Első tanmese:
Szerdán 10 óra 35 perckor elolvastam egy cikket a 444-en – mindennap minden portált végigolvasok, ezt előbb-utóbb be is kell fejeznem, mert árt az egészségnek –, és 10 óra 40 perckor elmentettem az ominózus cikket, azzal a megjegyzéssel, miszerint „ezt megírni, szombati nagypubli!”.
A 10 óra 40 perckor elmentett 444-es cikk linkje ez volna, tessék figyelmesen elolvasni az link URL-jét:
Ez volt az eredeti cikk címe: Egy németországi főhadiszállásról irányította Amerika a proxiháborúját Ukrajnában
Ugye milyen izgalmas?
Aztán délután, mindenféle elintéznivalók elintézése után ismét leültem a gép mellé, hogy nekilássak a munkának. Meg is nyitottam hamar a 10 óra 40 perckor elmentett 444-es cikket, és ezt kaptam:
A legsikeresebb ukrán műveletekhez konkrét amerikai támogatás kellett – óriás anyagban tárja fel a New York Times az USA szerepét a háborúban
Na most mondd meg, hát hogy megváltozott ez a mese!
Láttam is magam előtt, ahogy Uj Péter – a régi – megébred délelőtt az előző esti, késő éjszakába hajló fitneszből, és elolvassa, mi jelent meg a saját lapjában, S. Gy. elkövető üzenőfüzetében. Azonnal magához rendelte a cikk szerzőjét, Kolozsi Ádámkát, aki megszeppenve állt a szőnyeg szélén, és érezte, tudta, mi fog következni.
És az következett.
Irgalmatlanul leüvöltötte a fejét Uj Pé. – a régi –, s üvöltés közben szóba került az is, hogy nem elég Trump, a USAID vége, Pressman elvtárs eltakarodása az anyja keservébe, már csak az hiányzik, hogy az ilyen címek miatt S. Gy. elkövető is elálljon a támogatástól.
Kolozsi Ádámka pedig szipogva eltakarodott a főnök szeme elől, visszasietett a redakcióba – ahol Szily, még a tegnapi cucctól vigyorogva szintén lesz…rta, de csak úgy nevetgélve, barátilag –, és akkor Kolozsi áthangszerelte a címet, a harsonára írt főmotívumból szelíd hárfázás lett.
És hogy mi van a cikkben? Összefoglalása egy New York Timesban megjelent cikknek.