Jottányit sem engednek a nyitott társadalomból Új-Zéland és Hollandia vezetői, tehát azé a két országé, amelyre pár nap leforgása alatt lecsapott a terror.
Ezt maguk közölték, miközben javában dolgoztak a nyombiztosítók. – Csak egyetlen válasz van: az, hogy a jogállam és a demokrácia erősebb, mint a fanatizmus és az erőszak – fűzte hozzá a nyomaték kedvéért Mark Rutte, az utóbbi ország miniszterelnöke, jó érzékkel mérve fel a mai tartományi választás előtt: még meg sem született az az agresszív rotterdami kocsmatöltelék, aki ne a jogállamot helyezné a fanatizmus elé. Hiszen mindenki jogállamot és demokráciát akar, naná, legfeljebb a maga módján értelmezi.
Még a Szálasi-kormányba is tettek igazságügy-minisztert, miközben Justitia szemét bekötötték, hogy ne lássa a Dunába lőtt zsidókat.
Ezek olyan játékok a szavakkal, amelyeknek lejtmenetben van az árfolyamuk a világpolitika tőzsdéjén.
Minden egészséges társadalomnak életbe lépnek a létfenntartó ösztönei egy váratlan terrortámadás után, így még a megkérdőjelezhetetlenül progresszív vezetésű Új-Zélandon is nyomban felmerült a fegyvertartás szigorítása, miután egy ausztrál fanatikus – az ő nézőpontjából a fehérek demokráciájának éber őre – ötven muszlim hívőt mészárolt le.
Márpedig a fegyvertartás szigorítása nem más, mint egy szabadságjog korlátozása. A biztonság vagy szabadság dilemmáját Amerikában, ahol naponta 90 emberrel végez lőfegyvergolyó, időről időre lejátsszák fejben egy-egy lövöldözés vagy merénylet után.
De vehetjük Emmanuel Macront vagy jobb sorsra érdemes elődjét, Francois Hollande-ot is. Még egyikükről sem hallottuk soha, hogy a nyitott társadalom ellenségei lennének. Mégis, a 2015-ös franciaországi terrorhullám óta rutinszerűen hosszabbítják azt a passzust, amely lehetővé teszi, hogy Párizs újabb fél évre visszaállítsa a határellenőrzést a csak nagy vonalakban szabad schengeni belső határon. A jogállamiságot szigorúan véve – ha már mindig oly magasra teszik elébünk is a mércét –, ez nem más, mint annak korlátozása.