Hát, úgy néz ki, Vance – legalábbis egyelőre – megúszta. Mert 

Állami – azaz adófizetői – pénzek dollár-százmilliárdjait csatornázzák hosszú ideje saját maguk számára. Részben konkrétan a politikusokhoz jut vissza a pénzek egy része, de egy olyan rendszert, gépezetet is fenntartanak belőle, amely teljes mértékben az ő anyagi és politikai érdekeiket szolgálja. Mindezt a civil szerveződések, alapítványok, nemzetközi segélyszervezetek stb. égisze alatt, illetve ezek bevonásával.

 A hivatalos fedősztori mindig a jótékonykodás, a filantrópia volt. És a USAID eredetileg valóban szegényebb országokban támogatott különböző programokat, az éhínség csökkentésétől kezdve közlekedési és egyéb infrastrukturális beruházásokig. Csakhogy az idők folyamán a segélyre szánt pénzek egyre nagyobb része maradt az elosztórendszeren belül. A modell rém egyszerű, de kétségtelen, hogy Soros remekül ismerte fel a benne rejlő óriási lehetőségeket.

Az Egyesült Államok vezetése ugyanis – érthetően – nem rendelkezett kellő ismeretséggel, jártassággal a világ kevésbé fejlett területein, Kelet-Európától Afrikáig. Ezért szükség volt helyi, de legalábbis helyismerettel rendelkező szereplőkre, akik kellően tudták képviselni az érdekeiket, illetve gondoskodni róla, hogy a programok megvalósuljanak, a pénzek, segélyek eljussanak a megfelelő helyekre. 

Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a pénz egy részét valóban elköltötték akár valós, akár patyomkinprogramokra. A legtöbben valószínűleg hallottak az elmúlt hetekben azokról az abszurd esetekről is, amelyek tömkelege szerepelt azon a listán, amit Muskék nyilvánosságra hoztak a USAID által finanszírozott programok között. A perui LMBTQ-képregény, a kolumbiai transzgenderopera, az egereken végzett nemváltó kísérletek vagy a diverzitást és inkluzivitást előmozdító kezdeményezések Szerbiában stb., mind-mind joggal keltettek közfelháborodást. Legalábbis az emberek normális, józan többségében.

A pénz nagyobbik részét persze ténylegesen nem költötték el. Egyrészt ebből fizették a civil szervezetek aktivistáit, akik aztán mindenféle más politikai tevékenységekben, akciókban is részt vesznek, természetesen a demokrata mélyállam céljainak megfelelően. Másrészt

Na, ebbe a levesbe köpött bele egy nagyot, dobott egy hatalmas sziklát a mocsárba Elon Musk azzal, hogy a USAID bezárását javasolta Trumpnak, aki íziben meg is fogadta a javaslatot. És most visítanak azok, akiknek jelentős jövedelmük származott a rendszerből, közvetve vagy közvetlenül. Ám nem csak maguk az érdekelt politikusok, üzleti szereplők és a szervezeteknél dolgozó, végrehajtó bürokraták visítanak. Hanem a kezükben lévő média, illetve véleményformáló influenszerek, celebek segítségével a teljes baloldali szavazótábort sikerült felhergelni. Ők most vezényszóra gyűlölik Elon Muskot. (Aki korábban egyébként óriási kedvencük volt, zseniális feltaláló, vizionárius, az „igazi vasember”, stb.; különösen 2016-ban, amikor még markánsan szembehelyezkedett az akkor frissen megválasztott Trumppal.)

Olyan ez, mint hogyha valakinek a házába folyton betörnének, amikor ő nincs otthon, és jön valaki, akinek sikerül egy kamerával fölvenni a betörőket, megmutatja a felvételt a károsult háztulajdonosnak, aki erre fel kihívja a rendőrséget – a videófelvétel készítőjére!

Muskot tehát gyűlölik. A balos aktivisták felgyújtják a Tesla-kereskedéseket, -töltőállomásokat, és magukat a Teslákat is. (Ezzel természetesen rengeteg hétköznapi állampolgárnak is károkat okoznak.) De folyamatosan kapja az életveszélyes fenyegetéseket is, a családtagjaival együtt. (Akikből akad bőven: négy különböző nőtől eddig összesen 14 gyereke született.)

És akkor itt az újabb balos elmebaj: szerintük Musk azért dörgölőzött oda Trumphoz, hogy így gazdagodjon meg. És ezt a narratívát komolyan tolják a világba. (Az itthoni függetlenobjektív sajtó – azaz a FOS – IQ-bajnokai is.) A világ leggazdagabb emberéről beszélünk! A Tesla, a SpaceX, a Boring Company, a Starlink és más cégek vezetőjéről és fő részvényeséről. Milliárdos privát és állami megrendelései vannak hosszú évek óta.

Pont nem volt szüksége arra, hogy a pénzért ennyire belefolyjon a politikába. Épp ellenkezőleg – rengeteg pénzt veszít rajta. A Tesla részvények értéke körülbelül a felére esett január eleje óta. A vagyona tehát nagyon sokat csökkent. Hatalmas károkat okoznak neki a gyújtogatások. És rengeteg pénzbe kerül a védelem családtagjai számára. Ez mind-mind nem lenne, ha „maradt volna a fenekén”, a cégek élén, és nem állt volna teljes mellszélességgel Trump mellé, és nem kezdte volna felszámolni a pazarlást és a bürokráciát az amerikai kormányzatban.

És még valami, ami 

Az összes többi közösségi média oldal (a hagyományos média túlnyomó többségévél együtt) a baloldal ideológiáját, politikai céljait tolta ezerrel az embereknek, és korlátozta az ezekkel ellentétes véleményeket. A Twitter – amit azóta már X-nek hívnak – azonban rést ütött a pajzson. Ha nem is használják annyian, mint a Facebookot, a YouTubeot vagy most már a TikTokot (és persze ide sorolhatunk kicsit más típusú, de szintén cenzúrázott platformokat is, mint a Reddit, a Discord vagy a Twitch), de az amerikai közbeszédben az X továbbra is a legmeghatározóbb. Itt aktív a legtöbb közszereplő. Ha valaki mond valamit a Twitteren, annak azonnak híre megy. Az emberek beszélni kezdenek róla. És ha a többi platformon nem találják meg, akkor itt néznek utána, itt követik, és kevésbé fogják a többi, cenzúrázott platformot használni. Ezért ők is kénytelenek előbb-utóbb megjeleníteni az adott sztorit, egyre kevésbé tudnak cenzúrázni. És pontosan ezt láttuk: ezért volt kénytelen Mark Zuckerberg és a Facebook is drasztikusan visszavenni a cenzúrából. És talán a Google/YouTube is elindult ezen az úton. Ha nincs az X, ha nincs Musk, akkor lehet, hogy totálissá vált volna a véleménydiktatúra – és talán Trump sem tudott volna győzni.

Mivel anyagilag nem jár jól vele – ellenkezőleg! –, elég hihető, amit mond. Az eredménynek pedig mindannyian örülhetünk.