Azt persze nem állítom, hogy az emlékekbe nem piszkáltak bele a Tusk-féle neobolsevik társaságot hatalomra segítő lengyelek tömegei és az aktus után következő, letartóztatásokig fajuló akciók, de ez csupán egy (fájó) momentum. Ami máris múlni látszik, míg a szekér halad. Vagy hogy a közösségi közlekedésénél maradjunk, némi váltóigazítás után újraindult a varsói gyors. Vasárnap ugyanis a jobboldali, konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott Karol Nawrocki az elnökválasztás második fordulójában legyőzte a liberális Rafal Trzaskowskit.
Hogy focizzunk is egy kicsit, tizenegyesekkel ugyan, de mégis. Még éjfél után is a varsói polgármester vezetett, de hajnali egy óra tájban a Nawrockira szavazók kiegyenlítettek, majd fordult a kocka. Hogy mekkorát, az hamarosan kiderül, és a konzervatív történészen múlik. A lengyel belpolitikát nálam jobban ismerők mindenesetre azt mondják, hogy Nawrocki még Andrzej Dudánál is keményebb kavics lesz az elszabadult Tusk-gépezetben. És mindez egy hajszálon múlott. Több mint hetvenegy százalékos részvétel mellett (ez ott vagy tíz és fél millió szavazópolgárt jelent) Nawrocki 50,89 százalékot szerzett, míg Trzaskowski 49,11-et. Mondanom sem kell, a közvélemény-kutató cégek a választás közben az utóbbi győzelmét jósolták.
Hogy mit jelent az eredmény immáron a valóságban? Többek között azt, hogy a szélsőbaltól a balközépig terjedő Tusk-kormány megint kapott a nyakába egy ellenzéki elnököt, akinek a vétói és az alkotmányjogi normakontrolljai gátak közé szoríthatják a miniszterelnök néha ámokfutásba hajló ambícióit.
Meg még talán azt is, hogy egy kicsit enyhül a háborús pszichózis és paranoia, hiszen az új elnök világlátása közelebb áll Trumpéhoz, mint a soha senki által meg nem választott brüsszelitákéhoz. És reménység szerint mindez nekünk is jó lesz. Elnöki szinten enyhülhet mindaz a borzalmas feszültség, amivel Tuskék megterhelték a lengyel–magyar viszonyt, új lendületet kaphatnak a visegrádi négyek, és így tovább. Némi önváddal a hangunkban azt szoktuk mondogatni, hogy mi, magyarok mesterei vagyunk a széthúzásnak, és erre azért mostanában is akad példa. Nos, a választások nem azt mutatják, hogy Lengyelországban viszont mindenki kézen fogva és kacarászva együtt menetelne bele a napfénybe, de az eredmény a kijózanodás első lépéseként megteszi.
Polak, Wegier, dwa bratanki!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!