Kis magyar politikatörténeti abszurd címmel illethetnénk a szemünk előtt zajló rém gyenge szappanoperát, ha lenne kedvünk poénkodni Budapest végső agóniáján. Miután a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy egy jogállamban adót a fővárosnak is fizetnie kell, Varga Mihály pénzügyminiszter felhívta rá a figyelmet, hogy gyakorlatilag csődben van a világ legalkalmatlanabb polgármestere által vezetett település, a nemzet fővárosa.
Természetesen Karácsony Gergely ezért sem hajlandó vállalni a felelősséget, ezért inkább eljátssza a rettenetesen következetes politikus álságos szerepét,
és miután az érvénytelen szavazatok újraszámolásának idején belengette, hogy ő az egész főpolgármester-választás megismétlését fogja kérni, annak ellenére is, hogy csupán negyvenegy szavazattal, de végül is ő nyert. Legalább tartja a szavát, mondták róla többen, csak hát eleve kérdéses, miért kellett egyáltalán ilyet kijelentenie. Akkor sokunkban felmerült, hogy azért, mert nem szeretné, ha az érvénytelenné nyilvánított szavazatok ismételt megszámolásán túl még sokat matatna bárki is a baloldal által bitorolt választókerületekben, nehogy annál is nagyobb disznóságok derüljenek ki, mint a visszalépett jelölt láthatatlan tintával való áthúzása tömeges méretekben.
Vitézy Dávid éppen azért kezdeményezte a választás megismétlését a IV. és a VII. kerületben, mert tapasztalataik szerint itt minden kétséget kizáróan módszeresen követtek el visszaéléseket.
Mielőtt ezért is a kormányt hibáztatnák az Orbán-fóbiások, érdemes aláhúzni, hogy ezt a voksolást a főváros szervezte. Gyakorlatilag saját magát jelenti fel Karácsony, amikor kétségbe vonja újraválasztásának demokratikus legitimitását, és erre való hivatkozással a procedúra megismétlését kéri. De nem számít most semmi, csak minél előbb meg lehessen semmisíteni az eredménnyel együtt a nyomait is annak, miként alakult ki. Mindenesetre nem elég kifejező, ha csupán szokatlannak nevezzük a teszetosza semmirekellő lépését, nyugodtan feltételezhetünk mögötte sunyiságot, de végtelen ostobaságot is.
