2021 januárjától Szolnokon kezdi meg működését a NATO Közép-európai Többnemzeti Hadosztály-parancsnoksága. Ez lesz az első közép-európai NATO-parancsnokság. Történelmünk során, így a XX. században is bőven volt példa arra, amikor Magyarország csatlakozott valamely katonai szövetséghez. Amikor a központi hatalmak szövetségeseként részt vettünk az I. világháborúban, elcsatolták Magyarország területének kétharmadát. A második világégés idején sem jártunk jobban a hitleri Németország csatlósaként, hiszen a Szovjetunió elleni hadműveletben szinte a teljes magyar hadsereget elvesztettük. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a háborút követően, a szovjet megszállás idején egyenes út vezetett a Szovjetunió irányította Varsói Szerződés katonai tömbjébe. Ezzel megpecsételődött külpolitikai függetlenségünk, és ami rosszabb, a szocialista út lerombolta gazdasági fejlődésünk korábbi gyakorlatát, és persze kitermelte a szocialista embertípust is.
Az akkori politikai döntések legkevésbé sem szolgálták a magyar érdekeket. Ráadásul, ha katonapolitikai értelemben nézzük a fenti példákat, mindig a vesztesek oldalára kerültünk. Nehéz eldönteni, hogy ilyetén helyzetünk téves emberi – kormányzati – döntésekből adódott, vagy van valami sorsszerű mindezek hátterében. A magam részéről mindkét tétel együttes létezésére szavazok. A magyar történelem tele van kihívásokkal és győzelmeink mellett tragédiák sokaságával is. A mindenkori politikusok közül a döntéshozók jelentős része érthetetlen módon, meggondolatlanul kiszolgálta a nagyhatalmi érdekeket. Még a török megszállás idején is voltak olyanok, akik privilégiumokra tudtak szert tenni. Nem is beszélve a Habsburg császárok iránti hűségről, a náci Németország támogatásáról, a kommunista Moszkva elvtelen követéséről, vagy a napjainkban zajló, Brüsszel és a mögöttes háttérhatalom hazaárulást is kimerítő kiszolgálásáról.
De térjünk vissza a Szolnokra tervezett NATO-parancsnoksághoz. Sokan elemezték – hozzám a tragikusan elhunyt Lovas István publicista okfejtései állnak ez ügyben a legközelebb – a NATO szerepét a XXI. században. A részletek elemzése nélkül először is érdemes leszögezni a tényt, hogy a NATO stratégiai értelemben okafogyottá vált, amikor megszűnt a másik katonai tömb, a Varsói Szerződés. A szervezet létezése mára ezért főként az Egyesült Államok külpolitikai érdekeinek érvényesítését szolgálja. Vagyis Amerika már nem a saját nevében háborúzik, ahogy a hatvanas-hetvenes években még Vietnamban tette, hanem a NATO jelenik meg, például Irakban, Afganisztánban vagy bárhol a világban, ahol az amerikai érdek ezt megköveteli.
