A honi közéletben és az ellenzéki sajtóban ismételten előkerült az úgynevezett isztambuli egyezmény, illetőleg az, hogy hazánk a dokumentumot – az Európa Tanács egyezményét a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról – jól meghatározott indokkal, de mind a mai napig nem ratifikálta.
Márpedig a mérsékelt és kevésbé disztingvált fölháborodók szerint Magyarország azzal, hogy nem kívánja saját jogába iktatni az Európa Tanács által megalkotott és átfogónak szánt nemzetközi egyezményt, valójában a nők elleni erőszakkal, a családon belüli erőszakkal szembeni küzdelmet odázza el, sőt teret enged a diszkriminációnak.
A tények a következők: 2011. május 11-én Isztambulban megnyílt az egyezményhez való csatlakozás lehetősége, Magyarország pedig 2014-ban aláírta azt, de végül nem iktatta törvénybe.
Az egyezmény deklarált célja az erőszak megelőzése és az áldozatok védelme lenne, valamint „az elkövetők büntetlenségének megszüntetése”. A magyar fél legfőképpen azért nem ratifikálta a konvenciót, mert az valójában nem a diszkrimináció felszámolására, hanem annak részleges kiterjesztésére ad elvi lehetőséget; a dokumentum erősen férfiellenes éllel olyan radikális feminista alapokra építkezik, amely a nőket úgy állítja be általánosságban elnyomott áldozatként, hogy eközben a férfiakat következetesen elnyomóként, erőszakos bűnelkövetőként láttatja.
Bár az egyezmény leszögezi, hogy a saját hatáskörben nők védelmére hozott intézkedések nem számítanak diszkriminációnak, számos ponton a fiúkat és a férfiakat (egyértelműen hátrányosan) megkülönböztető kitételeket is tartalmaz, ami éppenséggel ellentétes az emberi jogokkal: így sérti a jogegyenlőséghez és az egyenlő bánásmódhoz fűződő alapvető jogokat.
Az egyezmény egyoldalú megközelítésmódját a tudományos eredmények sem támasztják alá. Az Országos Kriminológiai Intézet egyik kutatása például nyilvánvalóvá teszi és számszerű tényadatokkal illusztrálja azt, hogy a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak túlnyomó többsége (61 százaléka) férfi; igaz, ez a kutatás nemcsak a párkapcsolatban vagy házasságban élő emberek közötti erőszakot, hanem a más rokonok közötti erőszakot is családon belüli erőszaknak tekinti.