Karácsony Gergely „kultúrember” vagy „kultúrnáci”?

„Hiába költöztem haza hét évvel ezelőtt, ez volt a hazatérés valódi pillanata” – árulta el végre a 99 Mozgalom mellé álló Osvárt Andrea.

„Mondjuk a Wass Albert térnek például nem nagyon örülök, megmondom őszintén. Tehát a Széll Kálmán legalább nem volt, hogy mondjam, náci vagy náci kollaboráns. Wass Albert írói munkájának minősége nem írja felül a politikai támadhatóságát” – jelentette ki Karácsony Gergely. Ezt felesleges mélyebben elemezni, a főpolgármester hadat üzent a nemzeti oldalnak – talán őskori SZDSZ-es reflexek lehettek a ludasak. Mindenesetre az a színház is szúrta a szemét, mely egy időben egyetlenként tűzte műsorra Wass Albert műveit a fővárosban.

2. Dörner György mehet

Ugyanebben az interjúban turbó fokozatra kapcsolta a kultúrharcot, hisz arról beszélt, hogy megvárja, amíg Dörner György mandátuma lejár az Újszínház élén, és mint fogalmazott: „egészen biztos, hogy utána lesz az övénél jobb pályázat”. Tehát a derék kultúrember beletúrt a galambok belébe, s megjósolta, hogy lesz jobb pályázat, lesz jobb pályázó, az Újszínházat visszaveszi a gonosz jobboldaltól, mely Wass Albert-féle nácik darabjait tűzi műsorra. A politikai kultúra megmentője egy nyilvános interjúban előre bejelentette, hogy valaki nem nyerhet meg egy főigazgatói pályázatot, bizonyára ezt a fajta kultúrát hiányolja Osvárt Andrea is. Egyébként régi ellenszenv lehet ennek a hátterében, hisz Karácsony Gergely már 2011-ben azt nyilatkozta, hogy jogszerűtlen Dörner György kinevezése, s azt fejtegette, hogy nem szabad lehetőséget adni Dörner Györgynek az Újszínház élén, mert „pályázata minősége munkája minőségét is előrevetíti”. De hát untig ismerjük azt a balliberális közhelyet, miszerint a jobboldali művészek ab ovo tehetségtelenek, ezért kár bármivel megbízni őket, hisz akármihez nyúlnak, giccs lesz belőle. Milyen jó, hogy Karácsony Gergelyék kulturális mércéje a Pa-Dö-Dő.

3. Máté Gábor maradhat

A „metoo”-hullám Magyarországot is átsöpörte, a balliberális oldal síkra szállt a transzparenciáért és a különféle zaklatási ügyek feltárását követelte. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a szentélyükben van egy kínos ügy. Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója tudta, hogy Gothár Péter rendező zaklatott egy színésznőt, de erről a Színház- és Filmművészeti Egyetemet nem értesítette, noha tanít ott. Ennek ellenére 2020-ban Karácsony Gergely Máté Gábort öt évig újra kinevezte a budapesti Katona József Színház élére. Budapest kulturális vezetése tehát némán asszisztált Máté Gábor botrányos lépéseihez, amelyekkel az egy éve tudomására jutott zaklatási ügyet az intézmény falai között akarta tartani. A Gothár-ügy lett a legjobb példa a balliberális színházi kultúra képmutatására és kettős mércéjére. És egy újabb bizonyíték Karácsony Gergely bátorságára, kultúremberségére.

4. Kálmán Olga, a kultúrsámán

Hogyha ezek alapján azt hinnénk, hogy Karácsony Gergelynek világos víziója van a kultúráról – magyarán tudja, hogy ki náci és ki nem az –, szellemi keresztapái mégsem bíztak meg az értékítéletében, ezért korábbi ellenfelét, Kálmán Olgát ültette a nyakára a Gyurcsány Ferenc. Közismert, hogy Kálmán Olga kulturális főtanácsadóként szolgál a főpolgármester mellett, havi bruttó egymillió forintért. Többször megkérdeztük a városháza sajtóosztályát, hogy miben és milyen tanácsokat ad Kálmán Olga egymillió forintért, de ezekre sosem válaszoltak. Talán azért, mert az egész az alvilág kultúrájának a része: Kálmán Olga a DK vigyázó szemeként alighanem egyfajta összekötőként működik az SZDSZ kultúrelitje és a fővárosi kultúrszférák között, szóval egyfajta sámánként járja át ezeket a világokat, és vigyáz arra, hogy a megfelelő embereknek jusson a gesztenye, kaparás nélkül. Bárhogyan is van, végigpörgetve Kálmán Olga Facebook-posztjait, nyomokban sem tartalmaznak kulturális témákat – lehet, hogy jobb is –, hacsak az eperlekvárfőzést nem egyfajta posztmodern, gasztro-irodalmi Krúdy Gyula-áthallásként értelmezzük.

5. Szent István kiebrudalva

A Szent István-szobor felállításáról az államalapítóról elnevezett XIII. kerületi, Duna-parti közparkban még 2017 januárjában döntött a Fővárosi Közgyűlés. Tarlós István vezetésével úgy határoztak, hogy a parkban elbontják Lukács György kommunista politikusnak, a Tanácsköztársaság népbiztosának a szobrát, és az egykori szobor helyéhez közel a Szent István királyt ábrázoló köztéri alkotást állítanak fel. A döntés ellen a baloldal – közte Karácsony Gergely és pártja, a Párbeszéd – bőszen tiltakozott, mivel szerintük Lukács a magyar és a nemzetközi filozófiatörténet nagy alakja. Miután nyeregbe mászott, Karácsony Gergely azt ígérte, hogy lesz „társadalmi” és „emlékezetpolitikai” vita a Szent István-szoborról, mindenki nyugodjon meg, hisz megtalálják a méltó helyét. És mégis, a veszélyhelyzeti felhatalmazással élve egyik utolsó egyszemélyi döntéseként Kispestre száműzte az államalapító eredetileg Szent István parkba tervezett szobrát. A június 14-i főpolgármesteri határozattal végérvényesen a XIX. kerületbe került a szent király bronzba öntött alakja, miközben a róla elnevezett XIII. kerületi parkban semmi sem utal rá. Karácsony Gergely tehát nem azonosul az államalapító királlyal, a magyar állam ezeréves eszméjével, de Lukács Györgyöt bármikor megvédené. Ez is a politikai kultúrájának a része.

6. Tanácsköztársaság újratöltve

Miközben a fentebb említett első interjújában azt fejtegette, hogy nem kezd utcaátnevezésekbe és kultúrharcba – a szavajátszóság is a kultúremberek ismérve –, a főpolgármester jóváhagyásával végül a Tanácsköztársaság egykori funkcionáriusairól nevezhetnek el utcát Budapest VIII. kerületében. Magyarországon 2013 óta nem viselheti közterület vagy közintézmény a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vevő személy nevét, a fővárosban és vidéken is szép számmal találunk erre példát, sőt egy kommunista mozgalmárral bővülhet a lista. Józsefváros balliberális vezetésű önkormányzata utcát akar elnevezni a Tanácsköztársaság egyik funkcionáriusáról, Koltói Annáról. A Rákosi- és a Kádár-rendszer ünnepelt szociáldemokrata nőjogi aktivistájának nevét a rendszerváltás előtt hosszabb-rövidebb ideig tér, utca, kórház és iskola is viselte, most a Fiumei út és a Dobozi utca sarkán található, a helyiek körében csak FiDóként emlegetett névtelen park kapná meg. Az önkormányzat pár hónapja már be is nyújtotta a FiDo átnevezéséről szóló előterjesztést a Fővárosi Közgyűlésnek. Amennyiben Karácsony Gergely főpolgármester rábólint az MSZP-s önkormányzati képviselők és a Munkáspárt által is üdvözölt kezdeményezésre, a rendszerváltás után több mint harminc évvel ismét közterületet neveznek el egy kommunista mozgalmárról, ráadásul éppen a Corvin közi hősök kerületében. És nem véletlenül oly közel.

7. Felszabadult Budapest

Karácsony Gergely tavaly a metróban Budapest szabad címmel megnyitott egy Budapest „felszabadításáról” szóló kiállítást a 75. évforduló alkalmából. Sokan meghökkentek a marxista terminológia hallatán, de ezen nem kell csodálkozni, mert a felszabadulás kontra megszállás vita a rendszerváltozás után kezdődött és máig nincs vége. Akkoriban egy ostromkutató véleményét kértem az ügyről, aki szerint a magyar zsidóság valóban felszabadítót látott a szovjet katonákban, erről naplóikban, visszaemlékezéseikben is számot adtak, a lakosság többsége azonban nem viszonyult ilyen optimistán a szovjetekhez. A gyakorlati tapasztalat pedig megmutatta, hogy a szovjetek csupán egy ellenséges ország állampolgárait látták a magyarokban. Márai Sándor naplóját érdemes idézni az úgynevezett felszabadításról: „Szomszédom – nemrégen még lelkes nácibarát – orosz GPU-tisztet látott vacsorán vendégül. Vacsora közben a háziak megkérdezték, mi a bolsevisták véleménye a zsidókról. A tiszt vállat vont, és ezt mondta: »Munkára velük, mint mindenkivel.«”. Ez lényegében azt jelentette, hogy a szovjetek a gettóból hurcoltak el zsidókat málenkij robotra, akik közül sokan sosem tértek vissza. Málenkij robotra egyébként sok tízezer civilt, közük nőket is elhurcoltak a szovjetek Budapestről.

8. Múzeumellenesség

„Rendkívül békés embernek tartom magam, de ha a jogszerűtlen engedély birtokában megindul az építkezés, akkor, ha kell, a saját testemmel fogom megvédeni a Városligetet, és erre buzdítok majd minden budapestit” – jelentette ki Karácsony Gergely egy interjúban. A városligeti építkezések megakadályozása főpolgármesteri kampányának fontos eleme volt, tehát egy világváros vezetésére pályázó politikus a városnak még nagyobb nemzetközi hírnevet, elismertséget hozó projekt megtorpedózásával kampányolt. Talán azt gondolta, hogy a NOlimpia szellemisége vonzó és fiatalos? Vagy semmit nem gondol Budapest jövőjéről a rakpart lezárásán és a kerékpársávokon kívül? Ilyen lenne egy kultúrember programja? Vagy talán egyéb nyugati múzeumnegyedek ügynökként bízták meg azzal, hogy „saját testével” akadályozza meg az építkezéseket, ahogyan állítólag Fekete-Győr Andrásékat a derék franciák? (Ez csak szabad ötletek jegyzéke.) Nem kell neki az Új Nemzeti Galéria, a Magyar Innováció Háza és a gyermektematikájú Városligeti Színház. Ráadásul a ligetprojekt elleni hangulatot kultúremberi hazugságokkal alapozta meg, hisz közismert, hogy a park zöldfelülete több tízezer négyzetméterrel, a mostani hatvan százalékról 65 százalékra nő, a park beépítettsége pedig hét százalék alatt maradna. Mindig az ellenkezőjét állította.

Tehát summa summarum, hogy is hívják ama politikust, aki mindent politikai haszon és ideológia alapján ítél meg? Talán kultúrnácinak?