Aki kicsit is ismeri Közép-Európa történetét, jól tudja, milyen szerepet játszott a vallás népeinek önazonosságában, nemzeti megmaradásában. Különösen igaz ez a sokáig három részre szabdalt, a második világháború idején pedig csaknem hat éven át megszállás alatt élő Lengyelországban. A nácikat – akárcsak hazánkban – szovjet típusú diktatúra követte; ennek a túlnyomó többségükben katolikus lengyelek erős hite miatt komoly egyházellenes éle is volt. Stefan Wyszynski bíboros, a „lengyel Mindszenty”, a kommunista államhatalom által megölt Jerzy Popieluszko plébános vagy Jan Zieja atya, a Szolidaritás egyik jelképes alakja nevét mindannyian ismerhetjük, nagy filmek is készültek róluk. Nem beszélve a földkerekség leghíresebb lengyeléről, a később szentté avatott II. János Pál pápáról, Krakkó egykori érsekéről.
Ezért is különösen megrázók a keresztény vallásgyakorlás visszaszorítására tett lépések Lengyelországban, amióta hivatalba lépett Donald Tusk kormánya.
Jelenleg a varsói parlament asztalán fekszik az a petíció, amely a 18 éven aluliak gyónásának betiltását szorgalmazza.
Egyházi illetékesek, köztük a varsói és a poznani érsek ezt abszurd, bizarr, sőt a sztálinista időket idéző lépésként utasították vissza. A beadványt egy ismert liberális magánszemély jegyzi, aki immár több mint 13 ezer aláírást gyűjtött a kezdeményezéshez az Avaaz globális baloldali online aktivista csoport lengyel lerakatának segítségével, mégpedig a gyermekek védelmére hivatkozva.
Az Avaaz lengyel nyitóoldala nem spórol a könnyekkel, amikor ezzel indít: „A nyolcéves Marysia (»Marika«) sokáig sírt, mielőtt elment volna a templomba az első gyónására. Éjjel nem tudott aludni. Anyja biztatása dacára tartott tőle, hogy egyedül beszéljen egy férfival, aki megítéli, hogy a pokol várja-e a bűnei miatt.” Hát nem megható? Nem, nem az. Demagóg. Sem az élet, sem a vallás nem csupa móka és kacagás. A zsidó kisfiúk sem vihorászni szoktak, amikor körülmetélik őket. Viszont a fájdalomért cserébe életre szóló szövetségre lépnek a vallásukkal, a hagyományukkal, amely férfikorukra azzá formálja őket, akik.
A vallásellenesek – pszichológusokra hivatkozva – tudatosan vágnák el a gyermekeket a vallástól, kitéve rá a 18-as piros karikát, mint egy felnőttfilmre. Hiszen jól tudják: a szocializáció, a kész személyiséggé érés a felnőttkorra jórészt befejeződik. Persze nem is a tudomány felől fúj a szél! Az Avaaz a finanszírozásában és a személyi hátterében is Soros Györgyhöz és embereihez köthető szervezet, ugyanúgy, ahogy a magyar balliberális ellenzéket is támogató Action for Democracy. Ez utóbbi háttérhatalmi szervezet kiemelten figyel Varsóra, ahol abortuszpárti szervezetet is támogatott. Ezek fontos kultúrharcos témák az erősen katolikus lengyeleknél.
Nem véletlen, hogy a brüsszeli fősodorban szellemi otthonára lelt Donald Tusk hivatalba lépését egyházellenes kezdeményezések követték: az abortuszjogok szélesítése, a hittanoktatás háttérbe szorítása vagy az egyházi alap (a katolikus finanszírozási keret) megpiszkálása.
Sok lengyel aggódva várja a fejleményeket a kiskorúak gyónásával kapcsolatban is. Tusk egyik koalíciós partnere, a Lengyel Néppárt mindenesetre ellenzi a tilalmat.
A nácik – hárommillió halott árán – zsidótlanították Lengyelországot, a megmaradtak zömének kivándoroltatásáról a kommunisták gondoskodtak. Utóbbiak nagy elánnal fogtak a kereszténytelenítésbe is. Ma finomabb időket élünk Európában, nem ölik ilyesmiért az embert. De globális masszába gyúrnák, megfosztva a nemzetétől, a vallásától – épp a legfontosabb kötődéseitől, amelyek őseihez fűzik.
