A Nyugat úgy lett gazdag, hogy történelme bizonyos szakaszaiban elfoglalta, leigázta, majd kirabolta a világ többi részét. A Nyugat egykori gyarmatai pedig most benyújtják a számlát. 

 Hol és milyen összefüggésben merül fel a mi szolidaritásunk és felelősségünk kérdése? Sehogy. Illetve legyünk rigorózusan pontosak, nézzük meg, volt-e nekünk valaha gyarmatunk?

Ilyenkor valószínűleg mindenkinek a Ferenc József-föld ugrik be. S valóban: „A szigetcsoportot 1873-ban fedezte fel egy osztrák–magyar expedíció Julius von Payer és Karl Weyprecht vezetésével, akik az uralkodó iránti tiszteletből I. Ferenc József után nevezték el. Az egyik sziget az expedíciót támogató Zichy Edmundról a Zichy-föld elnevezést kapta.” Eddig stimmel – de folytassuk csak: „A Monarchia nem jelentette be az igényét a szigetcsoportra, később Norvégia és a Szovjetunió is magának követelte azt. Utóbbi 1926-ban hivatalosan is saját birtokának nyilvánította a területet, és mivel a válaszul útnak indított két norvég hajó elakadt a jégben, a szovjet Georgij Szedov jégtörő legénysége hamarabb érkezett meg náluk. A szovjet kormány 1932-ben annektálta a területet, az Orosz SZSZSZK-hoz csatolta és katonai bázisokat létesített.” Tehát még a Ferenc József-föld sem volt soha a mi gyarmatunk, de legyünk nagyvonalúak: ezennel kijelentjük, hogy Magyarország haladéktalanul befogad és ellát három jegesmedvét, öt sarki rókát, négy rozmárt, öt sirályt és öt csüllőt, s amennyiben felmerül az igény, egy beluga tartását is vállaljuk. Pontosan ennyi a mi szolidaritásunk és felelősségünk, s el­várjuk, hogy az Európai Unió vegye ki részét legalább a beluga eltartásában, a szolidaritás és a felelősségvállalás jegyében.

Ha ezt tisztáztuk, nézzük meg a következő kérdést: kik is azok a menekültek, akiket nekünk be kellene fogadnunk? Az eddigiekből következik, hogy 

 Akkor nézzük meg, mit mond erről a nemzetközi jog? Azt mondja, hogy a menekülő az első biztonságos országban jogosult befogadásra, oltalomra és ügyének elbírálására. Világos beszéd. S akkor tegyük fel a kérdést: van-e olyan ország, ahol háború, polgárháború dúl, ahonnan joggal és okkal menekülnek el az emberek, s amely országból menekülőknek Magyarország az első elérhető biztonságos ország?

S mire készül az Európai Unió? A valóban háború elől menekülő ukrán katonakorú férfiakat vissza akarják toloncolni Ukrajnába, a biztos halálba. Ennél aljasabb, undorítóbb, ocsmányabb dolgot nem is találhattak volna ki. A puszta ötlet, az, hogy ez egyáltalán felmerülhetett a németek és sajnos utánuk a lengyelek fejében, az Európai Unió maradék, amúgy is igen kevés becsületét és tisztességét is felszámolta.

S ebben a pillanatban érkezett az Európai Bíróság ítélete, amely szerint fizessünk be előbb 200 millió euró büntetést, majd napi egymillió euró büntetést, mert nem vagyunk szolidárisak, nem vállaljuk a közös felelősséget és nem vesszük ki részünket a menekültek ellátásában. Így érkeztünk meg ismét a Szovjetunióba. A mi egyik váteszünk, Csurka István mondta annak idején, hogy „kimentek a tankok, bejöttek a bankok”. Igen, így volt. Aztán a bankokat elzavarta ez a kormány, visszaszerezve így a nemzeti szuverenitás egyik nagyon fontos részét. S most megérkezett az Európai Bíróság. 

Ezt a világot jól ismerjük. Idézzünk ide egy párbeszédet mindannyiunk kultuszfilmjéből, A tanúból:

Ezt a világot éljük, ez a világ érkezett el ismét, megérkeztünk a Szovjetunióba.

Mi is történt pontosan? Az Európai Bizottság ismételten bírósághoz fordult, hogy ítéljék el Magyarországot, amiért nem elég szolidáris, nem elég felelősségteljes, vagyis megvédi a saját és az Európai Unió külső határát, nem engedi be területére a migránsokat, csak a valódi, ukrajnai háborúból menekülőket, tehát szerintük nem teszünk eleget az amúgy nem is létező kötelező elosztási mechanizmusnak, leánykori nevén kötelező migránskvótának. Az Európai Bizottság ezért azt kéri a bíróságtól, hogy mindezek megállapítása után büntessen meg bennünket napi hatmillió forintra. S ekkor jön az Európai Bíróság, és saját hatáskörben úgy dönt, nem elég a napi hatmillió, legyen napi négyszázmillió… Ne csodálkozzon apuka, ha az ügyvéd majd halálbüntetést fog kérni…

Fogalmazzuk meg másképpen: ez a világ a Soros-féle nyitott társadalom, a határok nélküli, összenyitott világ, és az Európai Parlament, a bizottság és a bíróság tagjainak nagy részét ugyanez a vén gazember fizeti. Mi pedig ki fogunk maradni ebből az elmebajból. Bármi áron.

S el ne felejtsük: az Európai Bíróság ezen ítélete élesen szemben áll Magyarország Alaptörvényével, így semmilyen érvénnyel nem bír számunkra. Teszünk rá. Nem fogadjuk el, nem hajtjuk végre és kész. Tehetnek nekünk egy szívességet. 

S van itt egy igencsak fontos precedens, friss, ropogós hír, idézem: 

Erről van szó.

Takarodjatok ki az életünkből, gazemberek! Elég volt egyszer a Szovjetunióból!