Hogy mennyire irgalmatlan ostobaság ez a megközelítés, az jól látszik Euró­pa azon térségeiben, ahol nem álltak ellen az illegális bevándorlóknak, és mára ugyanarra az álláspontra helyezkedtek, amit Magyarország mindig is képviselt, de már elkéstek a kijózanodással. Ahogy nem lett volna jó kipróbálni: valódi problémának tekintenék-e az illegális migrációt ellenzéki honfitársaink, ha számolatlanul engedtük volna beözönleni az új honfoglaló tömegeket, úgy arra sem várhatunk, hogy meglátják és maguktól megértik, mennyire fontos, hogy mi mindenképpen kimaradjunk a szomszédunkban dúló háborúból, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy minél előbb elhallgassanak a fegyverek. Ezért tőlük függetlenül, sőt akár ellenükben is ki kell állni a békepárti álláspont mellett.

Rettenetesen ostoba az, aki összekeveri a tragédiák okozóját a veszélyre figyelmeztetővel. Vagy inkább gazember, amiből van éppen elég az ellenzéki oldalon.

A miniszterelnök négy fázisát sorolta fel a háborúba sodródásnak. Az első a diplomáciai kapcsolatok megszakadása, a második a gazdasági kapcsolatok szétzúzása, a gazdasági szankciók bevezetése, a harmadik a sorkatonaság visszaállítása és a hadigazdaságra való átállás. A negyedik már maga az összecsapás. Jól látható, hogy Európa a harmadik fázisban van, egyetlen lépésre a pusztítástól. Az unió örökre le akar mondani az orosz energiahordozókról annak ellenére, hogy csak többszörös áron tud máshonnan energiához jutni. Gazdasági szankciók garmadáját vezették be, és Ukrajna támogatására akarják felhasználni a befagyasztott orosz vagyont. Szándékosan megfúrták az amerikai elnök béketerveit, mondván, hogy az túlságosan figyelembe vette az orosz érdekeket. Európa nem hajlandó tárgyalni a háborús bűnössé nyilvánított orosz elnökkel, vagyis se kereskedelem, se gazdasági kapcsolatok, se diplomácia. 

Aki értő szemmel figyeli az eseményeket, az elborzad. Tényleg egyetlen lépésre vagyunk attól, hogy agyament vénemberek ismét lángba borítsák szeretett Európánkat. A legradikálisabbak már megelőző csapást mérnének Oroszországra. A francia vezérkari főnök pedig azt kéri, szokjunk hozzá, hogy elveszíthetjük a háborúban gyermekeinket. Érted már, drága kommentelőm, mennyire átvertek téged? Belátod már, hogy nem mi háborúzunk, nem mi fenyegetőzünk háborúval, hanem maga a legborzalmasabb, legkegyetlenebb valóság, a drónok háborúja, az atomtölteteket hordozó utolérhetetlen rakéták harca dörömböl ajtóinkon. És az ütközőzóna itt van tőlünk néhány száz kilométerre, a szomszédunkban.

Muszáj magunkban átértékelni mindazt, amit a konfliktus megítéléseként álszent politikusok a képünkbe toltak ideologikus formában a félrevezetésünkre. 

A nemzetközi globalista pénzhatalom rájött, hogy amennyiben kereskedelmi úton jut hozzá az említett orosz forrásokhoz, az számára veszélyes módon megerősíti a hatalmas országot. Ezért újból az erőszakot választotta, mint már annyiszor a történelem során.

Lehet agresszornak nevezni, háborús bűnössé nyilvánítani Putyint, de ez nem csökkenti a globalista Nyugat felelősségét a konfliktus elmérgesedésében. Mondjuk ki azt is, vér tapad azok kezéhez, akik nem tettek meg mindent az öldöklés megállítása érdekében, nem beszélve azokról, akik megakadályozták, megfúrták, ellehetetlenítették mások béketörekvéseit. 

A német fiatalok már tömegtüntetéseken ordítják a globalista hatalom képébe, hogy nem akarnak meghalni Ukrajnáért. Csatlakozni kell hozzájuk minden európai fia­talnak, de a szülőknek, nagyszülőknek is. Nincs az a jólétből fakadó közömbösség, az a szellemi restség, ami most megakadályozhatja a józan többséget abban, hogy megszervezze a kontinens ellenállását az őrülettel szemben.