Hát, úgy néz ki, Vance – legalábbis egyelőre – megúszta. Mert
Trump valóban „visszaesett” (ettől még persze gyűlölik, és támadják is folyamatosan), de a balos össztűz Muskra zúdul. Ő ugyanis a legeslegfájóbb pontját találta meg a Demokrata Pártnak, a párt prominens politikusainak, és az egész mélyállamnak, amit az elmúlt évtizedek során felépítettek. Ez az érzékeny pont természetesen az anyagiak.
Állami – azaz adófizetői – pénzek dollár-százmilliárdjait csatornázzák hosszú ideje saját maguk számára. Részben konkrétan a politikusokhoz jut vissza a pénzek egy része, de egy olyan rendszert, gépezetet is fenntartanak belőle, amely teljes mértékben az ő anyagi és politikai érdekeiket szolgálja. Mindezt a civil szerveződések, alapítványok, nemzetközi segélyszervezetek stb. égisze alatt, illetve ezek bevonásával.
A USAID (United States Agency for International Development – az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége) volt az egész korrupt hálózat központi szereplője, elosztója. A legtöbb pénz ezen keresztül folyt át különböző NGO-khoz és egyéb entitásokhoz, nem utolsósorban többek között Soros György szervezeteihez.
A hivatalos fedősztori mindig a jótékonykodás, a filantrópia volt. És a USAID eredetileg valóban szegényebb országokban támogatott különböző programokat, az éhínség csökkentésétől kezdve közlekedési és egyéb infrastrukturális beruházásokig. Csakhogy az idők folyamán a segélyre szánt pénzek egyre nagyobb része maradt az elosztórendszeren belül. A modell rém egyszerű, de kétségtelen, hogy Soros remekül ismerte fel a benne rejlő óriási lehetőségeket.
Az Egyesült Államok vezetése ugyanis – érthetően – nem rendelkezett kellő ismeretséggel, jártassággal a világ kevésbé fejlett területein, Kelet-Európától Afrikáig. Ezért szükség volt helyi, de legalábbis helyismerettel rendelkező szereplőkre, akik kellően tudták képviselni az érdekeiket, illetve gondoskodni róla, hogy a programok megvalósuljanak, a pénzek, segélyek eljussanak a megfelelő helyekre.
Sorosék már a 80-as években lelkesen jelentkeztek ezekre a feladatokra, eleinte Kelet-Európában, ahol Sorosnak valóban voltak kapcsolatai, magyarországi származása révén. Aztán szép lassan az egész világon létrehozta a különböző helyi „civil” szervezeteket, amelyek az amerikai állami pénzekből finanszírozott tevékenységeket helyben koordinálták.
Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a pénz egy részét valóban elköltötték akár valós, akár patyomkinprogramokra. A legtöbben valószínűleg hallottak az elmúlt hetekben azokról az abszurd esetekről is, amelyek tömkelege szerepelt azon a listán, amit Muskék nyilvánosságra hoztak a USAID által finanszírozott programok között. A perui LMBTQ-képregény, a kolumbiai transzgenderopera, az egereken végzett nemváltó kísérletek vagy a diverzitást és inkluzivitást előmozdító kezdeményezések Szerbiában stb., mind-mind joggal keltettek közfelháborodást. Legalábbis az emberek normális, józan többségében.
A pénz nagyobbik részét persze ténylegesen nem költötték el. Egyrészt ebből fizették a civil szervezetek aktivistáit, akik aztán mindenféle más politikai tevékenységekben, akciókban is részt vesznek, természetesen a demokrata mélyállam céljainak megfelelően. Másrészt
a pénz jelentős része visszamegy Amerikába, de már részben maga Soros, részben különböző demokrata politikusok, illetve a hálózatba bekapcsolt további szereplők alapítványaiba (Bill Clintontól Bill Gatesig), akik aztán szintén a saját céljaikra használják azt.
Na, ebbe a levesbe köpött bele egy nagyot, dobott egy hatalmas sziklát a mocsárba Elon Musk azzal, hogy a USAID bezárását javasolta Trumpnak, aki íziben meg is fogadta a javaslatot. És most visítanak azok, akiknek jelentős jövedelmük származott a rendszerből, közvetve vagy közvetlenül. Ám nem csak maguk az érdekelt politikusok, üzleti szereplők és a szervezeteknél dolgozó, végrehajtó bürokraták visítanak. Hanem a kezükben lévő média, illetve véleményformáló influenszerek, celebek segítségével a teljes baloldali szavazótábort sikerült felhergelni. Ők most vezényszóra gyűlölik Elon Muskot. (Aki korábban egyébként óriási kedvencük volt, zseniális feltaláló, vizionárius, az „igazi vasember”, stb.; különösen 2016-ban, amikor még markánsan szembehelyezkedett az akkor frissen megválasztott Trumppal.)
De a puszta gyűlöleten túl mást is látunk, és ezért mondhatjuk ki bátran, hogy a balosok elmebetegek. Mi történt ugyanis? Musk és csapata leleplezte a világ legnagyobb korrupciós hálózatát, ami az amerikai adófizetők pénzét költötte részben abszurd dolgokra, részben játszotta át egy szűk elit kezébe. És mégis, ezek az idióták Muskot gyűlölik érte.
Olyan ez, mint hogyha valakinek a házába folyton betörnének, amikor ő nincs otthon, és jön valaki, akinek sikerül egy kamerával fölvenni a betörőket, megmutatja a felvételt a károsult háztulajdonosnak, aki erre fel kihívja a rendőrséget – a videófelvétel készítőjére!
Muskot tehát gyűlölik. A balos aktivisták felgyújtják a Tesla-kereskedéseket, -töltőállomásokat, és magukat a Teslákat is. (Ezzel természetesen rengeteg hétköznapi állampolgárnak is károkat okoznak.) De folyamatosan kapja az életveszélyes fenyegetéseket is, a családtagjaival együtt. (Akikből akad bőven: négy különböző nőtől eddig összesen 14 gyereke született.)
És akkor itt az újabb balos elmebaj: szerintük Musk azért dörgölőzött oda Trumphoz, hogy így gazdagodjon meg. És ezt a narratívát komolyan tolják a világba. (Az itthoni függetlenobjektív sajtó – azaz a FOS – IQ-bajnokai is.) A világ leggazdagabb emberéről beszélünk! A Tesla, a SpaceX, a Boring Company, a Starlink és más cégek vezetőjéről és fő részvényeséről. Milliárdos privát és állami megrendelései vannak hosszú évek óta.
Pont nem volt szüksége arra, hogy a pénzért ennyire belefolyjon a politikába. Épp ellenkezőleg – rengeteg pénzt veszít rajta. A Tesla részvények értéke körülbelül a felére esett január eleje óta. A vagyona tehát nagyon sokat csökkent. Hatalmas károkat okoznak neki a gyújtogatások. És rengeteg pénzbe kerül a védelem családtagjai számára. Ez mind-mind nem lenne, ha „maradt volna a fenekén”, a cégek élén, és nem állt volna teljes mellszélességgel Trump mellé, és nem kezdte volna felszámolni a pazarlást és a bürokráciát az amerikai kormányzatban.
És még valami, ami
elképesztően fontos, és óriási érdeme van benne Musknak: a szólásszabadság megőrzése, elsősorban a közösségi médiában. Amikor 44 milliárd dollárért megvásárolta a Twittert, bár örültünk és fontosnak tartottuk, miután minden közösségi platformon folyamatosan korlátozták a jobboldali, konzervatív tartalmakat, de akkor még nem is igazán tudtuk, mennyire sorsdöntő volt, amit Musk tett.
Az összes többi közösségi média oldal (a hagyományos média túlnyomó többségévél együtt) a baloldal ideológiáját, politikai céljait tolta ezerrel az embereknek, és korlátozta az ezekkel ellentétes véleményeket. A Twitter – amit azóta már X-nek hívnak – azonban rést ütött a pajzson. Ha nem is használják annyian, mint a Facebookot, a YouTubeot vagy most már a TikTokot (és persze ide sorolhatunk kicsit más típusú, de szintén cenzúrázott platformokat is, mint a Reddit, a Discord vagy a Twitch), de az amerikai közbeszédben az X továbbra is a legmeghatározóbb. Itt aktív a legtöbb közszereplő. Ha valaki mond valamit a Twitteren, annak azonnak híre megy. Az emberek beszélni kezdenek róla. És ha a többi platformon nem találják meg, akkor itt néznek utána, itt követik, és kevésbé fogják a többi, cenzúrázott platformot használni. Ezért ők is kénytelenek előbb-utóbb megjeleníteni az adott sztorit, egyre kevésbé tudnak cenzúrázni. És pontosan ezt láttuk: ezért volt kénytelen Mark Zuckerberg és a Facebook is drasztikusan visszavenni a cenzúrából. És talán a Google/YouTube is elindult ezen az úton. Ha nincs az X, ha nincs Musk, akkor lehet, hogy totálissá vált volna a véleménydiktatúra – és talán Trump sem tudott volna győzni.
Szóval Musk tényleg hősies dolgokat tett és tesz – akár hős akart lenni, akár nem. Ő azt mondja, azért teszi, mert hisz a szabadságban, imádja Amerikát, és meg akarja menteni attól az őrülettől és pusztítástól, ami felé a baloldal és a demokraták vezették.
Mivel anyagilag nem jár jól vele – ellenkezőleg! –, elég hihető, amit mond. Az eredménynek pedig mindannyian örülhetünk.
