A vasárnap záruló párizsi olimpia jó sok botrány kavart, magyar szempontból talán a megnyitóünnepség és a biológiailag férfi, de a nők között versenyző sportolók ügye volt az, ami érezhetően átütötte az ingerküszöböt. Mindkét esemény ékes bizonyítéka volt annak, hogy amit a magyar kormány évek óta mond a genderpropaganda kapcsán, az egyáltalán nem túlzás, hanem a kőkemény valóság. Ennél is érdekesebb ugyanakkor a balliberális politikusok hallgatása, különösen Magyar Péteré. Ez is sok mindent megmagyaráz. De ne siessünk ennyire előre, nézzük végig a párizsi olimpia tanulságait politikai szempontból!
Számunkra a mostani olimpia párizsi rendezése kifejezetten fájó. Ahogy Donáth Anna az EP-listavezetők vitáján kijelentette, ha a Momentum nem lenne, akkor ez az olimpia most Magyarországon lenne. Emlékezetes,
a Momentum országos ismertségre a 2017 januárjában indult NOlimpia-kampánnyal tett szert, ami a 2024. évi nyári olimpiai játékok budapesti megrendezéséről szóló népszavazási kezdeményezés volt, s amely végül a magyar olimpiai pályázat visszavonásához vezetett. Az álomgyilkos alakulat – melynek tagjai már akkoriban Emmanuel Macronnal fotózkodtak, majd az Európai Parlamentbe be is ültek a francia elnök pártcsaládjába – sikeresen elérte, hogy az olimpiát végül Párizsban rendezzék.
Azért egy kis elégtételt érezhetünk, ahogy Orbán Viktor a választás estéjén fogalmazott:
a Jóistennek van humorérzéke, mert a párizsi olimpia évében írta ki a magyar történelemből a Momentumot.
Természetesen erre már szinte halljuk az ellenzéki reakciót: ilyen gazdasági helyzetben jobb is, hogy nem Magyarország rendezi az olimpiát. Ennek kiszámolása megmarad a sportközgazdászok feladata, ugyanakkor az beszédes, hogy nem kevesebb, mint 15,3 millió látogatót vártak/várnak a francia fővárosba az olimpiai és paralimpiai játékokra. Gondoljunk csak bele, hogy ez mekkora bevételt jelent. És ahogyan azt Karácsony Gergely is elismerte, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével találkozott Párizsban:
Budapest már most is rendelkezik szinte az összes olyan sportlétesítménnyel, ami egy nyári olimpia megrendezéséhez szükséges.
És akkor csak hab a tortán mindaz, amit az elmúlt két hétben láttunk. Ahogyan azt a budapesti atlétikai vb-t sikeresen megszervező Németh Balázs összefoglalta: a franciáknak már rögtön az olimpiai megnyitóval sikerült magukra haragítani a fél világot, majd diplomáciai botrányt okoztak azzal, hogy a részt vevő országok bevonulásakor összekeverték a két Koreát, de szintén a megnyitón fejjel lefelé húzták fel az olimpiai zászlót. Továbbá a sportolókat szállító buszok nem vagy összevissza közlekedtek, a sportolók pedig szó szerint menekültek az olimpiai faluból, mert kevés és rossz az étel, több csapat inkább ki is költözött. Ugyancsak több alkalommal elromlott az eredményjelző, a tévéközvetítés több esetben is tragikus volt, a vívás például sokszor élvezhetetlenné vált, mert nem voltak lassítások. A veszélyes vizű Szajnáról pedig inkább ne is beszéljünk, az is „emlékezetessé” tette a mostani olimpiát.
Annak fényében, hogy Magyarország sikeresen lebonyolított már számtalan nemzetközi sporteseményt, nyugodtan kijelenthető: hazánk sokkal jobb olimpiát tudott volna rendezni, mint amit most Párizsban láthattunk.
És akkor nézzük a többi, politikai vonatkozást. A hatalmas nemzetközi felháborodást kiváltó megnyitón drag queenekkel „álmodták újra” Jézus utolsó vacsoráját, amellyel
a szervezők egy európai, keresztény gyökerű országban tiporták a sárba a vallást azzal, hogy Jézus és a tizenkét apostol helyett nőnek öltözött férfiak és transzvesztiták jelentek meg. Ezek a képsorok szimbolikus üzenetet küldtek: ez az új Európa, ez az új norma.
És mindez nem csak a mostani olimpiával kezdődött, elég csak a 2021-es mizériára gondolni, amikor a müncheni stadionnak akartak szivárványszínű díszkivilágítást adni a német–magyar focimérkőzés alatt, illetve a német csapatkapitány, Manuel Neuer szivárványszínű karszalagot viselt, a mérkőzés előtt pedig szivárványos zászlókat osztogattak a nézőknek, a meccs alatt szivárványszínű reklámok voltak láthatók a stadionban, s a magyar himnusz ideje alatt a magyar játékosok előtt feltartották a genderpropaganda zászlaját is.
Már ekkor láthatta mindenki, hogy a sporteseményeket a globalista politikai körök a deviáns szexuális propaganda terjesztésére akarják felhasználni. Ez a mostani olimpiai megnyitó ennek egy újabb, de még durvább jelenete volt. És ha ez ellen nem lép fel a józan többség, akkor ez bizony folytatódni fog és előbb-utóbb tényleg normává válik.
Donald Trump világossá is tette, hogy ha ő lesz az Amerikai Egyesült Államok elnöke, akkor a 2028-as Los Angeles-i olimpia idején ilyen jelenetek biztosan nem lesznek majd láthatók. Mint fogalmazott: „Én nagyon nyitott gondolkodású vagyok, de az olimpiai megnyitó szégyen volt.”
Ha a megnyitó nem lett volna elég, akkor mindezt megfejelte a biológiailag férfi sportolók versenyeztetése a nők között. Magyar szempontból a legfelkapottabb eset az algériai Imane Helif ügye volt, aki Hámori Luca ellen is bokszolt. A meccsre eleve nem is került volna sor, ha a Nemzetközi Bokszszövetség akarata érvényesül, de
sajnos a tornát szervező Nemzetközi Olimpai Bizottság zöld jelzést adott a megkérdőjelezett nemi hovatartozású afrikai versenyzőnek. Helif tesztoszteronszintje jóval magasabb, mint a nőké, illetve a férfiakra jellemző XY-kromoszómapárral is rendelkezik. A globalista média természetesen Imane Helif védelmére kelt, és a legkülönbözőbb módokon próbálták bizonygatni, hogy az algériai bokszoló valójában nő.
Azonban ezt erősen megkérdőjelezte, hogy Helif születési anyakönyvi kivonatát (sajtóhírek szerint) csak 2018 szeptemberében állították ki, mintegy 19 évvel Helif születése után, tehát csak ekkor minősítették nőnek.
Belpolitikai szempontból a balliberális oldal hallgatása volt a feltűnő. Néhányan ugyan elkezdték mentegetni mind az olimpiai megnyitót, mind a biológiailag férfi bokszolását nők ellen, de a nagy többség csendben maradt.
Különösen nagy hallgatásba burkolózott a közösségi médiában rendkívül aktív Magyar Péter is, aki ugyan rendre minden magyar vonatkozású olimpiai eseményről beszámolt, de Hámori Luca esetére valahogy már nem jutott ideje. Mintha meg sem történt volna. Ez a hallgatás rendkívül beszédes: Magyar Péter a globalista oldal kiszolgálójaként nem engedheti meg magának, hogy negatív véleményt nyilvánítson ezekről a kérdésekről, ugyanis a külföldi futtatói azonnal elzárnák a támogatásokat.
Ahogy megszavazta Ursula von der Leyen hatalomban maradását, ugyanúgy beállt a sorba a genderpropaganda kérdésében is.
Mindenesetre az olimpiai események a magyar kormány állításait igazolták:
a genderpropaganda igenis létezik, és a globalista politikai körök mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hétköznapi normalitás részévé tegyék azt, amit a magyarok nagy többsége elutasít.
Ezért is mosolyogtam meg, amikor a Telex közvetítésében azon szórakoztak, hogy a közmédia tudósítója csöndben maradt az olimpiai megnyitó alatt. Nem is kellett mondania semmit. Azok a képsorok önmagukért beszéltek, kommentár nélkül igazolták mindazt, amiről már évek óta beszélünk.
Wokelimpia 
