Bírák és falovak

Bizonyos ügyvédek és álhumanista jogvédők körében régóta divat nemzetközi fórumokhoz szaladgálni. Eddig az Emberi Jogok Európai Bírósága volt a fő színtere a Magyarország elleni támadásoknak.

Párizs, 2018. május 29. Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) nevű nemzetközi elemző intézet éves ülésén Párizsban 2019. május 28-án. (MTI/AP/Francois Mori) Fotó: MTI

„Amikor a tagállamok azt értékelik, hogy a kérelmező üldöztetéstől való félelme megalapozott-e, nincs jelentősége annak, hogy ténylegesen rendelkezik-e az üldöztetés alapjául szolgáló, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozással kapcsolatos jellemzőkkel.” Az idézet az Európai Unió Bíróságának (EUB) egyik, 2018-as határozatából származik, és nagyjából azt jelenti, hogy ha egy menedékkérő azért kér oltalmat, mert hazájában üldöznek bizonyos politikai nézeteket, mellékes, hogy ő maga valóban tagja, támogatója volt-e az azokat osztó politikai pártnak vagy mozgalomnak.

A testület ugyanakkor azt is kimondta, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálása céljából nem mindig szükséges a kérelmező szexuális irányultságának hitelességét értékelni, és a migránsok szavahihetőségének ellenőrzésénél alkalmazott módszerek nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest, és nem sérthetik a menedékkérők magánéletének tiszteletben tartásához való jogát. Az EUB tehát teljesen elfogadhatónak, sőt követendőnek tartja a következő jelenetet:

– Homoszexuális menekült vagyok – mondja Ali a bevándorlási hatóság emberének.

– Tényleg? – kérdi a hivatalnok, mire a válasz:

– Az magánügy.

A tisztviselő pedig tiszteletben tartva Ali privát szféráját, menekültstátust ad neki.

Ugyanez a bíróság most a 2015 óta működő és hatékonyságát számtalanszor bizonyító magyar menekültügyi rendszer eljárásrendjét bolygatta meg a Soros pénzén hízó „emberi jogi jogvédők” nagy örömére. Az ítélet szerint összeegyeztethetetlen az uniós joggal, ha a migránsok sorsáról végeredményben nem a bíróságok, hanem egy szakhatóság dönt – noha mindennapi tapasztalatai, felhalmozott tudása alapján utóbbi tűnik kompetensnek. De legalábbis kompetensebbnek azoknál a bíróknál, akiket jól megérzékenyítettek a Helsinki Bizottság és más, hasonló szervezetek káderei. Vagy akik a visszaélés gyanúját fölvető módon arra használják az EUB-hoz fordulás jogát, hogy személyes bosszút álljanak, mint a 2006-ban vérbíróként emlegetett Vasvári Csaba.

Utóbbi néhány hete egy svédországi török magyarországi büntetőügyét felhasználva intézett beadványt az uniós bírósághoz, amelyben lényegileg az Országos Bírósági Hivatal (OBH) beszántását követeli. A vádlott vélhetően azt sem tudja, mi az az OBH, sem azt, hogy ki vezeti. Mi viszont tudjuk, hogy Handó Tünde, akit Vasvári tavaly beperelt, mert nem nyert el egy állást, amire természetesen önmagát találta volna a legérdemesebbnek. A munkaügyi bíróság azonban másodfokon elutasította a keresetét, mire ő – nehezen hihető, hogy véletlenül –, mint már írtam, feljelentette a magyar bírósági rendszert az EUB-nál.

Bizonyos ügyvédek és álhumanista jogvédők körében régóta divat nemzetközi fórumokhoz szaladgálni. Eddig az Emberi Jogok Európai Bírósága volt a fő színtere a Magyarország elleni támadásoknak, ahol például milliós kártérítéseket ítéltettek meg száz- vagy ezerszámra olyan rablóknak és gyilkosoknak, akik kényelmetlenül érezték magukat a börtönben. Az EUB viszont már egy magasabb szint, a döntéseivel ugyanis, mint látjuk, egész rendszereket képes megakasztani, sőt akár szét is barmolni. Ehhez viszont – és ettől válik igazán aggasztóvá a történet – Soros aktivistái önmagukban kevesek: az eljárásokhoz olyan, az igazságszolgáltatáson belül trójai falovakként működő bírákra is szükségük van, akik a megfelelő pillanatban hajlandók elindítani azokat. Tőlük pedig sokkal nehezebb lesz megvédeni az országot, mint a határsértőktől.