Hogy mi köze mindennek a tavaly elkönyvelt népszaporulathoz? Megmondom. Bokroséknak köszönhetően jóval kevesebb gyermek született akkor, mint 1964 és 1994 között bármikor. Ez meg ugyebár egyszercsak visszaüt, már ami például a szülőképes korú nők létszámát illeti. De ezzel még nincs vége. 

Valamint azt, hogy 2010-ben a gyermekvállalás gyakran egyenlő volt a szegénység vállalásával, pontosabban fogalmazva a gyermekesek több mint egyharmada volt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatában.

Pontosan emlékszem minderre, a Bokros nevűre különösen, tekintve hogy az egyik gyermekünk „Bokros-gyerek” (csak azért is) és néha pelenkára sem volt pénzünk. Na és ez a Bokros, miután idehaza nagy nehezen megszabadultunk tőle, levezetésként még elment európai parlamenti képviselőnek némi aprópénzért. De ha már itt tartunk. Bokros magyarországi ámokfutásának idején halmazati büntetésként megkaptuk még közszolgálatilag a Nap-keltét is, már ha valaki elfelejtette volna. Napkeltétől napnyugtáig mosták az agyakat a Gyárfások, Jusztok, Havasok, Aczélok. Gyakori vendégük volt többek között a megszorítások őszinte híve, a szintén felejthetetlen Petschnig Mária Zita is.

A szintén közgazdász aztán felbukkant Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai oldalán is (ha a mentális leépülés ebben a tempóban halad a másik oldalon, lassan őket fogjuk visszasírni, nagyjából ebben a sorrendben, odacsapva még Márki-Zayt is), hogy mostanság hol máshol, mint a Tisza Párt mellett, programíróként. Csak szólok, ha a kollégái az Agyhalottak Társaságában esetleg nem tudnák a nevét. Momentán a tizenharmadik havi nyugdíjba szállt bele, de tartok tőle, hogy vannak még víziói. Ezt meg csak azért mondom, hogy világos legyen, hogy adott esetben mi várna erre a sokat szenvedett országra.