Szigethy Gábor Kossuth-díjas színházi rendező Babits Mihály A magyar jellemről írt gondolataihoz Ezerkilencszázharminckilenc című előszavában így fogalmaz: „Ady mondta: fölolvaszt a világ kohója s elveszünk, mert elvesztettük magunkat; ha a nagy tülekedésben szellemmel, cselekedettel nem bizonyítjuk újra és újra, hogy magunk lábán megállni képes nemzet vagyunk. Ám ha az írástudók némelyike is arról ábrándozik: bujdosó magyar helyett lenne inkább német vándor, akkor nincs jogunk a megmaradáshoz. Nem elzárkózni s nem feloldódni. Nem behódolni a nagyobbnak, erősebbnek. Magyarnak lenni annyi: Európában építeni magyar templomot.”
Vajon a kommunizmus gyökereiből táplálkozó liberális médiamunkások, politikusnak titulált balhévezérek, képviselők a magyar és az európai parlamentben értik-e ezeket a szavakat? Tőlük kérdezem, akik nap mint nap támadják saját hazájukat, nemzetüket, konspirálnak idegen hatalmak képviselőivel. Tőlük, akik nem akarnak magyar templomot építeni, mert félnek Istentől.
Félnek mindentől, ami keresztény, ami nemzeti, rendpárti, a hit és a szeretet erejéről szól. Tőlük kérdezem, akik a népük ellen kampányoltak Romániában és Szlovákiában, akik a NATO-hoz fordultak liberális világuk erőszakos támogatásáért, akik A dzsungel könyvéhez kötik a 15 millió magyar összetartozásáról szóló dalt. Akik többre tartják az illegális beözönlőket saját nemzetük száz éve kiközösített tagjainál és ócsárolják a székely himnuszt.
Tőlük kérdezem, akik nemmel szavaztak az Európai Bizottságra, hisz nekik nem tetsző magyar honfitársuk is benne van, akik vigyázó szemeiket uniós biztosnak megválasztott nemzettársukon tartják, hogy mielőbb visszahívható legyen.
Csak úgy, balhéból, mert a nolimpia bejött. Tőlük kérdezem, akik inkább lennének „német vándorok, mint bujdosó magyarok”, mert az előzőért van, aki jól fizet, azt utóbbi viszont nehéz sors. Végül is miattuk ne lenne magyarként jogunk a megmaradáshoz?
Miattuk, akik könnyen átértékelik az eredendő értékeket, emberi jogokká emeltek devianciákat, és ebben a léttudatban akarnak új világot teremteni. Nem a szabadság, hanem a szabadosság világát, amelyben nincs rend, kihal a természetesen emberi, melyben az anarchia a vezénylőelv, amelyben feloldódik és eltűnik a nemzet, a múltunk, a történelmünk.