Mindenki tudjon olvasni – ez a cél az ezredfordulón, a globális fejlesztési célok megfogalmazásakor született meg. Szeptember 8-án, az írni-olvasni tudás nemzetközi napján rá kell mutatnunk, hogy milyen messze is vagyunk egy olyan világtól, amelyben mindenki tud írni és olvasni. Ma minden hetedik embernél hiányoznak az alapvető írás- és olvasási készségek. Ennek a 765 millió embernek a kétharmada nő.
250 millió olyan gyermek él a világban, aki soha nem járt iskolába. Mindez annak a világméretű oktatási válságnak az eredménye, amelyről a nyugati világban keveset beszélünk, a problémát nem érezzük sajátunknak. A kilátások nélküli, képzetlen fiataloknak azonban egyetlen esélyük marad: egy jobb élet reményében elvándorolni a fejlett országokba. Az írás-olvasás alapvető képessége nélkül nemcsak könnyebben esnek emberkereskedők áldozataivá, hanem a vágyott célországokba érkezve is a társadalom peremére szorulnak.
Ez pedig már a mi mindennapi gondunk is.
Az írni-olvasni tudás Afrika országai számára égető probléma: a szub-szaharai térség a világ egyetlen olyan régiója, ahol minden erőfeszítés ellenére továbbra is növekszik azoknak a gyerekeknek a száma, akik nem részesülnek iskolai oktatásban. Ennek számos oka van: a fegyveres konfliktusok, a biztonság hiánya, a mélyszegénység, az elégtelen infrastruktúra és a kényszerű elvándorlás. Kihívást jelentenek azok a generációkon átívelő, tradicionális társadalmi berögződések is, amelyektől idegen az iskolai oktatás. Különösen igaz ez, amikor a nőkről beszélünk. A legkevésbé fejlett országok átlagos írástudási aránya mindössze 65 százalék, szemben a fejlett országok közel 100 százalékos felnőttkori írástudásával. Afrikában a felnőttkori írástudás szintjei széles skálán mozognak: Csádban 27 százalékon, míg Namíbiában több mint 90 százalékon áll a mutató.
Az írni-olvasni nem tudók nemcsak gazdasági szempontból szenvednek, hanem kiszolgáltatottá válnak a szélsőséges ideológiákkal szemben is.
Ez biztonsági kihívás, amely jól nyomon követhető a Száhel-övezetben, Afrika azon részén, ahol a szélsőségesek leginkább vonzzák a fiatalságot.