Az európai egységesülés mára válaszút elé érkezett. Az erről szóló viták egyik fóruma a most induló, Európa jövőjéről szóló konferencia lesz. Jól ismerjük a régi mondást, miszerint ha nem tudsz megoldani egy problémát, akkor hozz létre egy bizottságot, ha pedig a bizottság sem birkózik meg a problémával, akkor majd egy albizottság átveszi az ügyet. Az Európát több mint egy évtizede sújtó válságok sorozatának tükrében a konferencia is hasonlónak tűnik. Sőt félő, hogy a konferencia valójában az európai viták elfojtott légköréhez idomulva a föderatív Európa gondolatát, az „egyre szorosabb egység” (ever closer union) elvére épülő uniformizáló törekvés érdekeit fogja kiszolgálni.
Komoly tehát a veszélye annak, hogy a konferenciát ürügyként használják fel arra, hogy a centralizáció és egy szuperállam létrehozásának jegyében kihúzzák a szőnyeget az európai nemzetek és az európai keresztény-konzervatív gondolkodás alól.
Észre kell vennünk a konferencia mögött álló szándékokat, és meg kell szólalnunk. Feladatunk most nem kevesebb, mint hogy megvédjük azt az Európát, amelyhez hosszú évtizedeken át csatlakozni akartunk, és amelyet korábban évszázadokon keresztül őriztünk és olykor saját függetlenségünk árán is védelmeztünk. Ennek jegyében el kell vetnünk az Európai Egyesült Államok és az európai népek egyesítésének ideológiai gyökerű elképzelését. Evidenciaként kell emlékeztetnünk arra, hogy európai nép nincs, csak európai népek léteznek a maguk sokszínűségében, eltérő nyelvekkel, történelemmel és kultúrával. Az elmúlt évtizedek válságai azt bizonyították be, hogy az európai intézmények a tagállamok támogatása és a nemzeti megoldások nélkül nem képesek úrrá lenni a nehézségeken és a válsághelyzeteken.
Nincs értelme nemzeti önazonosság nélküli európai identitásról beszélni. Ezt igazolja a britek távozása is, akik nélkül az európai integráció nemcsak gazdasági vagy katonai, hanem szellemi értelemben is jóval szegényebb lett. Utópisztikus álmok kergetése helyett tehát az alulról felfelé építkező európai egység megteremtésére kell törekednünk. Ennek jegyében az Európai Parlamentnek csak a hatáskörébe tartozó kérdésekkel kellene foglalkoznia, az uniós intézményeknek pedig tiszteletben kellene tartaniuk a szerződésekben foglalt hatásköreiket és az európai nemzetek identitását. Az Európai Unió Bíróságának egyenrangú és kölcsönös párbeszédre kellene törekednie a nemzeti felső- és alkotmánybíróságokkal.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!