Bayer Zsolt kollégám utólagos engedelmével én is ecsetelném véleményemet az úgynevezett európai alapértékekről. Ugyanis egyfolytában halljuk ezt a szlogent, általában vádként, hogy így nem tiszteljük, úgy nem tiszteljük őket. Az ellenzék – főképp annak a liberalizmus kórjában szenvedő része – pedig olyan áhítattal emlegeti ezt a szókapcsolatot, aminőt csak Jehova tanúinál tapasztalunk, ha netán ajtót nyitunk nekik.
Kamaszkoromban – amelyet Brassóban, a kulturális értelemben vett Európa és az egykori Nagy-Magyarország legkeletibb pontján töltöttem a rendszerváltás előtt, a Ceausescu-korszakban – Európa eszméjét a Szabad Európa Rádió közvetítette nekem. A sötét kelet-európai kommunista diktatúrával ellentétben Nyugat-Európa a szabadságot, a jólétet, a világosságot jelentette. Annak a reményét, hogy a vasfüggönyön túl szolidárisak, együtt éreznek velünk, megpróbálnak segíteni rajtunk, hogy elmondják, mi az igazság, szemben azokkal a hazugságokkal, amelyekkel a kommunista média áltatott minket.
Az európai eszme a szabadság, egyenlőség, testvériség narratíváját jelentette. A demokráciát, amely valamiféle mennyei állapotnak tűnt a messzi távolból. Az európai kultúra – amelynek klasszikusaitól, de legjobb kortársaitól szerencsére nem voltunk igazából elzárva még a kommunizmusban sem – a görög filozófiát, a római történetírókat, Szent Ágostont, Petrarcát, Dantét, Leonardo da Vincit, Michelangelót, Descartes-ot, Shakespeare-t, Goethét és a többi szellemi nagyságot jelentette.
Európa nemkülönben polgári értékrendet képviselt, amelyben nagyszüleink – esetemben idős szüleim – nevelkedtek, s melyet átadtak nekünk. A szüleim – és baráti körük – foglalkozásuk révén iparosok voltak, életmódjukban viszont értelmiségiek. A magyar klasszikusok és kortársak mellett Tolsztojt és Balzacot olvastak, színházba és tánciskolába jártak, és támogatták az egyházat. Polgárnak neveltek bennünket, nem proletárnak, magyar hazafinak neveltek, nem globalizációban és multikultiban utazó liberálisnak, de arra is oktattak, hogy tiszteljük a velünk élő népeket – a románok mellett akkor még számos szász szomszédunk is volt –, ismerjük azok nyelvét és kultúráját.