idezojelek

Immunreakció a gyűlöletexport ellen

MAGYAR ÖNRENDELKEZÉS – Székelyföldön a többség normálisan áll hozzá a balliberálisok intellektuális kútmérgezéséhez.

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila
Cikk kép: undefined
Fotó: Veres Nándor

Ma is élő sztereotípia, hogy az erdélyi magyarság hordoz egyfajta romlatlan, tiszta nemzeti öntudatot. Aminek van is némi alapja, főként székelyföldi falvakban. Viszont gigantikus erők dolgoznak ennek a megszüntetésén, azon túl, hogy személytelen általános trendek is roncsolják azt. A globalista tudatiparnak hozzáférése van szinte minden Kárpát-medencei magyar lelkéhez, többek között a hagyományos filmiparon, a streamingszolgáltatásokon és az okostelefonokon keresztül. Annyi viszont biztos, hogy a több mint száz éve nemzeti elnyomás alatt élő erdélyi magyar közösség értelemszerűen érzékenyebb az olyan kérdésekre, mint a nemzeti összetartozás, a Kárpát-medencei magyar jövőkép vagy a nemzet- és hazaárulás, ami napjainkban Kollár Kinga Tisza párti EP-képviselőnek hála az egyik legaktuálisabb téma.

Sokak tudatába beleégett az az emlékezetes jelenet, amikor egy székely bácsi azt mondta Vona Gábornak a 2018-as választások előtti erdélyi kampánykörútja alkalmával, hogy nem egy ország vezetését, de egy disznópajtát se bízna rá. E néhány mondat ereje abban állt, hogy nem egy pártaktivista szólalt meg, hanem a nép hangját hallhattuk, egy olyan emberét, akihez hasonló százezrek élnek Székelyföldön. 

Akik nem sokat foglalkoznak politikával, vélhetően azt sem tudják, hogy ki a román miniszterelnök, az anyaországi közélet értelemszerűen jobban foglalkoztatja őket, mint a bukaresti, de nem azzal kelnek és nem azzal fekszenek. Viszont megvan bennük az egészséges politikai ösztön, a lényeglátás, a természetes hajlam arra, hogy megkülönböztessék az igazat a hamistól.

Ennek köszönhető elsősorban, hogy Erdélyben a kormánypártok elsöprő támogatottságnak örvendenek, legalábbis az eddigi három össznemzeti választáson kilencven százalék feletti eredményt könyvelhettek el. A másik ok, hogy levélszavazatot leadni valamivel nagyobb idő- és energiabefektetést igényel, mint elmenni a legközelebbi szavazókörbe, s aki ezt vállalja, abban az átlagnál magasabb a politikai öntudat, a polgári felelősség s legfőképpen a nemzeti érzés, így nagyobb eséllyel szavaz a nemzeti érdekekkel konvergens módon. Ugyanakkor mind fizikailag, mind képletesen kellő távolságból figyelik az anyaországi politikai arénát, s így nem nehéz arra a kézenfekvő következtetésre jutniuk, hogy a nemzeti oldal sorozatos győzelme mögött leginkább a kormányzati teljesítmény áll, egy olyan politika, amely egyszerre szolgálja a megmaradt Magyarország polgárainak jólétét és a nemzeti összetartozást, a teljes magyar közösség lelki-szellemi-kulturális egységét.

Szó sincs arról, hogy ne lennének negatív jelenségek, mulasztások, legutóbb épp Lázár János beszélt a NER kullancsairól, s ugye az egész Magyar Péter-jelenség annak illusztrációja, hogy miként juthatnak érdemtelenek viszonylag magas pozícióba családi kapcsolataiknak köszönhetően. De ezek a mellékzöngék nem zavarják meg a nagy képet figyelő erdélyi választókat az ítéletalkotásban.

Belső-Magyarországon a globalizmus erői kiegészülve a helyi komprádorkommandóval, rájátszva az ellenzéki tábor választásról választásra növekvő frusztráltságára, olyan hiszterizált közhangulatot alakítottak ki, aminek eredményeképpen nemcsak a kormányellenes politikai aktorok, hanem a szellemi holdudvaruk, valamint a mezei szavazók zöme is elvesztett minden erkölcsi mércét, fittyet hány a józan ész szabályainak, nem hagyja magát zavartatni a logika Arisztotelész által kanonizált legalapvetőbb szabályaitól.

Egyre gyakrabban merül fel a politikai erőszak gondolata, az alaptörvény jogellenes felfüggesztése, s azok a gyűlölködők vádolják a másik oldalt gyűlöletkeltéssel, akik szemében minden és mindenki ellenség, aki nem hajlandó együtt üvölteni a kórusukkal. 

Remek illusztráció erre a Hont András által készített, a legérzékenyebb kérdéseket sem megkerülő miniszterelnöki interjú, ami a kormánypártinak aligha nevezhető újságíró ellen szabályos gyalázkodáshullámot indított el. Talán a legszomorúbb e jelenségkörben a külhoni, de legfőképpen erdélyi nemzettársak útszéli stílusú pocskondiázása a világháló különböző fórumain, pusztán politikai preferenciáik miatt.

Látni kell ugyanakkor azt is, hogy erdélyi urbánus környezetben s leginkább Kolozsváron a rendszerváltás óta mindig is volt egy történelmi gyökerű internacionalista-kozmopolita, a nemzetelvű gondolkodást gyanakvással vegyes ellenszenvvel kezelő ballib értelmiségi közeg, amelynek tagjai olyan kulcspillanatokban hallatták hangjukat, amikor azt hihettük, hogy sikerült végre megteremteni alapvető nemzetstratégiai kérdésekben a politikai konszenzust.

1992-ben a kolozsvári (autonómia-)nyilatkozat elfogadása után indítottak szabályos sajtóháborút a dokumentum kezdeményezői ellen, majd 1997-ben az állami finanszírozású magyar egyetem célkitűzésének támadtak neki, pont akkor, amikor az RMDSZ első ízben került kormányzati szerepbe és reális esély volt az önálló Bolyai-egyetem megteremtésére. Akkor a fő hangadókat azzal semlegesítették, hogy integrálták őket az erdélyi magyar érdekképviselet állammodellt követő struktúráiba, de attól még e szellemi kör a katedrákon és a médiában továbbra is kifejthette a maga áldatlan tevékenységét. 

Nem véletlen, hogy Kolozsváron alakult meg az első erdélyi Tisza-sziget, ott, ahol legnépszerűbb magyar szórakozóhelyen egymásnak adják a kilincset olyan előadók, mint Hodász András, Pottyondy Edina, Gulyás Márton, Kéri László vagy Puzsér Róbert.

A magát vélhetően humorosnak gondoló, valójában kínosan mesterkélt, közönséges és gyűlölködő Pottyondy Edina e hónap elején a közösségi médiában azon sopánkodott, hogy két székelyföldi városban akadályba ütközött a fellépése. Szerinte ez annak köszönhető, hogy „a polgárháborút” a magyar miniszterelnök sikerrel vitte be Erdélybe is, hogy szembefordítja „a magyart a magyarral, a székelyt a székellyel, a határon túlit az anyaországival”. Fideszes helyi janicsárokat emlegetve arról beszélt, hogy „erőszakkal elveszik a helyi magyarok jogát a kultúrához, a szórakozáshoz”.

Miközben a valóság az, hogy a Fidesz még Antall József liberális ellenzékének számított, amikor kilencvenes évek elején Erdélyben a nemzeti és a kozmopolita tábor éppoly szenvedéllyel és indulattal feszült egymásnak, mint az anyaországban az MDF és az SZDSZ, vagy manapság a Fidesz és a Tisza Párt. Magyart a magyarral, s kiváltképp az anyaországiakat a külhoniakkal épp a ballib gyűlölködők fordítanak szembe évtizedek óta, lásd többek között az Orbán–Nastase-egyezség elleni 2002-es MSZP-s támadást, a huszonhárommillió román munkavállalóval való alaptalan riogatást, amivel lerománoztak csaknem másfél millió magyart, vagy az erdélyi magyarok elleni gyalázatos gyurcsányista uszítást a 2004-es népszavazás idején.

Ez ugyanaz a tábor, amely most a birodalmi oldalon állva azon örvendezik, hogy a Brüsszel által jogtalanul visszatartott forrásokból hány kórházat lehetett volna felújítani és a romló életszínvonal az ellenzék malmára hajtja a vizet. 

Kollár Kinga sokat idézett beszéde kapcsán az erdélyi Krónika publicistája, Balogh Levente a lehető legfrappánsabban mutatott rá a lényegre: „Olyan ez, mintha egy biztosítási ügynök gyújtogatni kezdene egy környéken, hogy ezzel győzze meg az ott élőket: sokkal jobban járnak, ha nála kötnek biztosítást tűzkár ellen.” Ami pedig a fröcsögő gyűlölet „kultúrának” titulálását illeti, Pottyondy Edinának sikerült kivételesen humort csempészni a soraiba, igaz, akaratán kívül.

Az eset, beleértve az udvarhelyi és szentgyörgyi kommentelőknek a gyűlöletexport elleni szenvedélyes tiltakozását, nem arról szól, hogy bárki a Fidesznek akar megfelelni, hanem, hogy Székelyföldön a nagy többség normálisan áll hozzá az abnormalitáshoz, az intellektuális kútmérgezéshez, hogy a Kárpát-medence eme idilli szegletében működik még a társadalom egészséges immunrendszere. Amire bizony szükség lesz a jövő évi sorsdöntő választáson.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Az igazság ideát van, csak meg kell érte küzdeni

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Háborús német, békés amerikai

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Hatszáz napnyi gyötrelem

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.