Olyanok kerülnek ma már az iskolapadokba, akiknek a szülei sem tudnak értő olvasással feldolgozni egy gépelt oldalt sem, a rövid kis videók világában telik az egész család élete. Lássuk be, ilyen körülmények között nem egyszerű elmélkedni a befogadás és a sokszínűség rendkívül pozitív hatásairól sem. Egyre több az olyan osztály az iskolákban, ahol a többség magatartás-zavaros, nem tud beilleszkedni, sajátos nevelési igényű, és a végén sokan úgy mennek érettségizni, hogy kis túlzással se írni, se olvasni nem tudnak. Mérnökképzéssel foglalkozó ismerősöm mesélte, hogy a legnagyobb kihívás számukra, mit találjanak ki azon felvételizőknek, akiknek a legalapvetőbb matematikai ismeretei sincsenek meg ahhoz, hogy valaha mérnök legyen belőlük.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni persze azt sem, hogy a kiváló pedagógusok heroikus küzdelmének köszönhetően egyszerre van jelen a csúcsteljesítmény is az oktatásban, hiszen sorra nyerik a nemzetközi tanulmányi versenyeket a magyar diákok, a szakképzés területén is kiválóak a nemzetközi eredményeink. De a romlás szép lassan rágja az egész rendszert. Ha erre még beözönlik egy kezelhetetlen tömeg, amelyik egy szavát sem érti a pedagógusnak, az garantáltan az összeomlást hozza el. De mindez nem éri el Von der Leyenék ingerküszöbét.

Mint ahogy az sem, hogy újra lövöldöznek egymásra az embercsempészek és a migránsok az Európai Unió külső határain, rendőröket lőnek hasba és egyre agresszívabbak a hamis ígéretekkel idecsábított földönfutók. De a már itt lévők is vígan késelnek, gyilkolásznak, tesznek erőszakot nap mint nap szerte Európában. És nincs egy olyan döntési helyzetben lévő felelős politikus, aki ki merne állni, beismerné, hogy ezt elrontották, nem kicsit, nagyon, és elrendelné az illegális bevándorlás azonnali megállítását. A leginkább elözönlött tagállamok kétségbeesetten gyártják az újabb és újabb kitoloncolási terveiket, de végrehajtani aligha tudják bármelyiket is, hiszen kitoloncolni csak azt lehet, akiről tudjuk, kicsoda és hol van. Ez milliós tömegről nem mondható el jelenleg Európában. De emlékezetes az a jelenet is, amikor már a repülőn ültek a kiutasítottak, de az nem szállt fel, mert senki nem vállalta a felelősséget, és nem akarta kitenni magát a jogvédők és az eszementek lincsmé­diája általi támadásoknak.

Ebbe a mentalitásba kódolva van a súlyos tragédia, mindennek az elvesztése, amit Európáról gondoltunk. Az a globalista elit, amelyik most győztesnek gondolván magát háborús lázban ég, és nem a kontinens sorskérdéseivel foglalkozik, hanem az amerikai magánpénz-birodalom érdekeit szolgálja, az onnan érkező utasításokat lesi, az európaiak elárulója. Az árulás következményeit a bécsi tanárok már saját bőrükön érzik. Ám a tragédiák sorozata velük nem ért véget. Félve várjuk a következő napok híreit.