Rémálmokból jut bőségesen. Ha az ember ügyesen beosztja őket, akár heti egy is kijön a mozgalmasabb fajtából. Aztán nem győzöm fejtegetni a látszólagos katyvaszt. Még szerencse, hogy néha akad egy kis segítség a barátoktól.
Ez az álmom például úgy kezdődött, hogy Sigmund Freud és Krúdy Gyula faggattak egy elcsigázott bél-agy kutatót, aki előzőleg megpróbálta rávenni őket, hogy soha többé ne igyanak bort, és véletlenül se fogyasszanak csülökpörköltet, majd Krúdy odalépett a díványon fekvő kuruzslóhoz, felpofozta, és az illető szűnni nem akaró hálálkodás közepette gyógyultan távozott egy recepttel a kezében, amelyben Freud hideg fürdőt és némi kokaint javasolt arra az esetre, ha visszatérnének a tünetei. Aztán a doktor hozzám fordult, és azt mondta, hogy nyugodtan álmodjak csak tovább, mert az álom többek között arra való, hogy megszabaduljunk a felesleges idegi kapcsolatoktól, és teret adjunk a kreativitásnak, még akkor is, ha nincs benne semmi édesség, pillangókép meg ilyenek.
Megfogadtam a tanácsát, és kiléptem a rendelő ajtaján, miközben Krúdy egy szódásüveggel bajmolódott a sezlony mellett, és Joe Cocker lejárt hanglemeze sercegve forgott a gramofon tányérján. Egy vadnyugati díszletben találtam magam, felismertem a szélben nyikorgó, Saloon feliratú tábláról. Lóra pattantam. Elhagytam az imitált várost, és egy kanyon után feltűnt a tábor, amit csalódott telepesként kerestem, azzal a feltett szándékkal, hogy csatlakozzam az ott élőkhöz. A legnagyobb sátor egy tisztás közepén állt. Rengeteg ürgebőrből varrták össze, eszmei értéke felbecsülhetetlennek tűnt. Körülötte szolgák hada lebzselt, de annyira titkosak voltak, hogy alig látszottak. Félrehajtottam a tipi ajtaját.
Odabent a tűzhöz közel Tony Soprano üldögélt, és egy nyaklánccal piszmogott. Az utolsó simításokat végezte a lehallgatóberendezésen, aztán bekattintotta a medált. – Ezt el kell vinned az Agyhalottak Városába – mondta, és rám függesztette komor tekintetét. – Keresd Evit, az Alapító Asszonyt, és akaszd a nyakába, ő tudni fogja, mit kell tennie. Melléd adom Gergelyt és néhány ápolót, arra az esetre, ha szorulna a hurok. És ezzel utamra bocsátott. Ennek során legelőbb piramisok mellett haladtam el, és láttam, amint egy egyiptomi férfi éppen selyemzsinórt gyömöszöl egy borítékba, és megcímezi egy előző messiás részére, miközben egy másik megváltó is feltűnt egy pillanatra, amint végtelenül szomorú és csalódott ábrázattal tűket döfködött egy Temuról rendelt, Orbán Viktort ábrázoló babába, de az istennek sem akart neki sikerülni, a tűk vagy visszapattantak, vagy elgörbültek.
