Már megint mesterségesen szított hangulatokat, vitákat és tüntetéseket éltünk át az elmúlt napokban. És ez most, az új tanév elején nyilván még fokozódni fog, mert természetesen az okostelefonok iskolai korlátozásáról van szó.
Mesterségesnek több okból is tartom a helyzetet.
Először azért, mert egy renitens igazgató pár nappal az iskolakezdés előtt robbantotta ki.
Másodszor azért, mert egy rendelet be nem tartásáért állt ki, és ezzel az ifjúságot kvázi felszólította a helytelen állampolgári magatartásra. Mint ahogy tette ezt egy vitaműsorban egy újságíró is, amikor üvöltve biztatta a gyerekeket, hogy vigyék csak be a telefont az iskolába.
Harmadszor azért, mert a direktor is tudta, hogy a rendelet megszületését széles körű társadalmi vita előzte meg – elsősorban az iskolákkal, de a szülőkkel is.
Negyedszer azért, mert ellenállását ugyanaz a politikai indulat szülte, amellyel pár évvel ezelőtt elkezdődtek az úgynevezett pedagógussztrájkok, és melyeknek deklarált célja volt a hergelés a kormányzati intézkedések ellen.
Ötödször azért, mert több európai országban már régóta léteznek a tiltás bizonyos formái, sőt van, ahol szigorúbb feltételek mellett. Hatodszor azért, mert nem kell szakképzettség, csupán józan ész ahhoz, hogy tudjuk, mekkora károkat okoz a mentális fejlődés szempontjából a figyelem tartós megzavarása.
Számtalan pszichológus is felsorolta már az érveket amellett, hogy a figyelemkoncentráció ki nem alakítása vagy megszakítása egy egész életre problémákat generálhat a gyermekek személyiségfejlődésében. Tudjuk, hogy a pad alatt egymásnak írnak, játékokat követnek, filmeket néznek, netán agresszív vagy szexuális témákat keresnek, akár iskolán kívüli kapcsolatokat létesítenek virtuálisan.
De ha nem is játszanak vagy olvasnak, gondolataik egy része már a szünetre fókuszál, hogy kinek mit akarnak írni vagy mesélni. Úgy gondolom, hogy ha egy pedagógus mindezeket el akarja kerülni, csak annyi dolga van, hogy érthetően, érdekesen és figyelemfelkeltően tanítson. Ezt a szempontot vajon miért nem halljuk a hergelőktől? Nyilvánvalóan azért nem, mert protesztjük célja nem a jobbítás, hanem vagy a politikai indíttatás, zavarkeltés, vagy a szerepelni akarás.
Az én egyik érvem – most már kimondottan a hangsúlyozom, részleges tiltás mellett, amit már szintén több szakembertől hallhattunk – az, hogy már a 25. órában (!) vagyunk gyermekeink nagyon rossz irányba tartó szocializációja tekintetében, azaz abban, hogy kommunikációjukban visszafejlődnek és emberi kapcsolataikban szegényesek. Márpedig az ember társadalmi lény, vagyis a közösségi lét mindenki számára meghatározó, amely nemcsak gépekben, hanem kapcsolatrendszerekben, beszélgetésekben kell hogy megvalósuljon.
Másik érvem a tiltás helyességét üdvözölve, hogy a valóban pedagógusi vénával megáldott tanárok/nevelők már régóta fájdalmasan konstatálják, mennyire elmaradott a gyerekek többsége a műveltségbeli témákban. Nem olvasnak és nem tájékozódnak, mert minden infóhoz hozzájuthatnak egyetlen vagy néhány kattintással.
A tájékozatlanságnak későbbi életükben, munkájukban sok kínos pillanatot köszönhetnek majd. A rengeteg negatív példából most néhány megtörténtet idézek – elijesztésül – mondjuk a média világából: „a németeket az 1700-as években telepítették be Magyarországra a tatárjárás után”. Vagy egy riporter szerint léteznek „diplomai kapcsolatok”. Egy műsorvezető kérdése: „van-e Kamala Harrisnek karizmatikája?” Az idegen szavak helytelen használata is bántó, de azoknak utána lehet nézni, viszont ha a saját anyanyelvén beszél valaki hülyeséget: „fel fog lebbezni Trump?”, akkor csak megismételhetjük: az órán a tanárra kell figyelniük és nem a kütyüket markolniuk, ha gyerekeink nem akarnak bugyuta felnőttekké válni.
Egyébként az oktatásban is sok mindent lehet megfelelő arányban alkalmazni, mert nincs egyedül üdvözítő módszer.
A szerző egyetemi docens
