„A nép vissza akarja kapni a tőlük elvett nemzeti büszkeséget. A kormányfőnek elsősorban a katonákkal kell törődni, felelősen kell eljárni, nem életeket áldozni feleslegesen. Nem akarunk szükségtelen kalandokba keveredni” – ezt nyilatkozta 2022. novemberi választási győzelme után Benjamin Netanjahu. Kormányába a jobboldali Likud párt mellett ultraortodox vallási és nemzeti radikális pártok is bekerültek. Aminek aztán néhány héttel később olyan következményei lettek, amelyek a mai napig hatással vannak a közel-keleti térségre, sőt a nyugati világ nagy részére is. Ugyanis
Izrael állam történetében eddig példátlan események követték egymást. Mindezek egy irányba mutattak: Netanjahut és kormányát mihamarabb meg akarják buktatni, majd ismét egy baloldali koalíciót hatalomba juttatni, amely Biden elnök és a Demokrata Párt hűséges és elkötelezett szövetségese lesz. A művelet szinte a választást követő napokban megindult.
Mivel Netanjahu előző kormányzati ciklusában szembesült azzal, hogy az izraeli legfelsőbb bíróság milyen politikacsináló tényezővé vált, ezért első lépésként a bíróság parlamenti döntések feletti jogköreit kívánta szűkíteni. Amely gyakorlatilag már a mindenkori kormány mellett – sőt időnként felett – önálló politikai tényezővé vált. Ezzel a kezdeményezésével a miniszterelnök darázsfészekbe nyúlt. Pontosabban megteremtette az indokot az ellene előkészített destabilizációs művelet megindítására. 2023 januárjára már folyamatos tüntetéseket szerveztek az izraeli városokban, mondván, a kormány csonkítani kívánja a demokratikus intézmények jogköreit. A fékek és ellensúlyok sokat hangoztatott elvéért kezdtek aggódni az ellenzéki pártok, politikusok. Sőt a nők, az LMBTQ-közösség és a palesztinok jogaiért is. Meg persze a hirtelen újra felfedezett korrupció miatt is megindult az aggódás. Ha valakinek máshonnan is ismerősek ezek a balliberális toposzok, az nem a véletlen műve.
Ám ami ezeken a tüntetéseken történt, az eddig elképzelhetetlen volt Izraelben. A szónokok között a hadsereg tartalékosai, főtisztjei, sőt tábornokai és a titkosszolgálatok egykori vezetői is rendszeresen megjelentek. Ők is a kormány lemondását, a miniszterelnök elleni korrupciós vádak alapos kivizsgálását követelték. Ezzel Izrael Állam létének és stabilitásának két alappillére ingott meg
– a hadsereg és a titkosszolgálatok addig a szó legjobb értelmében „szent tehenek” voltak. A politikai csatározások felett álltak, mivel minden politikai erő egyetértett azzal, hogy ezt a két szervezetet nem szabad lehúzni a mocsárba.