Tiszás kannibálbarátok lelkesedése

Tettlegességig fajuló agresszivitás, söpredékmentalitás az ellenzéki oldalon.

Tisza Kannibál választás 2026. 04. 07. 5:00

Nem tehetek róla, de a tiszás szimpatizánsok nem kizárólag gyűlöletben utazó, totálisan tájékozatlan részéről egy filmbeli jelenet jut az eszembe. Egy óceániai szigetre elvetődő expedíciós társaság fiatal nőtagja önfeledten járja a kannibálokkal a tűz körül a törzsi rítushoz tartozó táncot. Eközben az egyik férfi szereplő megjegyzi a másiknak: szegény nem is sejti, hogy azért olyan kedvesek hozzá, mert őt szemelték ki vacsorának. Az embernek az az érzése, hogy a rezsidíj eltörlését szorgalmazó, a kormány önvédelmi lépéseit hevesen helytelenítő Tisza-pártiak is hasonló illúziókat táplálnak vezetőikkel, illetve az őket a brüsszeli és tengeren túli zsinórpadlásokról mozgató megbízóikkal, gazdáikkal szemben.

Persze nyilvánvalóan legtöbbjüknek halvány segédfogalma sincs arról, mivel járna egy jelenlegi brüsszeli nómenklatúrának készségesen behódoló Tisza párti bábkormányzás. Csak azt tudják, hogy mint a legfőbb gonoszt, gyűlöletre kijelölt objektumot el kell távolítani bármi áron a patrióta kabinetet az általuk preferált demagóg, reményáruló nemzetvezető szerint.

Az is teljesen világos, miért vélekednek így az Orbán-kormányról és minden üldözésre kijelölt, jobboldali propagandistának bélyegzett emberről. Amiatt, mert a tiszás szektának, mint Brüsszel által kijelölt alakulatnak aláfekvő neokommunista sajtó kizárólag olyan megszűrt híreket, tudósításokat ad le, amelyekből gondosan el van távolítva minden negatívum. A vágyvezérelt, palira vett, ellenzékre hangolt publikum tehát a legtöbb dologgal kapcsolatban abszolút nincsen képben, ami a döntését befolyásolhatná. A propagandának becsmérelt konzervatív médiából ugye szóba sem jöhet a tájékozódás, nehogy szégyenpadra ültessék. Nem is merészelhet ilyesmivel próbálkozni, hisz a digitális világban mindennek nyoma van.

Ennélfogva nem csupán Magyar Péter botrányos, kormányzásra való alkalmatlanságát bizonyító ügyeiről nem értesül a balos rajongó, hanem azokról a húsba és pénztárcájába, bankszámlájába vágó brüsszeli hódoltsági tervekről sem, amik a jövőjét alapvetően befolyásolnák, egzisztenciális kilátásait súlyosan lerontanák.

Olyan tragikomikus így a Tisza néven futó limitált, alacsony létszámú titkos elitklubhoz való hozzáállásuk, mintha a rabszolgasorsra kijelöltek hevesen védelmére keltek volna régen az őket az emberpiacra szállítani akaróknak.

Ami reményre jogosít, az az, hogy nem lehet hermetikusan elzárni az embereket a valós információktól. Így különböző hírforrásokból, a szomszédaiktól, internetről, közösségi médiából csak-csak értesülnek arról, hogy egy Tisza-féle Brüsszel-függő kormányzással az életfenntartási költségeiket duplájára, de lehet, hogy három-négyszeresére hizlalnák. Óvatosan bízni lehet benne, hogy Bódis-Horváth Krisztina lenyűgöző okfejtését, miszerint ha valamiért, mondjuk az energiáért többet fizetsz, az jobb dolog, azért a nem teljesen megtévesztett Tisza-szimpatizánsok mégsem fogadják el. Például ráébrednek, hogy sokkal többet fizetni a rezsiért, gázért, villanyért, emiatt tönkremenni nem igazán örömteli perspektíva, amiért érdemes a kormányváltás után sóvárogni és harcba szállni egy bosszúszomjas outlet fiókführer hatalmi ambícióinak kiszolgálásáért.

Az említett demagóg bádogvezér azonban láthatóan nem számol azzal az eshetőséggel, hogy a választások rohamos közeledtével a nem szélsőségesen gyűlölködő emberek mégiscsak tájékozódnak, mielőtt végleges döntést hoznak voksukról.

Mint ahogy azzal sem kalkulál, hogy taszító lehet a mérsékeltebb, még bizonytalankodó szavazók számára a fideszes kampánygyűlésekre ráuszított csőcselék, s a Péter testvér által keltett lincshangulat.

Honnan veszik, hogy ez a fényes szelekes kommunista agitátoros erőszakosság vonzó lehet a tétovázóknak? Kissé háttérbe szorult Kéri László militáns tiszás-balos politológus tanácsa, miszerint pestisesként kell kezelni a fideszeseket. Pedig ezt a Radnóti által leírt virtigli fasisztoid gyűlöletstratégiát maximálisan magukévá tették a szektapárti aktivisták. Érzékelhetően nem vált be azonban a kirekesztő javallat, ami az Orbán Viktor országjárásának állomásain megjelenő hatalmas, lelkes, a tiszás rendezvényekét többszörösen meghaladó létszámú tömegekből hajszálpontosan lemérhető.

A tettlegességig fajuló agresszivitás, a söpredékmentalitás fokozásának az oka abban keresendő, hogy azt hiszik: garantáltan megvan a többségük a választáson, ezért már senkit sem kell megnyerniük. Holott ez óriási tévedés.

A polgárháborús hangulat szítása, a politikai ellenfél ellenségként pozicionálása csupán azokat mozgósítja, akik gyűlölik, s terrorizálnák az ország nem velük egyetértő nagyobbik felét. Az ilyen szélsőséges elemekből pedig mindig sokkal kevesebb volt Magyarországon, mint amit a Tisza Párt külföldi létrehozói képzelnek.