A „halott fa” az élet fája

Keresztény szimbólumaink használata ellen zajlik letámadás a haza- és nemzetellenes erők oldaláról.

Franciaország egyik legnépesebb városa idén nem állít karácsonyfát a főtéren – a minap jelent meg a hír a nemzetközi és a hazai médiában, nem vetve túl nagy hullámokat. Pierre Hurmic polgármester a bejelentésében a döntést azzal indokolta, hogy nem kíván „halott fát” elhelyezni a városban, ehelyett majd különféle élő performanszokkal, show-kkal pótolják annak hiányát. Nyilván mondanom sem kell, hogy e kitűnő eszmefuttatást előadó polgármester a Zöldek színeiben nyert mandátumot, aki egyben azt is bejelentette, hogy a fák jogait védő charta aláírását tervezi.

Mielőtt az ügy lényegét érintenénk, röviden nézzük meg, ki is ez a politikus, aki ilyen horderejű ügyekben felhatalmazva érzi magát a döntéshozatalra! Pierre Hurmic 1995 óta politizál Bordeaux városában, mindig is baloldali–zöld koalíciók jelöltjeként indult a helyi választásokon. A szavazásokon az általa vezetett listák, illetve azok a listák, melyeken szerepelt, stabil harmadik helyen végeztek, a szavazatok 10-15 százalékát megszerezve. Így volt ez 1995-ben, 2001-ben, 2006-ban is, míg az összellenzéki összefogás listájának részeseként a legjobb eredményük is elmaradt a 35 százaléktól (2008), 2014-ben pedig ennél is gyengébben szerepeltek a 22 százalék körüli eredményükkel. A famentő polgármester tehát erőteljesen a futottak még kategóriába tartozott a bordeaux-i ügyekben bő másfél évtizedig.

Tegyük gyorsan hozzá: a koronavírus-járvány miatt rekordalacsony volt a részvétel a francia önkormányzati választások második, egyébként is elhalasztott fordulójában, elemzők szerint a távolmaradás egyik oka a pandémia volt, a másik pedig az Emmanuel Macronnal szembeni elégedetlenség. Így vagy úgy, de 2020-ban minimális különbséggel Hurmic listája lett a befutó. Történelmi pillanat volt ez a balliberálisoknak. Több mint hatvan éve tartó jobboldali városvezetést sikerült megtörniük.

A zöldek egyébként is számos nagyvárost szereztek meg Franciaországban (a két legnépesebb vidéki város, Lyon és Marseille is a kezükre került), és Bordeaux példája is mutatja, hogy nem szégyenlősek, ha hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb ötletekkel kell előállni. Nem szeretném most itt részletekbe menően kitárgyalni a vágott karácsonyfa és a környezetvédelem összefüggéseit, de ha már a „halott fa” megnevezést használták keresztény hagyományunk egyik legszebb szimbólumára, érdemes egy rövid kitérőt tennünk ebbe az irányba is.

Néhány tételmondat: a karácsonyfának nevelt fenyő kivágása nem környezetszennyezés, hiszen ezek a fák tulajdonképpen a mezőgazdasági termelés részei, azért ültetik és nevelik őket, hogy kivágják, majd ezt követően újat ültetnek a helyükre. Ráadásul sok család számára jelent megélhetést a fenyőtermesztés, nem beszélve arról, hogy a műfenyő az igazi környezetszennyező, már a gyártási folyamat révén is, majd pedig műanyaghulladékká válva az évek folyamán. Ha Hurmicnek ennyire szúrja a szemét a halott fa, akkor kérném, hogy ne fogyasszon halott banánt, halott burgonyát, no meg halott avokádót se, a húsról már nem is beszélve, ahol valóban „gyilkosság” történik!

Persze pontosan tudjuk, hogy nem erről van szó, nem a környezetvédelem a valódi indoka ennek az ámokfutásnak. Csodálom, hogy a polgármester hivatalos érvelésében még nem jelent meg a más kultúrák érzékenységének tiszteletben tartása a több millió muszlim által lakott országban. Valójában a keresztény szimbólumaink használata ellen zajlik egész pályás letámadás az elvtelen, haza- és nemzetellenes erők oldaláról. Hiszen a keresztény világ számára a karácsony, Jézus Krisztus születésének szent ünnepe elképzelhetetlen a karácsonyfa nélkül.

Nézzük csak, mit ír a karácsonyfáról a Magyar Katolikus Lexikon! „A karácsonyfa: fenyőfa, melyet karácsony napján az ünnepelt misztérium szimbólumaival díszítenek (…). Szimbóluma Isten ajándékozó szeretetének, mellyel az embert visszafogadja kegyelmébe. (…) Az élet fája, mely a Paradicsom közepén a jó és rossz tudásának fája mellett állt. (…) Jele a betlehemi Újszülöttnek, az élet természetfölötti megújulásának, a kegyelemnek. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög formája a Szentháromságra, illetve az emberi élet céljára, fölfelé (Istenre) irányulására utal, ágai a keresztet idézik (…), fényei a született Világosságnak jelei (…), tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, mely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag.”

Szóval a „halott fa” valójában az élet fájának szimbóluma. Talán ennél jelentőségteljesebben nem is mutatkozhatna meg, hogy a balliberális oldalból mennyire kiveszett az európai keresztény hagyományok tisztelete. Mindezen jelentéstartalmak elutasítása, Európa keresztény önazonosságának tagadása és jelképek szintjén (is) történő leépítése nagyon is erőteljesen megmutatkozik e döntésben.

Szerencsére józan hangok is megszólaltak Bordeaux-ban, a polgármester ámokfutása ellen petíciót indítottak a városban, s elítélte a döntést a francia fenyőfatermesztők szervezete is. Ez persze nem hatotta meg a városi hatalmasságokat, akik határozottan kiállnak döntésük mellett. Bízzunk benne, hogy a baloldal nemzetközi progresszív gyakorlatokra oly fogékony hazai képviselői figyelmét elkerülte ez az úttörő vállalkozás, nehogy a végén adventben arra ébredjünk, hogy egyik vagy másik magyar város főteréről is fájóan hiányzik a karácsonyfa.

A szerző a Fidelitas országos választmányának az elnöke