„Amíg apám él, én csak Lady Mary leszek, a legboldogtalanabb hölgy a keresztény világban” – mondta I. Mária, a későbbi véres kezű Tudor királynő VIII. Henrikre utalva. Talán valahogy így érezhetett Angela Merkel volt kancellár is, míg mentora, Helmut Kohl élt, és látta a merkeli nyílt határok politikájának következményeit. De most, évekkel azután, hogy a nagy német politikust 2017-ben eltemették, volt tanítványa minden belső dilemma nélkül indulhatott el a könyvbemutató túrájára, amelyben a Szabadság címmel ellátott visszaemlékezéseiben megpróbálja megadni az alaphangot a nagy vízválasztó előtt álló Németországnak.
Fő üzenete: alapvető irányváltás a CDU-nak nem engedélyezett. És valóban, a németek egy része még mindig hiszi, hogy azt a katasztrófát, amelyet Merkel a népére szabadított, valami csodálatos fordulat útján még happy enddé lehet változtatni, csak maradjunk hűek a Wilkommenskultur alapelveihez.
Helmut Kohl nem hitt Merkel megoldásaiban. Az Orbán Viktorral történt 2016-os találkozó után kiadtak egy közös nyilatkozatot, amelyben ugyan a menekültek sorsának megoldását sürgették, de Európa határain kívül, és figyelmeztetve arra, hogy országaink nem fogadhatnak be minden ide igyekvőt. A legkeményebb kritikáját viszont egy interjúban fogalmazta meg, amikor arra figyelmeztetett, hogy az egyoldalú döntések, részleteiben bármennyire indokoltak legyenek is ezek és az egyoldalú nemzeti kezdeményezések ideje lejárt. Itt nem a magyar határkerítésre utalt. Épp ellenkezőleg, Merkel egyoldalú döntésére mutatott rá, amelyben önkényesen megnyitotta a kontinens határait áldozatok és elkövetők előtt egyaránt.
Talán ez volt az a pont, ami miatt ma a német politikai elit úgy szövetségi, mint uniós szinten túlkompenzál az európai egység teljesen abszurd hangsúlyozásával. Sokan talán nem is tudatosítják magukban, de amikor az uniós bürokratáktól közös európai értékekről hallunk, az egységes megoldásról, közös európai fellépésről, akkor tulajdonképpen egy megingathatatlan német eredetű kulturális ortodoxiával állunk szemben, amelyet kék-sárga színekbe öltöztettek.
Így alakulhatott át az Európai Unió alapítóinak egy nemzetállamok által közösen védett és épített európai egységgondolata egy német érdekekhez igazodó diktátummá.
Merkel értette meg az uniós bürokráciával, hogy mindegy, ha hanyatlásba döntik a kontinenst, tönkreteszik a gazdaságát, lecserélik a népességét és iszlamizálják, amíg mindez közös döntésként van beállítva, senki sem vonható jogi vagy erkölcsi felelősségre.