Mit kell másként tenni, mint eddig?

Minden gyerek jusson el az iskolába! Afrikában a gyerekek ötöde soha nem lép be tanterembe. A helyzetet rontja, hogy minden negyedik fiatal még a nyolcadik osztály elvégzése előtt kiesik az oktatásból. A probléma megoldásához több erőfeszítésre van szükség: az adott ország, de az Európai Unió részéről is. Az iskolán kívüli fiatalok számának csökkentésére hatékony eszköz a Világélelmezési program által is támogatott iskolai étkeztetési program. Ez közel tíz százalékkal képes növelni a beiskolázott gyerekek számát. 

Az iskolához való hozzáférés biztosítása ugyanakkor önmagában nem elegendő, hiszen jelenleg a Szaharától délre fekvő régióban 58 tanulóra mindössze egy képzett tanár jut. Így nem beszélhetünk minőségi oktatásról. Ennek javítása a tanárképzéssel kell, hogy kezdődjön. 

A tanárok mellett hangsúlyos szerep jut az iskolai tananyagoknak is. Afrikában megszokott, hogy a legjobb esetben is három gyerek osztozik egy tankönyvön. A diákok túlnyomó többségének soha nem lesz saját könyve, noha ez akár húsz százalékkal is növelheti a gyermek írástudási készségeit.

Ilyen méretű problémák mellett veszett ügynek tűnhet az afrikai oktatás. Valóban hatalmas a kihívás! Az általános oktatás biztosításához közel 100 milliárd dollár hiányzik, ami a teljes erre a célra fordítandó összeg ötöde. Ezt pusztán a donor országok nem tudják előteremteni. A forráshiány megszüntetéséhez felelősséget kell vállalniuk az afrikai országoknak is. Vannak pozitív példák, ilyen a számos afrikai ország által önként vállalt cél, hogy fokozatosan növelik saját oktatási költségvetésüket. Emellett pedig javítani kell a fejlesztési együttműködés hatékonyságát, és megbízható partnereket kell találni. Azokban a régiókban, ahol az állami jelenlét annyira gyenge, hogy képtelen biztosítani az olyan alapvető szolgáltatásokat, mint az egészségügy vagy az oktatás, nagy lehetőség rejlik a helyi egyházi szervezetekkel való együttműködésben. Ezek már ma is betöltik a stabil kormányzat hiánya miatt keletkező űrt. A velük való partnerség új lendületet, és nagyobb hatékonyságot hozhat az uniós fejlesztéspolitikának. Hiba, hogy ezt az unió mindeddig figyelmen kívül hagyta.

A tényleges változáshoz az eddigieknél sokkal többet kell tenni. 

Meg kell haladnunk azokat a fejlesztéspolitikai struktúrákat, amelyek kizárólag a nagy nemzetközi intézmények támogatásában gondolkoznak. A globális oktatási válságot ugyanis a helyi szintű cselekvés elősegítése számolhatja fel. Látnunk kell, hogy az oktatásba való befektetés nem rövidtávú feladat. Ha az afrikai fiatalok tömegei nem jutnak minőségi oktatáshoz és képzéshez, akkor csak az elvándorlás marad számukra. Ennek megakadályozása közös ügyünk és felelősségünk!

A szerzők:

Hölvényi György európai parlamenti képviselő, a fejlesztési bizottság tagja, a KDNP alelnöke;

Joseph Nhan-O’Reilly, a Nemzetközi Parlamenti Hálózat az Oktatásért (IPNE) ügyvezető igazgatója