Justin Trudeau, a bukott diktátor

Tavaly áprilisban családilag vonattal utaztunk a Velencei-tó térségéből Budapestre. Martonvásárnál angolul beszélő idős hölgytársaság szállt fel, egyikükkel valamiért szóba elegyedtünk. A második mondatnál kiderült, hogy kanadai magyar, így innentől anyanyelvünkön folyt a társalgás, még ha részéről erős akcentussal is: ott született ötvenhatos emigráns szülők gyermekeként. Elmesélte, hogy korábban is járt már néhányszor turistaként Magyarországon. Most azonban nem látogatóba jött, hanem Kanadában felszámolta mindenét, és menekültként végleg a szülei hazájába költözött.

Nem ő az egyetlen.

Kanada ugyanis mára élhetetlen liberális diktatúra lett. Ahogy mondani szokták, a diktátor, Justin Trudeau miniszterelnök nem tenné ki az ablakba, amit alkalmi útitársunk mondott róla. Őrült, gazember – ezek voltak a legfinomabb jelzők.

A dicstelenül lelépő kanadai kormányfő québeci, vagyis kanadai francia politikusdinasztiába született, apja, az 1919-ben született Pierre Trudeau 1968–1979 és 1980–1984 között volt az észak-amerikai ország miniszterelnöke. Életútja meghatározta a fiáét is, a neves montréali jezsuita magániskola, a Collége Jean de Brébeuf tanulójaként konzervatív, a québeci francia különállási törekvésektől is áthatott nevelésben részesült, ám az amerikai Harvard Egyetemen, valamint Párizsban és Londonban folytatott tanulmányai idején kifordult önmagából.

1965-ben belépett a Liberális Pártba, és miután 1967-ben igazságügyi miniszter lett, első intézkedései egyikeként szélesre tárta a kaput a szexuális devianciák és a magzatgyilkosság előtt, hogy aztán ezen a beteg ideológiai nyomvonalon haladjon tovább.

Az 1971-ben kései gyerekként született Justin Trudeau már ebben az életellenes politikai légkörben szocializálódott. Ez meg is látszik ámokfutásán. 2015 novemberében került hatalomra, vagyis csaknem egy évtizede volt arra, hogy kiépítse elviselhetetlen rezsimjét. Nem is teketóriázott, azonnal kvótakormányt alakított, vagyis miniszterei nem a rátermettség alapján, hanem nemi vagy etnikai hovatartozásuk alapján kapták meg tárcáikat. Amikor egy újságíró ennek okát firtatta, Trudeau annyit vetett oda: „azért, mert 2015 van”.

A beteg liberalizmus jegyében szélesre tárta Kanada kapuit a migránsok előtt, beleállt a minden józan észt nélkülöző, gazdaságilag kártékony, túlhajtott, ideológiává vált klímabolsevizmusba, és fellazította a 2015 februárjában konzervatív elődje, Stephen Harper kezdeményezésére elfogadott terrorizmusellenes törvényt,

ami lehetővé tette a hatékony információgyűjtést és -megosztást, és szigorúbban büntette a terrorcselekménnyel való fenyegetést, beleéertve a világhálós hőbörgéseket is. (Ezen intézkedés előzménye, hogy 2014 októberében Québec tartomány azonos nevű székvárosában, illetve Ottawában halálos áldozatokat is követelő iszlamista merénylet történt.)

Mindezeken túl Trudeau olyan sátánista diktatúrát épített ki, ami még a súlyosan beteg nyugati világban is párját ritkítja. 2015 decemberében nyíltan megtagadta a nemzet valóságát, kijelentve, hogy Kanadában

nincs alapvető identitás, nincs fősodor,

ehelyett

vannak közös értékek – nyitottság, tisztelet, együttérzés, hajlandóság a kemény munkára, egymás mellett állás, az egyenlőség és az igazságosság keresése. Ezek a tulajdonságok tesznek minket az első posztnemzeti állammá.

És persze a halálkultusz. Trudeau kormányának 2016-os eutanáziatörvénye alapján gyakorlatilag korlátozások nélkül küldhetők a halálba azok, akik bármilyen okból, akár lelki fájdalomra panaszkodva azt kérik. Ennek nyomán mára oda jutott Kanada, hogy az összes haláleset több mint négy százalékát ezek az emberölések teszik ki.

Trudeau rezsimje alatt az LMBTQ+ terror is elszabadult Kanadában. A közoktatási intézményekben népszerűsítik a homoszexualitást és a genderelmebajjal abuzálják a gyerekeket, akiket arra is bujtogatnak, hogy szálljanak szembe a szüleikkel, mondván, nincs joguk megszabni a gyerekeiknek, hogy mit tehetnek és mit nem.

A családok és ezáltal a társadalom szétverésére irányuló intézkedések hatékonyságának előmozdítása érdekében létrehoztak egy bejelentőközpontot, amit felhívva bármelyik gyerek följelentheti a szüleit, ha korlátozva érzi magát általuk.

Emellett a Trudeau-kormány bűncselekményként bélyegezte meg és törvényileg rendelte üldözni a szexuális devianciákban szenvedőknek a normalitáshoz való visszatérését hatékonyan segítő, önként kérhető úgynevezett helyreállító terápiát, amit a kanadai liberális diktatúra jogrendje a „transznemű, nem bináris, nem heteroszexuális szexualitás elleni tanácsadásként” bélyegez meg. Kanadában tehát büntetik azt, aki jó szóval, tanáccsal, akár imával igyekszik segíteni rendellenes életállapotba jutott és abból szabadulni akaró embertársának. Magyarán kriminalizálták az irgalmas, cselekvő szeretetet. A sátáni törvény mindemellett büntetni rendeli azokat, akik szerint minden ember férfinak vagy nőnek születik. A liberális diktatúra e törvénye ellen vétőket öt év szabadságvesztés fenyegeti.

Azok is súlyos börtönévekre számíthatnak, akiket a disztópikus kanadai rezsim azzal gyanúsít, hogy „gyűlöletbeszédet” óhajtanak közzétenni a világhálón. Hangsúlyozzuk: azokat, akik majd, valamikor a jövőben ilyesmit kívánnak tenni. Hogy mi a gyűlöletbeszéd, azt persze a liberális diktatúra beteg jogszabályai határozzák meg, ám ennél is ördögibb, hogy a jövő idejű elkövetés gyanúja elég a meghurcoltatáshoz.

Életre kelt hát a gondolatbűnt üldöző orwelli gondolatrendőrség, a rezsim pedig azért is büntetné az elégedetleneket, amit még el sem követtek. És hogy senki se úszhassa meg, a kanadai liberális diktatúra kifejezetten buzdítja állampolgárait, hogy jelentsék fel azon honfitársaikat, akikről azt gyanítják, hogy „gyűlöletbeszéd” közzétételére készülnek.

Aki pedig nem engedelmeskedik a diktatúrának, azt lényegileg megsemmisítik. Még nem fizikálisan, legalábbis nem közvetlenül, de elzárják előle életlehetőségeit. Erre megvannak a rezsim eszközei, és él is velük, ha úgy tartja kedve. Ezt a Trudeau-kormány bebizonyította 2022 februárjában a teherfuvarozók számára kötelezően előírt Covid-oltás ellen tiltakozó megmozdulás, az Ottawába vonuló Szabadságkonvoj résztvevői elleni megtorlás során. Az oltás kötelezővé tételének elutasítását elfogadhatatlan nézetnek minősítő kormány az 1988-ban megalkotott, de korábban soha nem alkalmazott vészhelyzeti törvény alapján egyszerűen zárolta a Trudeau által irracionálisan rasszistának, nőgyűlölőnek és tudományellenesnek minősített tiltakozó teherfuvarozók és az őket adományokkal támogatók bankszámláit. Emiatt a megtorlás áldozatai nem tudták kifizetni számláikat, nem tudtak enni adni családjaiknak, vagyis jogi eszközökkel megfojtották őket, így kényszerítve megadásra azokat, akik merészeltek egyet nem érteni a liberális diktatúrával.

Kanadából szűk évtized alatt egy önazonosságától, kultúrájától megfosztott, aberrációkkal fertőzött, szétesett, bizalmatlanságtól szenvedő, szabadságjogaitól megfosztott ország lett – ez Justin Trudeau politikai öröksége.

A diktátor most lelép, miután pártjában elfogyott körülötte a levegő, de egészséges fordulatra csak akkor van esély, ha a kanadaiak politikai döntéseikben fellázadnak az életellenes rezsim ellen.