Az elmúlt években Magyarországon jelentős lakáspolitikai változások történtek, melyek célja a családok helyzetének és a lakhatási feltételeinek javítása volt. A családtervezés, családalapítás szempontjából is szükségessé váltak a kiszámítható, korrekt és ütemezhető államilag támogatott hitelek, mivel
– ahogy az a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) kutatásából is kiderült – a stabil párkapcsolat és a biztos anyagi háttér mellett a saját otthon megléte a családalapítás és a családbővítés legfontosabb feltétele.
Másrészt a lakhatási túlzsúfoltság, amely különösen a gyermeket nevelő családokat érintette korábban és komoly társadalmi problémának számított, 2010 óta évről évre folyamatosan javul hazánkban. A KSH adatai szerint 2010-ben még majdnem a lakosság fele (47,2 százalék), 2018-ban a 20,1 százaléka, 2022-ben pedig már csak a 16,4 százaléka élt túlzsúfolt háztartásokban.
A legfrissebb statisztikák azt mutatják, hogy a túlzsúfolt lakásban élő gyermekesek aránya is csökkent: míg a zsúfolt lakásban élő 0–17 év közötti gyermekek aránya 2019-ben 33,7 százalék volt, addig 2022-ben 29,9 százalékra csökkent.
Lakhatási túlzsúfoltságon az Eurostat definíciója szerint azt értjük, ha egy háztartásban nincs külön szobája minden 18 év feletti felnőttnek, (házas)párnak vagy különnemű kamasznak, vagy ha nincs külön szobája két azonos nemű testvérnek, és a háztartás összes tagjának nincs megfelelő magánélete és élettere. A túlzsúfoltság negatív hatással lehet a mentális és fizikai egészségre, a családi kapcsolatokra, valamint az életminőségre is.
A lakosság lakhatási körülményeinek javításában mérföldkövet jelentett a 2015-ben bevezetett családi otthonteremtési kedvezmény (csok), amelynek eredményeként közel 250 ezer család, azaz minden negyedik gyermekes család számára megfelelőbb otthonba költözhetett.
A falusi csoknak köszönhetően pedig nemcsak a városokban, hanem a kistelepüléseken is megnyíltak a lehetőségek az otthonteremtésre, -bővítésre és -felújításra, jelentősen javítva az ott élők lakhatási körülményein. A falusi csok emellett nagymértékben hozzájárult a magyarországi falvak elnéptelenedésének megállításához, a fiatal családok helyben való megtartásához.
A 2019-ben meghirdetett Családvédelmi akcióterv, benne a babaváró kölcsönnel, szintén jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a családot alapító házaspárok saját ingatlanban kezdhessék meg közös életüket. A KINCS felmérése során megkérdezett házaspárok jelentős része ugyanis úgy nyilatkozott, hogy a szabad felhasználású babaváró kölcsönt otthonvásárlásra vagy -felújításra költötte.
Az adatokból az is kiderül, hogy a legszegényebb felzárkózó településeken a babaváró kölcsön és a falusi csok kiemelten népszerű volt. A babavárót itt ezer lakosra vetítve 15 százalékkal többen vették igénybe, mint az országos átlag, míg a falusi csok esetében ötször többen éltek a támogatás lehetőségével, mint országosan. Ez a két adat különösen fontos, mivel azt mutatja, hogy ezek a programok valóban elérik a rászorulókat, és nem kizárólag a jobb módú családoknak jelentenek segítséget. A program ráadásul nemcsak a vásárlást, hanem a lakóingatlanok felújítását és bővítését is lehetővé tette, ami különösen hasznos azoknak, akik már rendelkeztek saját otthonnal, de nem volt lehetőségük azok korszerűsítésére vagy kibővítésére.
A babaváró hitelről és a csokról gyakran hallani kritikákat, amelyek szerint ezek a programok csak a gazdagabb rétegeknek kedveznek, és nem jutnak el a leginkább rászorulókhoz. A fenti statisztikai adatok azonban rávilágítanak arra, hogy ezek a vélemények nem tükrözik a valós helyzetet. Továbbá azt is érdemes hangsúlyozni, hogy a babaváró kölcsön országos lefedettsége megfelel a lakossági arányoknak, így a legtöbb hitelt a középső kvintilisben vették fel, ahol a családok jövedelme a társadalmi átlag környékén helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy
a támogatásokat valóban széles rétegek érhetik el, és jelentős segítséget nyújtanak a középosztálynak, amelynek bővüléséhez is hozzájárulnak. Az a tény, hogy a programban részt vevők jelentős része vidéki vagy kisvárosi család, azt is mutatja, hogy a támogatás valóban országos lefedettségű, és nem csak a tehetősebb nagyvárosokra koncentrálódik.
Nem utolsósorban arról sem érdemes elfelejtkezni, hogy a csok és a jelenlegi csok plusz, valamint a babaváró támogatás nem egyszerűen rövid távú pénzügyi segítséget nyújt a családoknak, hanem hosszú távon hozzájárul Magyarország demográfiai és gazdasági stabilitásához, a társadalmi összetartás, kohézió erősítéséhez, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez.
A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) kutató-elemzője
