A messiás 2.0 annyira magányosnak tűnt, hogy szinte megsajnáltam, de az idő szorított, ezért vágtára fogtam a lovamat, és beborítottam a felejtés porával. Hamarosan feltűnt az Agyhalottak Városa, ahol a szekta élt. A város határában irgalmatlan bűz terjengett, és fürtökben lógtak a legyek. A suttogó propaganda szerint a Legyek Ura is nehezen viselte az embertelen körülményeket, és miután a Néma Szájhigiénés Szakemberek Szövetsége képtelen volt megbirkózni a helyzettel, komolyan fontolgatta a rettegett Nyugdíjaskommandó bevetését. Azok is rettenetesen büdösek voltak ugyan, viszont annyira idióták is egyben, hogy akkor sem jutott volna eszükbe a Legyek Urának (törzsi nevén: A Férfi, Aki Olyan Karakterré Változott, Hogy Minden Nőt Megkapott) esetleges leváltása és egy kecskére cserélése, ha a szektavezérről kiderül, hogy ő tulajdonképpen Orbán Viktor.

Mindegy volt nekik, csak Orbán Viktor takarodjon. Nem tehettek róla, ez volt beléjük kódolva, valószínűleg maga Tony Soprano programozta át őket a titkos műhelyében. Én viszont megtaláltam a Tóni által elrejtett álruhámat egy bokor mélyén, gyorsan átöltöztem, a lovat elektromos autóra cseréltem, és elvegyültem a közvélemény után kutatók által feltüzelt mámoros tömegben. Miközben a dugóban araszoltam, sajnos elgázoltam egy út közepén mélyen alvó ügynököt, de aztán felébresztettem, és viszonylag hamar megtaláltam Evit. Az Alapító Asszony a Férfias Jegyekkel Bíró Nők Háremében üldögélt, legalább nyolc Henrik társaságában. – A hetedik te magad légy – morogta váratlanul az egyikük egy indokolt légycsapóval a kezében, miközben gyorsan kicseréltem Evi nyakában a láncokat, zsebre tettem azt, amelyben Tony Soprano gyerekkori fényképét rejtegette, és aktiváltam a lehallgatóberendezést.

Ebben a pillanatban megfújták a Lehelet Kürtjét, minden eddigit felülmúló bűz támadt, és felharsant a kiáltás: – Dunába vele! Tudtam, hogy vége, lebuktam. A fürdőzéstől ismét a macskák mentettek meg, ébresztőt fújva, a reggelijüket követelve.