A vasárnap záruló párizsi olimpia jó sok botrány kavart, magyar szempontból talán a megnyitóünnepség és a biológiailag férfi, de a nők között versenyző sportolók ügye volt az, ami érezhetően átütötte az ingerküszöböt. Mindkét esemény ékes bizonyítéka volt annak, hogy amit a magyar kormány évek óta mond a genderpropaganda kapcsán, az egyáltalán nem túlzás, hanem a kőkemény valóság. Ennél is érdekesebb ugyanakkor a balliberális politikusok hallgatása, különösen Magyar Péteré. Ez is sok mindent megmagyaráz. De ne siessünk ennyire előre, nézzük végig a párizsi olimpia tanulságait politikai szempontból!
Számunkra a mostani olimpia párizsi rendezése kifejezetten fájó. Ahogy Donáth Anna az EP-listavezetők vitáján kijelentette, ha a Momentum nem lenne, akkor ez az olimpia most Magyarországon lenne. Emlékezetes,
a Momentum országos ismertségre a 2017 januárjában indult NOlimpia-kampánnyal tett szert, ami a 2024. évi nyári olimpiai játékok budapesti megrendezéséről szóló népszavazási kezdeményezés volt, s amely végül a magyar olimpiai pályázat visszavonásához vezetett. Az álomgyilkos alakulat – melynek tagjai már akkoriban Emmanuel Macronnal fotózkodtak, majd az Európai Parlamentbe be is ültek a francia elnök pártcsaládjába – sikeresen elérte, hogy az olimpiát végül Párizsban rendezzék.
Azért egy kis elégtételt érezhetünk, ahogy Orbán Viktor a választás estéjén fogalmazott:
a Jóistennek van humorérzéke, mert a párizsi olimpia évében írta ki a magyar történelemből a Momentumot.
Természetesen erre már szinte halljuk az ellenzéki reakciót: ilyen gazdasági helyzetben jobb is, hogy nem Magyarország rendezi az olimpiát. Ennek kiszámolása megmarad a sportközgazdászok feladata, ugyanakkor az beszédes, hogy nem kevesebb, mint 15,3 millió látogatót vártak/várnak a francia fővárosba az olimpiai és paralimpiai játékokra. Gondoljunk csak bele, hogy ez mekkora bevételt jelent. És ahogyan azt Karácsony Gergely is elismerte, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével találkozott Párizsban:
Budapest már most is rendelkezik szinte az összes olyan sportlétesítménnyel, ami egy nyári olimpia megrendezéséhez szükséges.
És akkor csak hab a tortán mindaz, amit az elmúlt két hétben láttunk. Ahogyan azt a budapesti atlétikai vb-t sikeresen megszervező Németh Balázs összefoglalta: a franciáknak már rögtön az olimpiai megnyitóval sikerült magukra haragítani a fél világot, majd diplomáciai botrányt okoztak azzal, hogy a részt vevő országok bevonulásakor összekeverték a két Koreát, de szintén a megnyitón fejjel lefelé húzták fel az olimpiai zászlót. Továbbá a sportolókat szállító buszok nem vagy összevissza közlekedtek, a sportolók pedig szó szerint menekültek az olimpiai faluból, mert kevés és rossz az étel, több csapat inkább ki is költözött. Ugyancsak több alkalommal elromlott az eredményjelző, a tévéközvetítés több esetben is tragikus volt, a vívás például sokszor élvezhetetlenné vált, mert nem voltak lassítások. A veszélyes vizű Szajnáról pedig inkább ne is beszéljünk, az is „emlékezetessé” tette a mostani olimpiát.
Annak fényében, hogy Magyarország sikeresen lebonyolított már számtalan nemzetközi sporteseményt, nyugodtan kijelenthető: hazánk sokkal jobb olimpiát tudott volna rendezni, mint amit most Párizsban láthattunk.
És akkor nézzük a többi, politikai vonatkozást. A hatalmas nemzetközi felháborodást kiváltó megnyitón drag queenekkel „álmodták újra” Jézus utolsó vacsoráját, amellyel
a szervezők egy európai, keresztény gyökerű országban tiporták a sárba a vallást azzal, hogy Jézus és a tizenkét apostol helyett nőnek öltözött férfiak és transzvesztiták jelentek meg. Ezek a képsorok szimbolikus üzenetet küldtek: ez az új Európa, ez az új norma.
És mindez nem csak a mostani olimpiával kezdődött, elég csak a 2021-es mizériára gondolni, amikor a müncheni stadionnak akartak szivárványszínű díszkivilágítást adni a német–magyar focimérkőzés alatt, illetve a német csapatkapitány, Manuel Neuer szivárványszínű karszalagot viselt, a mérkőzés előtt pedig szivárványos zászlókat osztogattak a nézőknek, a meccs alatt szivárványszínű reklámok voltak láthatók a stadionban, s a magyar himnusz ideje alatt a magyar játékosok előtt feltartották a genderpropaganda zászlaját is.