idezojelek

Nem záródtak el az uniós pénzcsapok!

Bár messze még a ciklus vége, jelenleg a középmezőnyben állunk forráslehívás terén az EU-tagállamok között.

Szajlai Csaba avatarja
Szajlai Csaba
Cikk kép: undefined

Bár kétségtelen, hogy a jogállamisági viták miatt 2024-ben már érezhetően csökkent az új, hétéves EU-költségvetésből befolyó fejlesztési célú összeg a magyar büdzsébe, mindez nem jelenti azt, hogy Brüsszel teljesen elzárta volna a pénzcsapokat. Érdemes tisztázni a helyzetet, mert a magyar nyilvánosságban az terjed, hogy hazánk lekerült az uniós források „térképéről”, és az Orbán-kormánynak nem számítanak a közösségi pénzek.

Induljunk ki abból, hogy Magyarország számára (is) fontos tényező: mekkora pénz jön Brüsszelből, s hosszú időn keresztül hazánk volt a „number one” tagállam a lehívások tekintetében.

De nézzük a konkrétumokat! Miután a 2024-es számok még nincsenek meg, csak részadatok, a 2023-as kimutatásokból vizsgálódhatunk, legalábbis éves alapon. 

2023-ban Magyarország – az Európai Bizottság végleges adatai alapján – majdnem 6,5 milliárd eurót hívott le, közben majdnem kétmilliárd eurót fizetett be a közös kasszába, így 4,5 milliárd euró többlethez jutott. Ez az adat megfelel az elmúlt évek átlagának. A statisztika szerint csak a lengyelek és a románok köröztek le bennünket. 

Miután megindultak hazánk ellen az eljárások, az új, hétéves költségvetés bizonyos részeihez, valamint a helyreállítási alaphoz (RFF) egyáltalán nem férhettünk hozzá. Ugyanakkor az új közös agrárpolitikából, valamint a 2014–2020-as hétéves pénzügyi keret kohéziós pénzeiből részesedtünk. Vagyis a most „futó” 2021–2027-es hétéves pénzügyi keretből Magyarország tavaly csak minimális forrást tudott lehívni. De utóbbi sem elhanyagolható tétel, miután a szóban forgó programozási ciklusban eddig mintegy négyezermilliárd forint sorsáról döntött a kormány, miközben kétezermilliárd forintot már ki is fizetett a projektgazdáknak.

Bár messze még a ciklus vége, jelenleg a középmezőnyben állunk forráslehívás terén a tagállamok között. Amennyiben hazánk hozzáférhetne a befagyasztott fejlesztési forrásokhoz, akkor nemcsak volumenében lenne kiemelkedő a Magyarországnak járó uniós források mértéke, hanem egy főre vetítve Horvátországgal versenyeznénk az arányosan legtöbb euróhoz jutó tagállami helyért.

 Vitathatatlan, hogy egy jelentős pénzügyi tétel már elúszott, de ott van még az úgynevezett RRF-forrásból (a tagállami poszt-Covid-helyreállítási alapból) történő részesedésünk; ezt 2026 augusztusáig kellene felhasználni.

Az uniós pénzeket azért kapja (elsősorban) minden új tagállam, hogy felzárkózzon az EU átlagához. Jelenleg az egy főre jutó gazdasági teljesítményt (GDP) tekintve az uniós átlag 74,5 százalékán állunk. A legtöbb uniós támogatás a regionális fejlesztésbe, kohézióra érkezett az elmúlt években. Idetartoznak egyebek mellett az infrastrukturális támogatások (például ­autópályák, vasút), a hátrányosabb helyzetű régiókba jutó különböző támogatások, vállalkozásfejlesztési pályázatok vagy a környezetvédelmet, fenntarthatóságot támogató pénzek. A mezőgazdasági támogatások jelentős része pedig a földalapú támogatásokat jelenti.

Magyarország 2004 óta tagja az Európai Uniónak, és ha csak a tagság anyagi részét vesszük alapul, azt lehet megállapítani, hogy bár sokat segítettek a közösségi források, az áttörés elmaradt. Miként eddig egyetlen tagállam sem tudott kizárólag uniós forrásokra alapozva felzárkózni. 

Róka fogta csuka: hiszen ha ennyire fontos tényező a devizában ide áramló uniós pénzeső, hogyhogy nincs csőd, ha az már éppen csak „csepereg”? Leegyszerűsítve azért, mert Magyarország pénzügyei kiszámíthatóan finanszírozhatók. Éppen ezért a nagy nemzetközi hitelminősítők továbbra is befektetésre ajánlják hazánkat. Konkrétabban: nálunk nincs ikerdeficit (a folyó fizetési mérleg hiányának és az államháztartás hiányának egyidejű fellépése), sőt nagyjából még tartottuk az elmúlt évek eladósodási rátáját is. Ez utóbbi mögött még az is áll, hogy az elsődleges költségvetési egyenleg (kamatkiadások nélküli adat) nálunk egyensúly közeli állapotba került.

Nem biztató dolog azonban, hogy a hazánk által Brüsszelben leadott új középtávú gazdasági programot – módszertani egyeztetési gondok miatt – még nem tudta értékelni az Európai Bizottság. S kisebb gazdasági növekedést várnak a következő években a nemzetközi szervezetek, az Európai Bizottság mellett az OECD is.

 Közben a Brüsszel és Magyarország közötti politikai feszültségekből elhúzódó kötélhúzás valószínűsíthető.

Tehát szó sincs az azonnali pénzügyi összeomlás veszélyéről, s van még némi mozgásterünk akkor is, ha mostanság nem akkora nagyságrendben érkeznek az uniós források, mint korábban. Előbb-utóbb persze a forrásainkat érintő kérdésekben létre kell jönni valamilyen egyezségnek. De ez már nem gazdasági kérdés, sokkal inkább politikai.

A szerző a Világgazdaság vezető elemzője

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Rendszerszintű korrupció nincs is

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Keleti Ágnes és Tarantino elmaradt találkozása

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Nácikártya cinkelt lapokkal

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Elon Musk, a világ legszabadabb embere

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.