Történelem

Orbán Viktor nevét tudni fogják, s nem csak a történészhallgatók. Mert az a 14 és fél év, amely a ciklus végére 16 évre növekszik, tekintélyt parancsoló, korszakos teljesítmény.

Budapest, 2020. november 26. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Mateusz Morawiecki lengyel (b) és Orbán Viktor magyar kormányfõ tárgyal a Karmelita kolostorban 2020. november 26-án. Tárgyalásuk napirendjén az EU költségvetésének ügye szerepelt, ami ellen Magyarország és Lengyelország is vétót emelt amiatt, hogy az uniós pénzek felhasználását Brüsszel politikai feltételekhez akarja kötni. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Egy országot vezetni nagyon nehéz feladat. Egy európai országot, a mindenféle szempontból nagyon zsúfolt öreg kontinensen, ahol ezeréves történelmű országok egymás hegyén-hátán, háborús múlttal a hátuk mögött igyekeznek érvényesíteni az érdekeiket, s közben ezzel értelemszerűen csorbítják egymás lehetőségeit, még különösebb képességeket kíván. Főként egy demokráciában, ahol a választóktól függ, hogy egy politikai párt folytatni tudja-e az elkezdett utat vagy csak lábjegyzet lesz a történelemkönyvekben, kis érdekesség, amelyet a történészhallgatók pluszpontért bemagolnak. A jövendő történelmét ma írjuk, dédunokáink majd rácsodálkoznak arra, miként éltünk és milyen is volt az ezredforduló, a rendszerváltozás, a modernizáció folyamata, a függőségi rendszer felbomlása. Orbán Viktor nevét viszont tudni fogják, s nem csak a történészhallgatók. Mert az a 14 és fél év, amely a ciklus végére 16 évre növekszik, tekintélyt parancsoló, korszakos teljesítmény. Ezt akár azok is elismerhetik, akik folyamatosan azt hangoztatják, hogy Magyarországot nem vezeti senki, a közállapotok katasztrofálisak, Orbán Viktor rendszere pedig a pokolba vezet. Ez ugyanis politika, az aktuális haragosok is élvezik az ország adta lehetőségeket, csak abban reménykednek, hogy a megteremtett stabil alapokon később ők építkezhetnek. Hogy milyen hatásfokkal és milyen szándékokkal, azt sejthetjük.

Európa nemcsak a háborús múlttal küzd, de épp a történelmet alakítani képes állami vezetők, a történelmi személyiségek hiánya is meglátszik a kontinens jelenlegi állapotán. Mert nem csak el kell nyerni a vezetői tisztséget, ott kötelező kiemelkedően jól dolgozni, ihletetten, őrületes szorgalommal, és akkor lehet gyümölcsöző a jövő. A tagállamok vezetői között is nagyon kevés az olyan, akire történelemformáló személyiségként gondolhat vissza az átlagember, aki stabilitást tudott hozni országa életébe, ezzel pedig lehetővé tette a biztos építkezést. Jelenleg az unióban két ember emelkedik ki ilyen téren: Orbán Viktor és Angela Merkel. Olaszország legendásan sokszor hívja urnákhoz lakosságát, Belgium mára szinte teljesen értelmetlenül teszi ezt, úgyse tud felállni egy stabil kormány, Hollandiában 255 nap telt el a parlamenti választások és a harmadik Rutte-kormány megalakulása között. A briteknél kétévente vannak választások, olyan zűrzavaros a belpolitikai helyzet, Írországban félidőben miniszterelnököt váltottak, mert csak így tudtak megállapodni a kormánykoalícióban, Spanyolország kisebbségi kormányok vezetésével hajózik a viharos európai vizeken, Romániában pedig 15-ször változott a miniszterelnök személye azóta, hogy Magyarországon Orbán Viktor vezeti a kormányt megszakítás nélkül. Megjelentek az európai politikai porondon a vezetésre teljesen alkalmatlan személyek, mint Werner Faymann, Ausztria képzetlen, de legalább botrányos kijelentései miatt emlékezetes egykori kompromisszumos kancellárja vagy Martin Schulz, aki ugyanúgy képtelen irányítani, fazont szabni egy közösségnek, de mivel dörzsölt öreg róka, kirobbanthatatlan a pozíciójából és az európai politikából.

Márpedig ahogy Magyarországot, úgy Európát is irányítani kell. Tiszta viszonyokat kell teremteni, alapos számításokkal kiegyensúlyozni a költségvetést, és nem pillanatnyi érzelmek alapján térni erre vagy arra az ösvényre. Magyarországon stabilitás van, ami nem kis mértékben épp annak köszönhető, hogy 14 éve határozott irányba halad az ország, s amennyire megosztottnak tűnik néhanapján, olyan egységes, ha kívülről nézzük.