De mit ír minderről „Mary”? Könyvében azt állítja, hogy nem érti, hogyan gondolhatja valaki azt, hogy egy szíriai menekülttel készült szelfi tömegeket késztethet arra, hogy elhagyják szülőföldjüket. Továbbá hogy a hírhedt „Wir schaffen das!” (Megcsináljuk!) csak egy banális kijelentés volt, és semmit mást nem jelentett, mint hogy együtt, igen, már megint együtt meg tudjuk oldani a problémákat. Ebből is világos, hogy Merkel semmit sem értett meg, semmit sem képes feldolgozni, és nem vállal felelősséget azért a sok halálért, erőszakért, barbarizmusért és hanyatlásért, amelyet baloldali bűntársaival rászabadított Európára. Az evangélikus lelkész lánya ugyanis hittétellé tette az egész életművét végigkísérő egység dogmáját. Persze ilyenfajta európai egység itt sosem létezett, és igény sem volt rá, az egész csupán egy utópia és önbecsapás volt. A ma uralkodó európai egység mítosza nem más, mint a fenyegetések és büntetések által kicsikart fogalomtorzszülött, az úgynevezett kötelező szolidaritás.

Az a jelenség, hogy most Merkel szabadon járhat-kelhet az országban, és árulhatja az önmosdató könyvét, abszurdum. Ettől eltekintve viszont nem csatlakoznék azokhoz, akik azt tartják, hogy börtönben lenne a helye, mert a volt politikus jogi szempontból nem bűnöző, csak politikai és erkölcsi szempontból vétkes. Merkel nem is őrült, mint ahogy azt némelyek tartják, róla inkább Hannah Arendt szavai jutnak eszembe a gonosz banalitásáról. 

Németország választások előtt áll. Merkel pártja, a CDU mindent megtesz azért, hogy a szembesüléstől rettegő németeket elkábíthassa a jobboldali extrémizmus rémmeséivel vagy épp az európai szolidaritásról szóló tündérmesékkel. Ha mindkettő hazugság is, végtére az egységet valahogy meg kell teremteni. Ebben a politikai kontextusban Merkel könyvbemutatója egy óvatosan megfogalmazott, de jól időzített figyelmeztető lövés Friedrich Merz pártvezető felé. Változást szeretnétek a bevándorláspolitikában? Irányváltást a klíma- és energiapolitikában? Megtűrnétek az Alternatíva Németországnak (AfD) párt létét? Nein! Amíg az öreg királynő él, addig Németországnak meg kell maradnia a „legboldogtalanabb hölgynek a keresztény világban”.

Véres Mary, ahogy kortársai nevezték el fanatizmusáról és az együttérzés hiányáról elhíresült Tudor uralkodót, csaknem háromszáz protestánst égettetett el máglyán: köztük papokat, nőket, gyermekeket, időseket. Élete vége felé mindezt elegánsan úgy összegezte: őfelsége nem hagyhatja el azt a hitet, amelyről az egész világ tudja, hogy születése óta követett és gyakorolt. Inkább Isten kegyelméből kívánja azt haláláig megőrizni, és nagyon kívánja, hogy alattvalói csendesen és szeretettel fogadják el ugyanazt a hitet, ami által nagy boldogságban részesül.

A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője