Az ideológiai elvakultság hosszú távon rombolja, illetve torzítja a józan értékítéletet. Ennek látjuk feltűnő jeleit két európai politikus Magyarországgal kapcsolatos megnyilvánulásaiban. Daniel Freund német és Guy Verhofstadt belga véleménydiktátor már jó ideje szapulja Orbán Viktor kormányát, miközben az európai liberalizmus zászlóvivőinek szerepében tetszelegnek.
A két megszállott liberális politikus nemrég a legközelebbi francia elnökválasztás nagy esélyesének számító Marine Le Pen elítélése kapcsán érezte úgy, hogy ismét neki kell menni a magyar miniszterelnöknek.
Ők ugyanis rendjén valónak találják, ha egy jobboldali, patrióta politikus bírói elmarasztalása együtt jár a választásokon való indulás azonnali hatályú tiltásával. Ez a felfogás annyira eluralkodott rajtuk, hogy rendszert teremtenének a patrióta vezetők megregulázásából.
A német EP-képviselő lelkesen üdvözölte a párizsi büntetőbíróság döntését, amelyre így reagált: „Ugyanezt tegyék Orbánnal is!” Mondta ezt Freund, a felvilágosult uniós honatya, aki így dicsekedett az X-en: „Büszke vagyok arra, hogy az EU befagyasztott több milliárd eurót a korrupt Orbán-rezsimnek.” Guy Verhofstadt, akit a belgák annak idején – ki tudja, miért – még miniszterelnöknek is megválasztottak, ezúttal úgy vélte, hogy a Marine Le Pen elleni ítélet nem boszorkányüldözés, hanem „tisztogató akció”, amely már régóta esedékes volt. Állítja ezt az az ember, aki annak idején azzal vádolta Orbán Viktort, hogy az európai demokrácia lerombolását tervezi. Szerinte ugyanis az unióban demokrácia van.
Igaz, hogy józan megfigyelők ezt inkább balliberális diktatúrának látják, amely most éppen a patriótákkal szembeni tisztogatásba fogott, és amely a háborúpártiságával, ész nélküli migrációs politikájával és számos őrült intézkedésével egyre több kárt okoz Európának, de Verhofstadt úr mindezt másképp látja. És persze másképp látja Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke is, aki nagyon szeretne egy szolgalelkű futóbolondot látni Orbán Viktor helyén.
Az egyszerű magyar választópolgár, aki hosszú ideje él a saját hazájában és különbséget tud tenni diktatúra és demokrácia között, nem érti, hogy Freund, Verhofstadt, Weber, Von der Leyen és a többi balliberális akarnok honnan veszi a bátorságot, hogy a magyar választók helyett mondja meg, ki vezesse Magyarországot.
Aki a magyar hétköznapok tapasztalatai alapján alkot véleményt, s nem a hatalomra törő kormánykritikus ellenzék hangjára figyel, az egészen más képet nyer a valós életünkről, mint amit a rágalmak tükröznek. Weber és társai nagyot tévednek, amikor azt hiszik, hogy nyomásgyakorlással, uniós pénzek odaígérésével megnyerhetik maguknak a magyar választók többségét. A magyar ember ugyanis nem bocsátja áruba az elveit, a nyomásgyakorlás pedig csak ellenállóbbá teszi.
Ami pedig a „tisztogatást”, vagyis Marine Le Pen elítélését illeti, azzal kapcsolatban az olasz Ligának eszébe jutott a Budapesten garázdálkodó antifás Ilaria Salis esete. Mint ismeretes, a köztörvényes bűnöző hölgyet az olasz baloldal EP-képviselővé választva kimenekítette a törvényes eljárás alól. (A mentelmi jog megadásával ő éppúgy kibújhat a felelősségre vonás alól, mint a mobilrablással vádolt Magyar Péter EP-képviselő.) Susanna Ceccardi, az olasz Liga EP-képviselője Salisra és Le Penre utalva osztotta meg pártja bejegyzését: „Megválasztották, hogy ne lehessen elítélni. Elítélték, hogy ne lehessen megválasztani, ez a különbség kettejük között”. Igen, erre a fajta demokráciára büszke az a brüsszeli „elit”, amely a bukásához közeledve egyre idegesebb.
A szerző író, újságíró
