A magyar férficsapat a tizenegyedik, a női pedig a tizennegyedik helyen végzett a vasárnap befejeződött sakkolimpián. Ne féljünk kimondani: mindkét együttesünk elmaradt a várakozásoktól. Mégis elhamarkodott lenne a következtetés, hogy kudarccal zárult a budapesti sakkolimpia. Miként magát a játékot sem lehet csupán a sport keretein belül értelmezni, a sakkolimpia is túlmutat egy sportesemény jelentőségén.
Miért kell nekünk sakkolimpiát rendezni? Az elmúlt napokban lépten-nyomon szembesülhettünk ezzel a kérdéssel. Olyan jól megvoltunk sakk nélkül! Így folytatódik a kombinációnak azért nem nevezhető kétlépéses eszmefuttatás.
Amúgy tényleg megvoltunk nélküle. Csak nem jól. A sakk legutóbb kereken húsz éve, Lékó Péter világbajnoki döntője idején volt országos ügy. Akkor a fiók, szekrény mélyéről sokan előkotorták a már évek óta ott porosodó sakk-készletet és rakosgatták a lépéseket azt találgatva, vajon Lékó jót húzott-e, még a kocsmákban is beszédtéma volt a meccs. A tíz évvel ezelőtti tromsői sakkolimpián szerzett ezüst – máig az utolsó érmünk – már nem ütötte meg az ingerküszöböt. Még Rapport Richárd úgynevezett zászlóváltása kavarta fel átmenetileg az állóvizet, de az is csak azért, mert Rapport románnak állt – ha mondjuk Amerikában próbál szerencsét, csak legyintettünk volna lemondóan.
Igen, a sakk kihullott a tudatunkból. Részben az eredmények elmaradása, kevésbé óvatoskodva az eredménytelenség miatt. Csak egy másik korábbi sikersportágunkat említve, az asztaliteniszt sem követjük, amióta lejtmenetbe került. Közben pedig nem csupán a régi fogalmaink szerinti fejlődő országok zárkóztak fel, a harmadik világ is rákapott a sakkra.
Törökország, Türkmenisztán, Tádzsikisztán, a Feröer szigetek, Vietnám, a dél-amerikai országok egész sora, Mongólia, sőt Szingapúr, Zimbabwe – csupán ízelítő azon országok köréből, amelyek megelőzték a dicséretesnek egyáltalán nem mondható hatvanötödik helyen végzett harmadik számú, magyar C csapatot. Amelyet mi U25-ként emlegetünk, azt sugallva, a jövő emberei kaptak benne helyet; de ez önámítás, mert India egy tizennyolc, egy tizenkilenc és egy huszonegy éves világklasszis vezérletével nyerte meg utcahosszal a sakkolimpiát, Polgár Judit tizenkét évesen már olimpiai bajnok lett Szalonikiben. A magyar sakkozás Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula és Adorján fémjelezte aranykorában a magyar E csapat is komoly tényező lett volna a sakkolimpián.