport piaci részesedése pedig csupán 7,7 százalék, ami nagyjából megegyezik az európaiak többsége által sohasem hallott kínai SAIC részesedésével.
A plakát arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy Nyugat-Európa nemcsak a technológiát, hanem a munkaerőt is a világ más tájairól kívánja importálni. Tévedés ne essék, nem a fogyó népességet, csupán a fogyó munkaerőt akarják így pótolni, és ezért is áll kibékíthetetlen ellentétben a magyar család- és migrációs politika a jelenlegi brüsszeli vezetés világlátásával.
A gazdasági problémák és a versenyképesség javítása helyett ideológiai pótcselekvés zajlik, melybe sajnálatos módon a hagyományos jobboldali pártok is bekapcsolódtak, elfeledkezve az Európai Unió eredeti küldetéséről. Mindennek külön pikantériája, hogy öreg kontinensünk e téren is importra „szorult”.
Ennek köszönhető az is, hogy Nyugaton a fősodorhoz tartozó bal- és jobboldali pártok között minimálisra csökkentek a politikai különbségek. Mindez az Európai Unió vezetésében még jobban látható. A CDU-s Ursula von der Leyen elnök asszony számára nemrég megfogalmazott német szociáldemokrata és az Európai Parlament baloldali, liberális és zöld frakciójából érkező fenyegetések jelzik, hogy mozgástere igencsak korlátozott. Jelenlegi szövetségesei nem engedik egy lépést sem közelíteni a Giorgia Meloni vezette markánsabb jobboldali pártcsaládhoz.
