Nagy kő esett le a szívemről. Osvárt Andrea végre hazaérkezett.
Pedig már 2014-ben visszaköltözött, de hogyha azt hisszük, hogy eddig a reptéren kóválygott, mint Tom Hanks a Terminálban, akkor tévedünk. A színésznő a szellemi hajléktalanságából kecmergett ki és talált menedéket Karácsony Gergely szárnyai alatt. „Nyugodt szívvel” állt a 99 Mozgalom mellé, interjút is adott a döntéséről, melyben a következő is elhangzott: „Karácsony Gergely kultúrember, és a kultúra hiányzik a magyar politikából”.
Mármost amikor meghallom azt a szót, hogy „kultúra” és „Karácsony Gergely” ugyanabban a mondatban, akkor kibiztosítom a Browningomat.
(Persze faragatlan barbárként tudom, hogy már írják Karácsony Gergely önéletrajzát – angolul, amit Kukorelly Endre fordít vissza magyarra, Alföldi Róbert olvassa fel a hangoskönyvet, s Tarr Béla filmesíti meg, fekete-fehér helyett szivárványszínű technikával. Ebben a politikus sokat mesél arról, hogy a nyírségi éjszakákban olajlámpás fényénél mennyire melengették a lelkét John Keats melankolikus episztolái, miközben a közeli téeszekben tobzódtak a kísértetek. Ja, nem. Ő csak a szociológus zsargont ismeri. Bocsánat a parvenü tréfáért, magyarul olvasta azokat. Ja, nem.)
Karácsony Gergelyről sok mindent lehet mondani, például azt, hogy remek kerékpármodell, vagy a fővárosi méhlegelők bukolikus juhásza, olykor dr. Genya magyar képmásaként tetszeleg – amikor éppen nyilvánosan macskát simogat az ölében –, de kultúrembernek nevezni morbid humorra vall.
Karácsony Gergely kultúrembersége egy oximoron.
Amióta ő vezeti a fővárost, számtalanszor bebizonyította, hogy a kultúrát teljesen alárendeli a politikának, sőt kicsinyes politikai okokból Budapest hírnevét, hitelét is rontja, hogyha éppen a múzeumellenesség hoz többet a politikai konyhájára. Sebtében összegyűjtöttem Karácsony Gergely kultúrübermenschségének cáfolhatatlan bizonyítékait, íme hát, egy XXI. századi kozmopolita, világnemzeti politikus vázlatos portréja.
1. „Wass Albert egy náci”
Karácsony Gergely főpolgármesteri minőségében adott első interjújában kijelentette, hogy ő a nagy integrátor – a szótér jelzőt kifelejtette a titulusai közül –, éppen ezért nem akar kultúrharcot, majd a második mondatában máris kihirdette a kultúrharcot: