Hír 1: Egy svéd állami cég arra kérte dogozóit, hogy az ünnepi időszakban inkább a Kellemes ünnepeket! kifejezést használják a Boldog karácsonyt! helyett – írja a Samnyt svéd lap. Az SSAB acélipari vállalat egy belső levelezésében december elején azt írta a dolgozóinak, hogy „a téli ünnepek közeledtével szokás, hogy mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk. Ez az évszak azonban gazdag a különböző kultúrák és vallások ünnepeiben. Hogy többféle ünnepet is említhessünk, mondjuk inkább azt, hogy kellemes ünnepeket.”
Hír 2: „A magdeburgi karácsonyi vásáron egy autós behajtott az emberek közé. Matthias Schuppe kormányszóvivő az MDR Sachsen-Anhalt értesülései szerint megerősítette a támadás tényét” – írta meg a Bild. „A borzalmak 19:04-kor kezdődtek. Az elkövetéshez használt jármű állítólag egy sötét BMW volt, és arab, vélhetően Szaúd-Arábiából származó terrorista vezethette. A sofőrt közvetlenül az eset után letartóztatták. A támadás során nagyságrendileg nyolcvan sérültről és 11 halálos áldozatról is beszámoltak.”
A két hír összefügg?
A lehető legszorosabban.
Az önfeladás és elhülyülés társadalma ezt kapja.
A „téli ünnepek” elmebaja nem svéd elmebaj, a „wir schaffen das” elmebaja nem német elmebaj. Ilyen az egész Nyugat.
Önfeladás, elhülyülés, elpuhulás, hagyomány- és értékvesztés, egy falra ragasztott banán mint művészeti alkotás – ez a Nyugat. Ez lett a Nyugat. Pedig már az antik görögök is tudták pontosan, hová vezet ez. Odüsszeusz hajóját egy vihar elsodorta a lotophagoszok földjére. Ők voltak a lótuszevők. Nagyon kedves, barátságos, segítőkész, hogy ne mondjam, befogadó népség, akiknek kedvenc eledele a lótusz volt. Ezzel kínálták a vendégeket, akik, amint ettek belőle, elveszítették emlékezetüket, nem tudták többé, kicsodák ők, elbágyadtak, elhülyültek, nyál csorgott a képükön, és nem akartak többé semmit, csak ülni és zabálni.
Hát nem ismerős?
És ez a hagyomány, ez a mítosz megjelenik az araboknál is, az Ezeregyéjszaka meséiben, Szindbád negyedik utazásában: „A távolban lakóházat pillantottunk meg. Feléje tartottunk, megálltunk a bejáratnál. És íme: egy csapat meztelen ember rohant ki a házból, szó nélkül megragadtak, és királyuk elé hurcoltak. A király parancsára leültünk. Valamiféle ismeretlen ételt tettek elénk, életünkben még sohase láttunk olyat. Társaim megkóstolták, én undorodtam tőle, nem nyúltam hozzá. Allahnak jóságából esett ez így: mert ezáltal maradtam életben. Mert társaim, alighogy ettek, az ételtől elvesztették eszüket, és miként az elmeháborodottak, csak tömték bendőjüket, és egészen kikeltek régi magukból. Aztán a bennszülöttek kókuszolajat adtak inniok, és be is dörzsölték őket vele. Azok pedig, mihelyt ittak az olajból, elforgatták szemüket, és olyan módon kezdtek falni, ahogy azelőtt nem volt szokásuk.”
Hiába minden. A Nyugat lótuszevő lett. Elfelejtett mindent, nem érdekli semmi, önfeladás, múlttalanság és jövőtlenség, a keresztény hagyomány s az antik örökség feladása – s egy falra ragasztott banán. Ez maradt az álmainkból.
Pedig Európát éppen az antik hagyományra szervesen ráépülő kereszténység tette naggyá. A keresztény világkép és a keresztény etika alapozta meg Európa humanizmusát, majd a protestáns etika alapozta meg Európa munkamorálját, ebből következően a jólétét.
S persze ebben a protestáns etikában ott volt az eredeti tőkefelhalmozás minden rettenete, az „idő pénz” iszonya és a tradicionális etika megtagadása, de még mindig jobb volt, mint a falra ragasztott banán és a szülő férfi.
S persze fel lehet mindezt adni, de mi marad?
A bennünket meggyilkoló és megvető arabok maradnak. Meg a „kellemes téli ünnepeket” és a „wir schaffen das”, no és persze a terhes férfi meg a nagy farkú „úszónő”.
Meg egy falra ragasztott banán.
Erre redukálódott a Sixtus-kápolna mennyezete.
A liberalizmus hajdan azt a célt szolgálta, hogy megszülessenek a nemzetállamok, és a harmadik rendet és mindenki mást beemeljen a nemzet sáncai közé. Ez tette naggyá Európát és a Nyugatot. Ez is, mint mondtam, együtt a kereszténységgel. Majd bennünket is utolért az, amiről Madách beszél Az ember tragédiájában: ha elég ideje van rá az embernek, akkor a legcsodálatosabb, legnagyszerűbb eszméből is komplett elmebajt fog farigcsálni.
Homousion vagy homoiusion – ennyi maradt a kereszténység csodájából a bizánci színben, s ezért mennek boldogan máglyára a vértanúk.
És ma?
Mi lett például a liberalizmusból?
Pontosan ugyanez: a nemzetállam felépítésétől eljutottunk a férfiak szüléséig.
A harmadik rend és a jobbágyság beemelésétől a nemzetállam sáncai mögé az égvilágon mindenki beemeléséig, vagyis a nemzetállam szétveréséig, felszámolásáig, a világ esztelen és öngyilkos összenyitásáig. A kereszténységtől a semmiig. Istentől az ateizmusig. Jézustól a zabálásig. Karácsonytól a „téli ünnepekig”.
Poitiers-től és Martell Károlytól az európai nagyvárosokban zúgó Allahu Akbarig és a müezzin imára hívó üvöltéséig.
A Notre-Dame lángjainál muszlimok húzták nyársra vigyorogva és sütögették az európai jövőt.
És most Magdeburgban ismét megcselekedték azt, amit eddig is megcselekedtek s ezután is meg fognak cselekedni, mert nincs, aki megálljt parancsoljon ezeknek az állatoknak.
És mi itt, Európa közepén és keleti végein elborzadva nézzük mindezt, elborzadva nézzük egykor volt álmaink, illúzióink szertefoszlását, és csak azért vagyunk még képesek elborzadni, mert nekünk egyszerűen nem volt lehetőségünk és időnk teljesen elhülyülni a jólétben.
De van-e remény?
A magyar miniszterelnök így fogalmazott a minap a Patriótának adott interjújában: „A hidegháború vége óta a nyugati politikát a liberális erők és a patrióta erők küzdelme határozta meg. 2010-ig a liberálisok uralták a teret, 2010-ben viszont jöttek a magyarok, és az új alkotmányunkkal egy teljesen más jövőképet fogalmaztunk meg. Majd egyre-másra erősödtek meg és arattak győzelmet a hozzánk hasonló patrióta erők. Először a lengyeleknél, aztán 2016-ban győzött Trump, a britek kiléptek az EU-ból, megerősödtek a csehek, most legutóbb az olaszok és a szlovákok. A mindennapok sürgés-forgása fölött, a magasabb horizonton zajlik egy nagy civilizációs küzdelem a nyugati világon belül. Ez a civilizációs vita történelmi sorskérdésekben ölt testet. Ilyen a migráció, a családok jövője, a gender, a keresztény hagyomány, a háború és a béke kérdése, valamint a gazdasági és vállalkozási szabadság ügye.
Ha a patrióták vannak többségben a nyugati civilizációban, akkor nincs migráció, nincs gendermarháskodás, nincs háború,
van viszont gazdasági és vállalkozási szabadság, és vannak keresztény értékek. Az amerikai elnökválasztás ebben a dimenzióban is radikálisan megváltoztatta az erőviszonyokat, és elbillentette a patrióták javára. Ez minden magyarnak jó.”
Igen. Ennyi a remény. Ez a lehetőség. Ha van Európának jövője, akkor ez az a jövő.
Áldott karácsonyt mindenkinek!
